Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája

Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX-XX. század fordulóján 219 újabb költözés során megérkeztek az első államsegélyek, az építkezés-átalakítás fedezésére is. Ezeknek az első - 25 000 és 1600 Ft-os - segélyeknek az elszámolásával folytatódott a napló. A könyv leltár szerepe ekkor végleg meg is szűnt, az 1908-1909-es gyarapodások már egy másik leltári rendszer elemei lettek. Az „eredeti leltárkönyvek" A már többször említett leltári füzeteknek - szám szerint 57-nek - a „Darnay Múzeum eredeti leltárkönyvei" címet Scherer János, a veszprémi múzeum munkatársa adta, amikor beleltározta őket 1972-ben a sümegi múzeum adattárába. A füzetek címei, a rózsaszín borítón, még eredetiek. A kéziratgyűjtemény és a gyarapodási napló után ezek a füzetek már felölelik a múzeum egész korabeli anyagát (3. kép). Megnyitásuk az államosításhoz kötődik. A magángyűjtemény fenntartását és fejlesztését a meglevő keretek között nem lehetett folytatni. Az 1902-ben berendezett nagyterem hamar megtelt, a régészeti gyűjtemény gyarapodását különösen a szalacskai vaskori leletegyüttes gyorsította, 1905-től. Az állami felügyelet alá kerülés kínálta a megoldást, az anyagi háttér megteremtésére, a múzeum meglévő anyagának egybentartására. Darnay Kálmánnak a főfelügyelőséggel való tárgyalásai során kiderült, hogy ehhez megfelelő elhelyezés és új nyilvántartás szükséges. Eladta vaskereskedését és lakóházát, és a múzeum új, sümegi főutcái otthonának megvásárlásához már a kiutalt építési államsegélyt is felhasználta, 1908-ban. A belső átépítést 1909 első felében a beköltözés és az új kiállítás rendezése követte. Az államosítás másik feltétele, az új nyilvántartás egy olyan teljes lajstrom készítését jelentette, melynek alapján ténylegesen megtörténik majd az átvétel és a végleges szerződés megkötése. A lajstrom összeállításához segítségként a már meglevő, főfelügyelőségi becslési jegyzékeket használják fel - ez a határozat még 1908-ból való.

20 A kiállítás 1909. júliusi elkészülte után Darnay megnyitotta a leltári füzeteket és „a tárgyak ezreinek újból való törzskönyvezésével" foglalkozott.

21 Miután elkészült az 1909-ig beérkezett anyaggal, 1909 novemberében aláírták az államosítási szerződést; a gyűjteményt a MKOF tisztviselői, Fraknói Vilmos, Szalay Imre és Mihalik József vették át.

22 Darnay Kálmán főállású igazgató lett az Állami Darnay Múzeum élén, éves tiszteletdíj jövedelemmel. A törzskönyv, a „törzsleltár" a szakok szerint megírt füzetek voltak, amelyekben az alapot az 1909-ig megszerzett tárgyak jelentették. Egyforma, nyomtatott lapokból fűzték össze a leltárakat - nyomda jelzése nem látható rajtuk -, terjedelmük 2 és 36 lap között váltakozik. Az említett becslési jegyzékeket, a tárgyak mennyiségét tekintve, valóban jól hasznosíthatták a leltár írásakor: a törzsanyag szakonkénti beírása után is bőven maradt hely a jövőbeni gyarapodás számára. Az új, önálló épületben megnyílt kiállítás 5 termének mindegyike más-más gyűjteményről szólt, és a gyarapodási naplóból kiolvasható tárgycsoportok rendszere is átalakult. A kézirat- és okmánygyűjteményhez csatolták a Kisfaludy családi anyagot és a különböző ereklyetárgyakat. A MKOF már idézett, 1909-es értékelése, az ország gyűjteményeinek pontozásával, ezt nevezi meg ereklyetárként. Az őskor (régészet), a hadtörténet, a néprajz és az iparművészet volt a többi terem témája. A leltári füzeteket Darnay Kálmán az egyes gyűjteményeken - azaz termeken - belüli tárgycsoportok, szakok szerint kezdte el. A kézirat-okmányereklyegyűjreményben 9 füzetet nyitott meg, ezek a bennük szereplő tárgyak számozása szerint összetartoztak, egy sorozatot alkottak. A sorozat Kisfaludy Sándor kézirataival kezdődik, az 1-131. leltári számú tárgyakkal, majd a „Kisfaludy Károly és az Auróra munkatársainak levelezése" című füzetben folytatódik a 132-161. számú tárgyakkal. Az egyik legnagyobb témát öleli fel a következő, „A magyar irodalom halhatatlanjainak kéziratai és levelezései" című füzet, a 162-1859. leltári számokkal (4. kép). Az 1860. számtól következő tételek további 6 különböző tematikájú füzetbe kerültek. Az utolsó olyan füzet, amely még a törzsanyag része volt, a „Kegyeleti tárgyak és régi pipagyűjtemény" címet viseli, a 3501. számig.

23 A terem anyaga - ahogyan a többié is - 1910-től javarészt az évi államsegélyekből gyarapodott, és ezt a leltári füzetek Jegyzet rovatában, minden egyes tételnél jelezték. A számozás folyamatos volt, és a bekerülő tárgyakhoz vagy tárgyegyüttesekhez mindig a megfelelő füzetet vette elő Darnay. A múzeumnak ebben az 1909-cel kezdődő korszakában már csak 4 olyan emlékanyag érkezett, amelyhez új füzetet kellett nyitni: Berzsenyi Dániel hagyatéka (1910), Gabányi Árpád ajándékai (színházi relikviák, 1912), Adatok Sümegvár és történetéhez (1913) és Zalavármegyei oklevelek leltára (1918). A kiállítás leírásaiból az is kiderül, hogy az egy-egy témakörhöz kapcsolódó tárgyak külön tárlóban vagy tárlórészletben voltak láthatóak. A leltári füzeteket is logikus módon, a témák illetve tárlók szerint haladva vették fel. A régészeti teremben a törzsgyűjteménnyel 1-től a 6384. számig jutottak el, 10 füzetet megkezdve. A szétválasztás korszakok szerint történt, a római korral bezárólag. Kivételt csak néhány, egyben kezelt, különleges tárgycsoport jelentett, melyek a kiállításban is együtt voltak láthatóak. így a „Hiteles sírok koponyái"-nak 17 db-ja, a neolítikumtól a török korig;