Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BASTICZ ZOLTÁN: Római kori vaseszközök Eszteregnye-Ojtó-dülő lelőhelyről

ZALAI MÚZEUM 17 2008 177 Basticz Zoltán Római kori vaseszközök Eszteregnye-Ojtó-dűlő lelőhelyről Bevezetés

1 Az Eszteregnye-Ojtó-dülő lelőhelyen feltárt késő római telep ásatása során változatos és gazdag fémanyag került elő. Jelen tanulmányban ezen tárgyakat szeretném ismertetni és részletesen elemezni. A fémeszközökkel foglalkozó régészeti szakirodalomban a római kor viszonylag jól kutatott területnek számít. Müller Róbert mindmáig egyedülálló átfogó munkája (MÜLLER 1982) mellett főleg depot leletek (GAÁL 1982, GAÁL 1996, SZABÓ 2004, LÁSZLÓ 2007) vagy régebbi ásatások anyagának újabb feldolgozásai (PALÁGYI 2000) láttak napvilágot. Az elmúlt években az országban folyó nagyobb felületű római kori ásatásokból előkerült fémeszköz anyag publikálása mindezidáig várat magára. Ezt a hiányt szeretném részben pótolni e cikk keretein belül. Eszteregnye és Rigyác közigazgatási határát alkotó, észak-dél irányú Ibrikó-patak keleti partján, az M7 autópálya földmunkálatai során, 2005. szeptemberében, szakfelügyelet közben tárták fel az Eszteregnye Ojtó-dűlő elnevezésű lelőhelyet (2, kép). Tokai Zita Mária végezte a leletmentést 2005. szeptember 27. és november 28. között 1600 m

2 nagyságú területen, ahol 83 régészeti objektumot talált.

2 Az előkerült leletanyag egy része a középső rézkorra, míg zöme a késő római időszakra datálható. Az ásató a pataktól távolabb eső részen, a domb tetejéhez közelebb, egy hat gödörből álló, a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúrához tartozó kisebb objektum csoportot különített el. Az objektumok nagy része az Ibrikó-patak partján található, a 77 objektum legtöbbje gödör és cölöplyuk, 14 gödörből került elő fémeszköz lelet. A fémanyag ismertetése az alábbiakban következik, továbbá néhány, telepről származó kerámiatöredéket is közlünk a korhatározás alátámasztásához. A leletanyag

3 1. Fémeszközök 1.1, Véső. Jó megtartású vasvéső vagy hidegvágó, szára nyolcszög keresztmetszetű, éle kiszélesedik, fején ütésnyomok láthatók. H.: 16,4 cm; szár átmérő: 1,3 x 1,3 cm; él sz.: 2,1 cm. Ltsz.: 0710.17.5. (3. kép 3). 1.2, Kés. Vas kés nyelének és penge indításának töredéke, a penge formáját nem lehet megállapítani. H.: 6,9 cm, ebből nyél h.:5 cm, él h.: 1,6 cm; m.: 1,5 cm; nyél vastagság: 0,3 cm. Ltsz.: 0710.18-19.10. (5. kép 4). 1.3, Karika. Ovális, téglalap átmetszem vaskarika, egy szimmetrikusan ráhajlított vas pecekkel. Talán ekehúzó lánc egy tagja. Átm.: 5,8 cm, karika vastagsága: 0,3 cm, pecek h.: 3,7 cm. Ltsz.: 0710.19.21. (4. kép 2). 1.4, Kolomp. Alul téglalap alaprajzú, trapéz formájú, keskeny vas kolomp, tetején félköríves füllel, a kolomp nyelve a végén erősen duzzadt. Nagyon hiányos állapotban került elő. II.: 5,4 cm, sz.: 2,8 cm, m.: 8 cm, köpeny vastagsága: 0,2 cm; nyelv: h.: 5 cm. Ltsz.: 0710.19.22. (5. kép 1). 1.5, Irtókapa. Téglatest alakú, hátul vaskos, egyenes fokkal rendelkező köpüje van, a nyéllyuk ovális, a nyak robosztus, mely erősen szélesedő, vastag pengében folytatódik, a penge éle erősen ívelt. A penge a nyél irányában enyhén hajlik. H.: 22,8 cm, sz.: 14,8 cm; nyéllyuk átmérő: 3,8 cm, köpü m.: 3,7 cm. Ltsz.: 0710.32.32. (3. kép 2). 1.6, Üllő. Vas üllő, felfele kissé kiszélesedik, a munkafelület lapos és kissé lejtős. A felülnézete téglalap alakú. M.: 20 cm, sz.: 17x19 cm, súlya: 35 kg. Ltsz.: 0710.32.33. (3. kép 4). 1.7, Kés. Késpenge nyélhez közeli része, a penge háta egy helyen megtörik (bicska pengékre emlékeztető módon) és a penge keskenyebbé válik. EL: 5,2 cm, sz.: 1,5 cm, v.: 0,3 cm. Ltsz.: 0710.37.7. (5. kép 5).