Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

HAVASI BÁLINT-BUSZNYÁK JÁNOS: A zalaszántói őskori tumulusok felmérésének legújabb eredményei

ZALAI MÚZEUM 17 2008 93 Havasi Bálint - Busznyák János A zalaszántói őskori tumulusok felmérésének legújabb eredményei Zalaszántó a Keszthelyi-hegység közepén, Zala és Veszprém megye határán fekvő település (13. kép). A hazai szakirodalomban elsősorban a 2001-től megindult középkori Tátika-várban folytatott régészeti feltárásokról ismert. (NAGY 2005, 92-98., VÁNDOR 2008.) Csak a szűkebb szakmai berkekben ismeretes viszont a Tátika-hegytől nyugatra és délnyugatra a Hamvaserdöben és a Várréten elhelyezkedő halomsírtemető. Jelen munka célja a halomsírmező eddigi kutatásainak bemutatása és a legújabb felmérési eredmények ismertetése.

1 A halmok eddigi kutatásának rövid bemutatása A halmokról szóló legelső híradást Rómcr Flórisnak a „magyar régészet atyjának" 186l-es naplófeljegyzésében olvashatjuk „Tátika Sept. 25-én alul délre az út mellett olvashatatlan nyugoti részén számival Kunhalmok..." (VALTER-VELLADICS 1999, 188-189.) Sajnos, mint az idézetből is kitűnik a naplóból a halmok létezésén túl sem a halmok számáról, sem azok elhelyezkedéséről nem kapunk pontos információkat. Egy későbbi bírálója szerint „Rómert azonban közelebbről - úgy látszik - nem igen foglalkozott ezen halmokkal..." (KUZSINSZKY 1920, 114.) Arra, hogy Rómert mégis foglalkoztatja a tátikai halmok problematikája az. is utal, hogy 1878-ban közli (Hcncz Antal felmérése alapján) a halmokról készült - a mai napig is használatos - összesítő térképet (korabeli fogalommal élve„térrajzot") (14. kép). Rómer a térkép alapján 82 kisebb-nagyobb csoportokban álló halmot számolt össze, melyektől jól elkülönülve 7 nagyobb halmot különített el. (RÓMER 1878, 106.) Hcncz Antal a térkép készítője egy önálló tanulmányban is összefoglalta kutatási eredményeit a zalaszántói kunhalmokról. Romantikus történelemszemléletet sugárzó müvében mintegy 100 halomról tett említést (HENCZ 1877, 133.) A halmok számával, méretével és elhelyezkedésével Kuzsinszky Bálint is foglalkozott 1920-ban megjelent munkájában. O a halmok számát azzal egészítette ki, hogy a „Kövesér és az országúti erdő között, szintén síkon, északdéli egyenes vonalban (...) 13 halom látható" (KUZSINSZKY 1920. 112.) Kuzsinszky a legtöbb halom méretével kapcsolatban megjegyezte, hogy méretük az 1-1,5 métert nem haladja meg és csak „egyiknek-másiknak van nagyobb átmérője" Ettől eltérő méretekről csak a már említett 13 halom esetében tesz említést, amelyek közül az északi a legkisebb és a déli a legmagasabb. Leírásában lépésben számolva megadta a halmok egymástól mért távolságát, kerületét valamint méterben kifejezve a halmok magasságát. Kuzsinszky újraközli a Hencz által készített halom felmérést is (KUZSINSZKY 1920, 113. 152. ábra), több ponton (szinte észrevétlenül) módosította azonban azt! (15. kép) Az átnézeti rajzról eltűnik az északjel, sőt az északirány 90 fokban keleti irányban elfordul! Az átdolgozott térképen a halmok száma is kevesebb. A hibákat észre sem véve a későbbi összefoglaló topográfiai munka is ezt a Kuzsinszky által közölt rossz tájolású és „csökkentett információtartamú" átnézeti térképet vette át (BAKAY-KALICZ-SÁGI 1966, 179. 44. kép) A halmok bolygatásáról valamint régészeti kutatásáról is a XIX. század második feléből rendelkezünk az első információkkal. Rómer Flóris - már említett naplójában arról tudósít, hogy az egyik „felásott" halomban egy ölnyi mélységben kövek és föld között egy darab fekete vastag cserép kerüli elő. (VALTER-VELLADICS 1999, 188-189.) A zalaszántói születésű Csák Árpád, a keszthelyi Balatoni Múzeum alapítója már 1884 előtt két halmot tárt fel. Sajnos ásatási eredményeiről csak másodkézből értesülhetünk: Lipp Vilmos arról számolt be, hogy Csák Árpád az egyik halomban „guggoló" csontvázra talált, mellette fekete cserépdarabokkal, alatta pedig faragatlan kőlapokból álló rekesz helyez-