Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája

Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX-XX. század fordulóján 221 A részletezett 5 nagy múzeumi gyűjtemény mindegyikéhez tartozott tehát egy szakleltár. Ezeket témánként, azaz korszakonként vagy tárgycsoportokra bontva, több füzetben vezette Darnay. Van néhány olyan füzet is, mely egyik nagy gyűjteménynek sem része, számozásuk 1 -tői kiindulva folyamatos. Ilyen a numizmatikai törzsanyag: a „Barbár, kelta és római pénzek" füzetbe leltározott tárgyak a régészeti terem 2 nagyobb fekvőtárlójában kaptak helyet, a „Magyar és erdélyi pénzgyűjtemény", valamint a „Bankjegy gyűjtemény" pedig a hadtörténeti teremben. A pénzek nemcsak a tárlókban, hanem a füzetekben is kronológiai rendben, uralkodónként követik egymást. A néprajzi teremben 1910-ben helyezték el a Zala megyétől letétbe kapott, kiselejtezett községi pecsétnyomókat és bélyegzőket. A 34 tétel nem is került önálló kötetbe, csak egy „Zalavármegye letétje" feliratú füzetlapra. Még később, 1916-ban nyitotta meg Darnay az I. világháborús emlékanyag leltári füzetét, „A világ háború emlékei 1914-" címmel. Ajándékozással kerültek be levelezőlapok, háborús hirdetmények, újságok és propaganda-nyomtatványok, orosz katonai viseleti darabok és felszerelés részei, kegyérmek, gyűrűk, fegyverek és pénzek. Megszakítás nélkül következtek utánuk a füzetben az 1919-2l-es időszak dokumentumai, szocialista párti bélyegzösorozat a Sümeg környéki falvakból, a nyugat-magyarországi hadműveletek plakátjai és 1919-es olasz, orosz bankjegyek, hadifogságból. Az 1-1273. leltári számokat tartalmazó füzet inkább gyarapodási naplónak tűnik: nincs rendszerezve, tárgyfajtákra bontva, ami tükrözné pl. egy vagy több tárló elrendezését. Nem ismeretes, hogy része lett volna a hadtörténeti teremnek, még később sem emlékezett meg róla a részletes leírást adó, 1930-as Sümeg útikalauz. Végül külön füzetet kapott még 2 híres gyűjtemény: az önarcképeké 1916-ban és a szenteltvíztartóké 1913ban. Ezeket mint Darnay Kálmán magángyűjteményeit a lakásán, a kiállítótermek szomszédságában lehetett megtekinteni. Gyarapodási napló 1909-től 1909-től Darnay a beérkező tárgyak adatait elsőként a leltári füzetekbe vezette be, a gyarapodási naplóba, a „múzeumi-leltár" könyv folytatásába pedig az évvégi elszámolásokat írta, a MKOF ellenőrzése alatt. 1909-191 l-ig gyűjtemények szerint összesítette, hány tétel volt az éves gyarapodás, és külön sorba került a múzeumi és irodai felszerelések, folyóiratok költsége. Az állami letétként kapott tárgyegyütteseket is elkülönítette az államsegélyes tételektől. A naplóban így csak az ajándékba kapott tárgyak nem szerepelnek az összes szaporulatból, ezekről a leltári füzetek tájékoztatnak. A napló rovatai, melyek az előző időszakban a tárgyleírásoknak megfelelő keretet adtak, jelentőségüket elvesztették; az egyes tételeket egyszerűen végigírták a sorokban. A Kiadás rovat lett a legfontosabb, a Jegyzethez pedig a leltári füzetben adott megfelelő számot írta be Darnay: azaz a leltári számot - így szerepel a naplóban, a rovat fejlécében is. A leltári számokon kívül hivatkozott a vásárlást igazoló nyugták számára is, ezek a lapszélen olvashatók. A gyűjteményi bontáson kívül készített időrendi listát is a vásárlásokról. Ebből kiderül, hogy nem egyesével vásárolt, hanem mindig egy-egy nagyobb darabszámú tárgyegyüttesre adott ki pénzt. Ez az időrendi lista 1912-től azzal módosult, hogy a 3-féle megkapott államsegély (könyvtári, régiség, néprajzi) szerint sorolta fel a szerzeményeket. Külön könyvelte az 1912-es lesenceistvándi ásatás költségeit, az előző évi segély egy megmaradt részletével. 1913-ban csak „rendkívüli kiadás" fedezte a múzeumi szolga fizetését, aki írnokként és mindenesként egyedül volt Darnay Kálmán segítségére. Mondhatjuk, az igazgatónak, noha felhagyott a vaskereskedés vezetésével, újfajta kötelezettségei miatt mégis folytatnia kellett a könyvelést és a megnövekedett adminisztrációt. 1914—15-re elmaradt mind a gyűjteményi, mind az államsegély-fajták szerinti tagolás, ez a 2 év is összevonva került már be a naplóba. A már csak régiségtan segély elszámolásában felváltva olvashatóak a tárgyvásárlások a múzeumi beszerzésekkel, a tárgyaknál hivatkozással a leltári számra, amelynek itt éppen törzskönyvszám a neve. A régiségtan beszerzésekbe belefért az induló háborús gyűjtemény gyarapítása: frontról küldött képeslapokból egy sorozatra telt. Az államsegély részletezése mindenesetre összezsugorodott az előző évekhez képest, és értéke is csökkenni látszott. Ez a naplóból már nem derül ki, mert 1915-tel befejeződtek a beírások. Darnay Kálmán az évi jelentéseket ezután is küldte a MKOF-nek, és a történet másik fele ezekben olvasható: 1915-16-ban ajándékozással és saját költségen is szerzett tárgyakat, nem is keveset. A világháborús gyűjtemény azon a képeslap-sorozaton kívül, amely a hivatalos pénzforrásból származott, már 1915-ben több 100 db-ból állt. A szalacskai lelőhelyen ugyanúgy több 100 db-ot vásárolt, és ezeket is saját zsebből, magánvagyonából fedezte. A jelentésekben szerepel, hogy további gyűjtőutakat tett a környező falvakban, a néprajzi és a porcelán osztályokat bővítve.

25 Mindezek a romló gazdasági helyzetben és az infláció közepette nagy terhet jelentettek, és az 1910-es évek 2. felére az addig intenzív gyűjtőmunka alábbhagyott; ez a leltári füzetek bejegyzéseinek