Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája

220 Haász Gabriella az új-guineai eszközök azaz törzsi fegyverek csoportja, vagy az őskori állatcsontok. A számozás itt is a tárlók szerint haladt, ezek rendszerezése azonban eltért az iratokétól. Darnay Kálmán szemléltető szándékkal különböző tárgytípusok sorozatait rakta egymás mellé. Használati eszközökkel kezdte, majd bronzkorivaskori edények vegyes vaskori leletegyütteseket fogtak közre. Külön szerepelt még néhány vaskori sírlelet és az „Őskori agyagmüvek" füzet urnái. A római kor és a népvándorlás-honfoglalás-Árpád-kor emlékei bontás nélkül, korszak szerint lettek elrendezve. Mindez a számozásnak a füzetek közti váltogatásából olvasható ki, ahogyan az is, hogy 1909 után már nem tárgy faj tanként, hanem az évenkénti gyarapodásokat követve kerültek a beírások hol egyik, hol másik füzetbe. A hadtörténeti terem törzsanyagához 13 leltári füzet tartozik, 1-1575. számokkal. A különböző fegyverekhez és lószerszámokhoz alkalmazkodva, egy vagy több tárgy faj ta jelenti az első 8 füzet témáját, többek között „Kengyelek", „Sarkantyúk", „Nyílhegyek" vagy „Kopjak, tőrök, kések, harci sarlók, lándzsák és lópatkók" címekkel.

24 Korszakokra tagolva gyűjtötte össze Darnay a következő füzetek anyagát: „Török emlékek, fegyverek", „Hadtörténeti emlékek" (a Rákóczi-szabadságharc és a XVI-XVIII. század magyar fegyverei), „Elmaradt tárgyak" (XVÍII-XfX. századi vegyes fegyverzet, ágyúgolyók), és az „1848-49-es emlékek". A tárgyak, mintegy folytatásaként a régészeti teremnek, részben a tárgytípusok fejlődését mutatták be fali tablókon, részben a nagy tárlókban, az említett történelmi korok szerint voltak láthatóak, a népvándorláskortól az újkorig. A tablókon, a lószerszámok és kézifegyverek sorozataival el is jut a lista az 1-938. számig, majd a tárlókat leltározva újra a füzetek váltogatása következik. A törzsleltár elkészülte utáni években folyamatos volt az államsegélyes gyarapodás. A fegyverfajták szétaprózva, 1-2 db-onként kerültek a múzeumba és rögtön a nyilvántartás különböző füzeteibe is. A néprajzi terem törzsanyaga az 1-1123. leltári számokat kapta, 11 füzetbe foglalva. Mihalik József ismertető cikke a Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1912-es évfolyamában a gyűjteményből leginkább a sümegvidéki hímzéseket-varrottasokat és a faragásokat emelte ki (l-l füzet). Külön-külön kötet jutott a kulcsoknak, a csizmapatkóknak és a tűzverő acéloknak. Közöttük római-, népvándorlás- és honfoglaláskori darabok is megtalálhatóak voltak, és a kiállításban a szokott oktató módon, sorozatokként helyezték el őket. A hadtörténettel rokonítható a „Csákány, fokos, buzogány és bot gyűjtemény" leltára. Ez a leltár a szomszédos terem buzogánygyűjteményét és a „Harci fejsze, csákány, fokos gyűjtemény" fűzet felsorolását folytatja (csak témában, nem a számozással), XVI1I-X1X. századi darabokkal, díszített és egyszerű kivitelben, a címben külön nem említett juhászkampósorozattal. További 3 leltári füzet összefoglaló címet kapott. A „Néprajzi emlékek" leltárát a lakatokon, fúrókon, vasalásokon és ajtó-ládavereteken, kolompokon kívül evőeszközök, fésűk, gyertyatartók, gombok, üvegfestmények, rokkák, citerák, töredékes díszítmények, címerek töltik meg, az egyedi tárgyakról, mint pl. kuruzslófüzér, városi mérleg vagy a sümegi éjjeliőrök XVIII. századi alabárdjai, nem is szólva. 1912 után ide leltározott be Darnay Kálmán húsvéti tojásokat és egy sorozat cserép- ill. fajansz edényt. Az edények amúgy az „Iparművek" füzetbe tartoztak, asztali és díszítő használati tárgyakkal együtt, mint pl. dohánytartók, szobrocskák, kosarak, perselyek, gyufatartók. A „Régi megyei közigazgatás emlékei" leltár a gyarapodási napló hasonló csoport-elnevezését és tartalmát vitte tovább. Az iparművészeti terem törzsanyaga volt a legkisebb, és később is alig haladta túl az 1000-es darabszámot. 4 leltári füzetből áll a nyilvántartása, mely eredetileg 2 külön gyűjteményre tagolódott: az iparművészetire, 1^409. számok alatt, és a középkorias egyházművészetire, 1-636. számozással. A „Porcelán és faience" leltári füzet éppen egy selejtezési bejegyzéssel kezdődik. A törött vagy kevéssé értékes, helykitöltő osztrák és cseh porcelánoknak csak ceruzás sorszámait írta be Darnay, ennek ellenére láthatóak voltak ezek is a tárlókban. Csak a magyar porcelántárgyakhoz tartozó rubrikákat töltötte ki, a 390 db-os gyűjteményből így 116 db volt azonosítható. Az „Iparművészeti tárgyak" füzet tételei egy XVIII. század végi, rokokó ízlésű lakást idéznek fel, kisebb szalonbútorokkal, használati tárgyakkal mint cipők, erszények, fésűk, selyemképek, szobrocskák. Külön hagyatékként ebbe az egységbe került Spissich János alispán szabadkőműves ládája. A legyezőgyűjtemény 1909-ben még csak 5 db-os - a következő években bővült ki jelentősen Zala megyei, és túllépve a régiót, dunántúli főúri családoknál végzett gyűjtésekből. A középkori- és egyházi művészeti gyűjteménybe a gyűrűket, pecsétnyomókat, a 3 tárlót elfoglaló egyháziruha-gyűjteményt, az ötvösmunkákat, kereszteket (az Árpád-kortól kezdve) sorolták be. A gyűjtemény listáját a 637. leltári számtól már az egyesített iparművészeti gyűjtemény leltáraként vezették. Az ajándékozások, vásárlások között előfordultak nagyobb, látványos szerzemények, mint pl. az említett legyezőgyűjtemény vagy herendi porcelánok sorozata, Ferenc József evőkészletének darabjaival, melyek 1870-7l-ben készültek.