Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KREITER ATTILA: A Celtic pottery kiln and ceramic technological study from Zalakomár-Alsó Csalit (S-W Hungary). Kelta edényégető kemence és kerámia technológiai megfigyelések Zalakomár-Alsó Csalit lelőhelyről

Kelta edényégető kemence és kerámia technológiai megfigyelések Zalakomár-Alsó Csalit lelőhelyről Zalakomár-Alsó Csalit lelőhelyen 2006-ban folyt leletmentő feltárást az M7-es autópálya nyomvonalán. A feltárás 29916 m

2-re terjedt ki. A lelőhelyen előkerült a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájának településrészlete, a későbronzkori urnamezős kultúra temetője, és egy kelta település részlete. Ebben a dolgozatban csak a kelta kemencét és a belőle előkerült kerámiát elemzem, mindkettőt készítéstechnikai szempontból. A kemence, és a kelta település objektumainak lehetséges kapcsolatát Horváth László vizsgálja ugyan ebben a kötetben. A leletanyag alapján a település, így az edényégető kemence is a LT Cla időszakra, vagyis i.e. 250-230-re keltezhető. A kemence egy dupla tüzelőteres edényégető kemence, amely az altaljban vörös foltként jelentkezett. A bontás során megfigyelhető volt, hogy a kemencét az altaljban alakították ki, a tüzelőcsatornákban egyértelműen látszottak egy egyenes végű lapos szerszám nyomai, amellyel kivájták a kemencét. A tüzelőtér formája kerekded, melyet középen egy vastag borda oszt két részre. A tüzelőtérbe két párhuzamosan futó tüzelőcsatorna torkollik, amelyek azonban nem voltak összeköttetésben, hanem egy borda választotta őket ketté. így a két tűzteret külön kellett fűteni keleti irányból. A kemencének nem volt megfigyelhető boltozata. A kemencének lekerekített sarkú téglalap alakú hamusgödre volt, melynek alja kb. 35 cm-el volt lejjebb a kemence tüzelőterének egyenes aljánál. A kemence alapja teljesen megmaradt, magassága 40 cm, a kör alakú tüzelőtér vastagsága a tetején 10-14 cm, az alján 17-19 cm, a középső borda vastagsága a tetején 17 cm, az alján 27 cm. A kör alakú tüzelőtér belső átmérője 129 cm, külső átmérője 145-155 cm. A kemence teljes hossza a tüzelőtérrel és tüzelőcsatornával kb. 225 cm. A rostély vastagsága átlag 6-8 cm, ahol pedig a kerethez volt erősítve 11 cm. A rostélyon a lyukak három, nagyjából szabályos koncentrikus körben helyezkednek el, a lyukak átlagos átmérője 3,5—4 cm. A tüzelőcsatomák nyílása kissé íves tetejű, szélességük 32-33 cm, magasságuk 17-18 cm. A két tüzelőcsatorna hossza 75 cm, együttes szélességük 119 cm. A két csatornát egy 25 cm széles borda választotta el egymástól. A kemence érdekességét az adja, hogy a rostély nem a keretre, vagy a középső bordára támaszkodott, hanem a két rostély a két tüzelőtér belső felületéhez volt tapasztva. Mivel a kemence in situ lett feltárva, meg lehetett figyelni, hogy a rostély azon a részen, ahol a kemence keretéhez csatlakozik vastagabb volt. Továbbá a rostély alján áglenyomatok voltak, amelyek a készítés során tartották a rostélyt, de az első égetéskor természetesen elégtek. További érdekessége a kemencének, hogy a készítők alapos anyagismeretéről tanúskodik. A kemence bontása során felmerült, hogy a rostély, mivel nem a keretre, illetve a középső bordára támaszkodik, miért nem esett bele a tüzelőtér belsejébe, hogy bírta ki a saját súlyát, illetve a kerámiáét, amit kiégettek benne? Ez a gondolatmenet abból indul ki, hogy minden agyag zsugorodik a kiégetésekor (6,5-14%), amelyet a készítőknek figyelembe kellett venni a kemence építésekor. A bontási megfigyelések során világossá vált, hogy a készítők hogyan küszöbölték ki ezt a problémát. Azt megakadályozandó, hogy a rostély a kemence belsejébe essen a kiégetés során, a tüzelőtér gyűrűjét és a középső bordát is enyhén kúposra alakították ki (4. kép). így, amikor a rostélyt kiégették, ha a zsugorodás miatt kicsit el is mozdult a helyéről, a keret enyhén kúpos kiképzése miatt nem tudott a kemence belsejébe csúszni. A kemence készítése tehát úgy rekonstruálható, hogy a gondosan elkészített (egyenletes méretű, simított felszínű) és vörösre égetett keret belsejében tartóágak segítségével elkészítették a rostélyt, amelyet azokon a részeken, ahol a kerethez tapadt megvastagítottak. További érdekessége a kemencének, hogy rostély nyílásainak egy része 60-70°-os szögben dőlt a kemence közepe felé, így a nyílások közvetlenül a kemence belseje felé irányították a hőt. A kemencében talált kerámiák technológiai vizsgálata azt mutatja, hogy a kerámiák laptcchnikával készültek. A kerámiákon a laptechnikának azon változata figyelhető meg, amikor a készítők nem körbefutó gyűrűket alkalmaztak, hanem kisebb lapokat, amelyeket egymás mellé rakva hoztak létre egy sort, majd a következő sort erre építették rá. Mivel azonban a lapok összeillesztése nem volt alapos, az edények nagy része az építési egységek - többnyire vízszintes és függőleges vonalak - mentén törtek cl. Miután az edények elkészültek azokat lassú korongon, vagy valamilyen lassan forgó alkalmatosságon fejezték be, hiszen a vizsgált mintákon a korongolás nyomai is felismerhetők.