Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

EKE ISTVÁN: A Szegvár Kontra-parti késővaskori telep

megfigyelni ezekben az épületekben, hasonlóan az 1. házhoz. Ezek a házak tapasztott sövényfalú, nyeregtetős házak lehettek, a tetőt szalmából építették (PUSZTAI 1967, 4. ábra). Az eddig feltárt és közzétett késővaskori településekre közösen jellemző, hogy minden esetben vízparton helyezkednek el, és közvetlenül a vízzel határos lejtőket, teraszokat választják az épületek helyéül (HORVÁTH 1978, 19). Ez hasonlóképpen volt a Szegvár-Kontra-parti majorság esetében is. A feltárt késővaskorból származó gödrök a két kelta háztól délnyugatra, meglehetősen messze, egy csoportban helyezkedtek cl. Ezekre közösen jellemző, hogy igen nagy méretűek, oldaluk egyenes, vagy kissé szűkülő, betöltésük kemény, sötétszürke. Ezek a gödrök a majorsághoz tartozó élelemtároló vermek lehettek. A leletanyag értékelése A Szcgvár-Kontra-parton előkerült késő vaskori lcletanyag két nagy csoportra osztható. Az első csoportot a jó minőségű, korongolt vékonyfalú, díszített tálak perem- és oldaltöredékei, egy lencse alakú edény oldaltöredéke, edények, nagy méretű edények töredékei jelentik. A másik csoportot a kézzel formált, korongolatlan edények, és azok töredékei alkotják. A lelőhelyen nem kerültek elő késővaskorból származó fémtárgyak, ékszerek, fibulák, amelyeknek a kronológiája pontosan kidolgozott, így a kormeghatározást csak a kerámiaanyag alapján lehet megtenni. A korongolt kerámiaanyag párhuzamai jól megtalálhatók mind Morvaországban, mind Szerbia északi részén. Ezeket az edényformákat, a morvaországi anyag feldolgozása során Meduna a La Tène leletanyag 6. horizontjába sorolta, bár egyes formák megléte már az 5. horizontban is kimutatható (MEDUNA 1980, 146-147). A délvidéki lcletanyagban a gomolavai tell VI. a és VI. b fázisában jelenek meg ezek a késő kelta edényformák (JOVANOVIC JOVANOVIC 1988, 78-91, 192-197).

9 A leletek magyarországi analógiáit megtaláljuk a Gellérthegy-tabáni anyagban is (BÓNIS 1969), valamint dél-alföldi leletanyagban Csongrád- Vidreszigeten (GOLDMAN 1971, 53-61), CsanytelekPalén (A. PÁL 1994, 229-237), lelőhelyeken, és Kiszombor C (MARÁZ 1973, 50), Székutas-Sóshalom (Ua. 56, MARÁZ 1974, 109) kelta sírjaiban. A leletek keltezését a tálak alapján lehet legpontosabban megtenni, mert a „La Tène kerámia körében ez a legjobban szétválasztható edényforma, egyes típusait a fibulákhoz hasonló pontossággal lehet datálni.'

1 (HUNYADY 1944, 127). Legélesebben a La Tène B és La Tène D formái válnak ki, ezekre jellemző, hogy a legnagyobb átmérő a vállvonalra csúszik fel. Az előkerült leletek keltezését ez alapján tudjuk megtenni. Szegvár-Kontraparton előkerült edényeket a következő csoportokra oszthatjuk: 1. Korongolt edények a) Tálak: A legtöbb táltöredék az 1. és a 97. házból került elő. Ezekről egységesen elmondható, hogy korongoltak, homokkal soványítottak, kívülről fényezettek, legtöbbjük pálcás vagy duzzadt peremű, a vállvonaluknál érik el a legnagyobb átmérőt. (I. kép 1-4, 7-11; 2. kép 1 ; 7. kép 1-2; 8. kép 1) Ez a La Tène C2-D és D korszakból származó tálakra jellemző. Párhuzamaik megtalálhatóak mind a kárpát-medencei (BÓNIS 1969, Abb. 60. 10, Abb. 92. 12, Abb 98. 12; GOLDMAN 1971, I. tábla 7; II. tábla la, 3, 7; MARÁZ 1974, Taf. III. 1), mind a morvaországi (MEDUNA 1980, 147, Abb. 21 11, 13) és a délvidéki (JOVANOVIC-JOVANOVIC 1988, T. XVIII. 1-4. T. XXIX. 2) anyagban. Ezeket a tálformákat, illetve a belül párhuzamosan futó besimított vonalakkal, spirálissal díszített tálakat ( 1. ház 16. töredék) Hunyady a 8. és 9. formába sorolja az apahidai leletek alapján (HUNYADY 1942, LXXXVIII. 1-3), melyeket La Tène C2-D közös tálformáinak tart (HUNYADY 1944, 130-131). A 9. formára jellemző, hogy a kissé behúzott, egyenesen álló vastag perem, mely a tál tetején külön gyűrű benyomását kelti. Ez jellemzi a Szegvár-Kontra-parton előkerült kelta tálakat is. b) Kétfülü ag\'agkantharos: Az 1. házból előkerültek egy kétfülü edény töredékei is (2. kép 2; 8. kép 3). Az edény egyik párhuzama a Kiszombor C temető 17. sírjából előkerült kis talpas agyag amphora (MARÁZ 1977, 54. 6. kép 1 ). Ezeknek az edényeknek a balkániillír területekről való származását Hunyady Ilona állapította meg. Az edényforma a Kárpát-medencében fordul elő, a nyugati Kelta területen hiányzik. A forma megjelenését Maráz Borbála La Tène C-re datálta Eszéki és Orosháza-Gyopárosi sírleletek alapján (MARÁZ 1973, 51 ), de az edényforma később is használatban marad, megtaláljuk a Gomolavai (JOVANOVIC - JOVANOVIC 1988, 154. XXVIII. 8)

1() késő kelta leletanyagban is. Egy másik déli párhuzama Kupmovoról (HUNYADY 1942, LXVI. 3) származik, melyet Hunyady a La Tène D időszakra datál. c) Fazekak és egyéb edények: Az előkerült töredékek közül több tartozhatott nagyobb méretű edényhez, bár csak a 97. házból előkerült töredékből (6. kép 3) tudunk következtetni formára, a többi túl kis méretű, így az edények alakját nem tudjuk megrajzolni. Ennek az edénynek a formai párhuzamaikét hozható a Kiszombor C temető 1. és 7. sírjának edényei, amelyet Maráz La Tène C időszakra keltez (MARÁZ 1973, II. tábla 3-3a), illetve biztosan La Tène D időszakra tehető leletek között is (HUNYADY 1942, LXXXVII. 10; Gyulavarsánd, XCI. 5; Alsógellér, BÓNIS 1969,