Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
Bánffy Eszter-Réti Zsolt: Az újkőkori építészet legkorábbi emlékei Zala megyében - a Szentgyörgyvölgy-pityerdombi házak rekonstrukciója
Észak-Déli irányba tájolt házakból állnak. Pityerdombon is ez a helyzet. Ha abból indulunk ki, hogy az uralkodó szélirány a maihoz hasonlóan északnyugati lehetett, a szél esetleg a tetőszerkezeten vagy legvalószínűbben a bejárat feletti nyíláson átfújva a füst eltávolításában is szerepet játszhatott (COUDART 1998, Fig. 102; RACZKY - ANDERS - SEBŐK 2005), a II. ház déli részében épített tűzhely füstje például így rövid utat bejárva távozhatott. Figyelembe kell venni azonban azt a tényt is, hogy a Zala megye, különösen a nyugati vidék erdösültségi foka ma is a legmagasabb az országban, ennél még sokkal sűrűbben boríthatta erdő a korai neolithikum idején. Feltételezésem szerint a két ház között is húzódhatott egy erdősáv, ami a leletés régészeti jelenségek teljes hiányát magyarázná, és hasonló erdős területet feltételezhetünk az I. ház körül is. Talán csak a házak körüli kisebb térségben irtották ki a fákat a telep építői, ezt a területet azután a háziállatok állandó taposása is védhette az erdő újabb hódításától. E. Mattheußer 40 m magas fák közé, sűrű erdős területre helyezi a legtöbb legidősebb vonaldíszes települést a térségben, ahol így a széljárás, a szél pusztító ereje elleni védekezés e védett területen aligha játszhatott komoly szerepet a házak tájolásában (MATTHEUßER 1991). így a nagyobb tájegységre jellemző praktikus szempontok nem alakíthatták a szigorú északi tájolást. Mindebből tehát arra lehet következtetni, hogy a két házat nem klimatikus okok vagy a helyi adottságok miatt tájolták északra, hanem ennek inkább kulturális oka lehetett. Mint alább részletesebben is látni fogjuk, mindegyik hasonló korú vonaldíszes településen ez a tájolás a jellemző. Mindent összegezve, a két lakóépületből és a hozzájuk tartozó gazdasági udvarból álló kis települése, amelyet Kr. c. 5480-5360-ra keltezhetünk, a legkorábbi közép-európai gazdálkodó életmódot folytató közösségek emléke. Külső jegyei között már megtaláljuk mindazokat, amelyek hosszú évszázadokra megszabták Európa mérsékelt égövi részében a házépítés módját. Arra a kérdésre azonban, hogy az építészet praktikus elemcin kívül miért ragaszkodtak olyan indokolatlannak tűnő tulajdonságokhoz is, mint pl. a szigorú, környezetre való tekintet nélküli tájolás vagy a hosszanti árkok, még csak keressük a választ. Irodalom: ALRAM-STERN 1996 Alram-Stern, E.: Die ägäische Frühzeit, 2. Serie. Forschungsbericht 1975-1993. 1. Das Neolithikum in Griechenland. Wien. BÁNFFY 2004 Bánffy, E.: The 6 th Mill ennium BC boundary in Western Transdanubia and its role in the Central European transition (The SzentgyörgyvölgyPityerdomb settlement). Varia Arch. Hung. 15. Budapest. BÁNFFY 2006 Bánffy, E. (ed.): Archaeology and settlement history in the Kerka valley -SW Hungary. Antaeus 28. BOELICKE 1982 Boelicke, U.: Gruben und Häuser: Untersuchungen zur Struktur bandkeramischer Hofplätze. In: J. Pavúk (ed.): Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. Internationales Kolloquium Male Vozokany. Nitra, 17-28. COUDART 1998 Coudart, A.: Architecture et société néolithique. L'unité et la variance de la maison danubienne. Documents d'archéologie Française 67. Paris. H AMPEL 1992 Hampel, A.: Franklùrt/Main Niedereschbach. Ein ältest-bandkeramischer Siedlungsplatz. I. Die Befunde. Bonn. HORVÁTH 1989 Horváth, F.: A Tisza-vidék újkőkori településrendszerének és háztípusainak áttekintése (Übersicht über das Siedlungssystem und die Ilaustypcn der Theißgegend im Neolithikum) ArchÉrt 116, 15—4-0. IGNAT 1998 Ignat, D. F.: Gmpul cultural neolitic Suplacu de Barcâu (Suplacu de Barcâu. The neolithic cultural group). Timisoara. KALICZ - RACZKY 1980-81 Kalicz, N. - Raczky, P.: Siedlung der Körös-Kultur in Szolnok-Szanda. MittArchlnst 10-11, 13-24. KÁRPÁTI 1960 Kárpáti, Z.: Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens. Acta Botanica Acad. Sc. Flung. 6/1-2, 45-53. KAUFMANN 1982 Kaufmann, D.: Zu eigenen Ergebnissen der Ausgrabungen im Bereich des linienbandkeramischen Erdwerks bei Eilsleben, Kreis Wanzleben. In: J. Pavúk (ed.): Siedlungen der Kultur mit Linearbandkeramik in Europa. Nové Vozokany 1981. Nitra, 69-91.
