Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BASTICZ ZOLTÁN: Római kori vaseszközök Eszteregnye-Ojtó-dülő lelőhelyről

véső (17. obj) és a fejsze (47. obj), amelyek kapcsolatba hozhatók a kovácsmesterséggel. Emellett gödör közelében több objektumban volt vassalak (31, 37, 48, 62-69, 65 obj.). Ezek vizsgálata azt mutatja,

8 hogy az itt feldolgozott vasérc nem a környékről, sőt még csak nem is a Dunántúlról származik. Ez az eredmény megerősíti azt a korábbi elképzelést, hogy a pannóniai kovácsok noricumi, de főleg lllyricum provinciában lévő vasbányákból származó ércet dolgoztak fel (FITZ-MÓCSY 1990, 129). Az érckereskedelem későbbi meglétét bizonyítja a Keszthely-Fenékpusztán előkerült vasbuca lelet is, amelyek közül az egyiket hasonló felépítésű, csak még nagyobb üllővé alakították át (SÁGI 1979, 115). Visszatérve a településszerkezethez, az üllőt tartalmazó 32. objektum közelében sajnos nem került elő olyan objektum, amely kovácstüzhelyként lenne azonosítható. Ez azért is furcsa, mivel az üllő mindig a tüz közelében került elhelyezésre, és a környező objektumokból sok vassalak került elő. Magyarázatul szolgálhatna egy földfelszínre épített tűzhely, ami az idők során elpusztult. Ez utóbbi feltételezése nélkül is helytállónak vélem azt a megállapítást, hogy a római település ezen részén egykor kovácsműhely állt Jegyzetek: 1 Köszönöm a cikk elkészítésében nyújtott segítségét dr. Kvassay Juditnak és dr. Horváth Lászlónak. 2 Itt szeretném megköszönni Tokai Zita Máriának, hogy a római anyag közlési jogát átengedte. 1 A tárgyak a katalógusban objektumonként kerülnek közlésre, amelyek számát a leltári szám második tagja mutatja. 4 A német szakirodalomban Dcchsel elnevezés terjedt el (PALÁGYI 2000, 27). 5 Itt kell utalnom Balassa Iván egy megállapítására, amelyben utal a kovácsok szerepére az új típusú ekevasak elterjesztésében (BALASSA 1973, 92). 6 Háromszög alakú ekevasként is meghatározhatnánk, ezek jellemzője, hogy a penge váll nélkül folytatódik a kifelé szélesedő köpüben, amely így szélesebb, mint maga a penge, ezért hegyesszögben erősíthették fel az ekére. Mivel nem rendelkezünk információkkal az eke hátsó részről, ez nem helytálló (MÜLLER 1982, 426). 7 A közölt edénytöredékek mellett nagy mennyiségben kerültek elő a kisebb falusias jellegű településekre jellemző tömegárú (korongolt szürke hombár és fazéktöredékek). Ép edény vagy a datálás pontosító import kerámia a közölt terra sigillátákon kívül nem került elő. Ez utóbbi leletek pontos meghatározását csak később tudjuk elvégezni. 8 „A salakdarabok vasszemcséinek és egyéb alkotóinak kémiai összetétele a lelőhely néhány sajátosságára is felhívja a figyelmet, mely sajátosságok a feldolgozott vassal, illetve a felhasznált adalékanyagokkal vannak összefüggésben. A salakok szilikátos, oxidos és üveges alkotóiban egyaránt a mangán viszonylagos dúsulását találtuk. E sajátosság valószínűleg az adalékanyaghoz kötheti, mivel a fémszemcsékben a mangán nem dúsul. Az adalékanyag sajátosságait tükrözi az is, hogy az üveges alapanyagban, és kisebb mértékben a fayalitban a foszfor feldúsulása jellemzi, míg a vasszemcsékben nem találtunk kimutatható mennyiségű foszfort. Szintén az adalékanyag jellemzőire vezetheti vissza az üveg helyenként magas kalcium-, és kálium oxid tartalma. Mindezeket összevetve valószínűsítheti, hogy mangántartalmú, karbonátos cementációjú homokot/homokkövet használtak a római kovácsmühelyben salakképző adalékanyagként. Az ilyen üledékes eredetű adalékanyagban a foszfor mennyisége esetenként szintén magas lehet. A vasszemcsék összetétele nyomokban tartalmaz nikkelt, kobaltot, rezet, arzént és ezüstöt, ugyanakkor e szemcsék foszfor-szegények/mentcsek. Ezek alapján megállapítható, hogy nem gyepvasérc eredetű vasat dolgoztak fel a római kori településen. A nyomelem-háztartás egyéb, hidrotermális-metaszomatikus eredetű vasércre utal, mely vasérctípus a lelőhely környezetében, sőt az egész dunántúli területen nem fordul elő. Azonban a pannóniai kovácsműhelyekben nagy valószínűséggel nem is számolhatunk helyi (gyepvasérc) eredetű vas feldolgozásával" (MOLNÁR 2007, ZGM Adattár: 31712007, 30).