Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája

218 Haász Gabriella Gyarapodási napló 1908-ig A „Darnay Kálmán sümegi múzeumi-leltára 1878-" címet viselő, nagyalakú, vászonkötéses könyv a múzeum első ténylegesen fennmaradt nyilvántartása, visszanyúlva a kezdetekig, a tárgyi anyag gyarapodását rögzíti, egészen 1915-ig. Csak a tárgyi anyagét - a kéziratok, oklevelek teljességgel hiányoznak a könyvből. A kéziratgyűjtemény számozását, mint láttuk, külön vezette Darnay. A „múzeumi-leltár" a nagykanizsai Weiss Lipót és Fia Nyomdában készült, a ráragasztott sorszámos címke tanúsága szerint. A könyv lapjait a tárgyak adatfelvételére szolgáló rovatokra osztották: „tárgy megnevezése - leihely - létkörülmény - kora - csoport kiadás..." Legelöl a sorszám, mely itt csupán a gyarapodás sorszámát jelzi, és a leltár vezetésének első időszakában, 1908-ig folyamatos, 1-től 7970-ig. A Kiadás rovatba aszerint került a korona-fillér érték, hogy vásárolta-e a tárgyat - ha nem, betűkkel vagy kihúzásokkal jelzi Darnay a bekerülés egyéb módjait. Mintha csak a vaskereskedés egyik üzleti könyvét látnánk - ez itt egy másik, általa vezetett „vállalkozás", az elvárható pontos dokumentációval. A címben foglalt 1878-as évszám túl korai ahhoz, hogy a könyvet ekkortól datáljuk, inkább a régiségek gyűjtésének kezdő időpontjáról van szó. Az első néhány ezer tétel tartalmazza az 1880—90es évtizedek ásatásainak, leletmentéseinek és egyéb gyűjtéseinek eredményét, szórványonként és tárgyegyüttesek formájában is, de időbeni sorrend és tematikus rendszerezettség nélkül. Évszám csak a 3797. sorszámtól kezdve szerepel, 1901. májustól, az ez előtti gyarapodások időpontjait a régészeti publikációkból, anyagközlésekből lehet megtudni. Közéjük tartozik a csabrendeki bronzkori sírlelet vagy ugyaninnen a római urnatemető (1880-as évekbeli kutatás), a szigligeti bronzkincs (1890-es évek), Sümegről törökkori fegyverek a Baglas-hegyi szőlőkből és ágyúgolyók a várból. A Somló hegyen talált Hallstatt-kori temetkezések mellékletei és urnasírok, valamint a „neolit őstelep", nagyobb tárgyegyüttesekként felsorolva legalább 5-ször fordulnak elő. A leltárkönyv elején, a 217-309. számok alatt 1896-ban előkerült anyag, a kisapáti bronzkincs szerepel, az 596. sorszámtól pedig egy korábbi, a keszthely-dobogói népvándorláskori sírmező leletei, az 1880-as évekből. Az egyéb régiségek, így pl. fegyverek, 1848^49-es relikviák vagy Kisfaludy Sándor-Szegedy Róza személyes tárgyainak bekerüléséről pedig csak az derül ki, hogy 1900-1901-gyei bezárólag gyarapodott velük a múzeum. A leltárkönyvet ekkortájt nyitotta meg Darnay Kálmán, és a meglevő állományt írta be először, visszamenőleg. 1901. május és 1908. február közötti dátummal majdnem pontosan 4000 tétel sorakozik a könyvben. A bekerülési dátumok, év és hónap a lapszélre kerültek, így tagolják a naplót, elmaradások nélkül. A Tárgy megnevezése rovatban, a tárgy pár szavas rövid meghatározásánál többnyire az anyagot és a technikát is feltüntette. Ha a használatról vagy a tárgytípusról egyebet is tudott, azt a Leikörülmény rovatba írta. Utóbbiban ezenkívül az előkerülés adatai olvashatóak, akár az, hogy milyen hagyaték vagy leletegyüttes része a tárgy, vagy hogy szórványként, szántásnál, erdőirtásnál került-e elő, vagy a szomszédos Leihely rovat településéhez kapcsolódva a pontosabb helyszínt jelöli itt meg. Az utolsó, Jegyzet rovatban 1904-től tűnnek fel, hol ritkábban, hol teljes lapokon át, a tárgyakról készített kis rajzok, beszorítva 1-2 sor közé (2. kép). A napló mint „múzeumi-leltár" a felsorolt tárgyaknak évekig az egyetlen nyilvántartása volt. Gyűjtemények szerinti lajstromok, mint pl. Szegeden, nem léteztek, így a tárgyak felosztására a Csoport rovatba írt kategóriák, gyűjtőfogalmak világítanak rá. Több mint 40-féle ilyen fogalom fordul elő a napló megnyitásától, leginkább a korszakok vagy a tárgyak egykori funkciója szerint. A leletek a régészeti korok kialakult rendje szerint oszlanak meg, a neolittól és az ősedény csoporttól a bronzkoron és a „skytákon" át az Árpád-korig. A jelentősebb lelőhelyek közül külön csoportokat alkotnak: „somlyói őskultúra", Dálya, Savaria. Az akkoriban a régiségekhez besorolt középkori és újabb kori tárgyak egy részénél maradnak a korok szerinti csoportok: török járom, 1848^49, vagy az általánosabb hadtörténeti és az emlék csoport. A ma néprajzi gyűjteménybe számító tárgyak az ősfoglalkozás, földművelés, vadászfelszerelés, gazdasági emlék, házieszköz, céh, igazságszolgáltatás csoportok között oszlanak meg - utóbbinál pandúrok és betyárok fegyvereivel. Felbukkan persze a „néprajzi" csoportnév is, egyéb, a fentiekbe be nem sorolható daraboknál. A művészi igényű tárgyak szintén kaphattak szűkebb vagy tágabb kategóriát: műtárgy, műtár, avagy hovatartozásukatjelezve: egyházi, gyűrű, ékszer. 1905-ig rendszeresen, majd 1908-ig már egyre ritkábban töltötte ki Darnay a Csoport rovatot, és a kéziratokon kívül nem kerültek be a naplóba a természetrajzi gyűjtemény darabjai sem, sőt a pénzek sem. A Balatonvidék hetilapban viszont, amely 19011903 között külön rovatban közölte a múzeum híreit, tárgyleírásokkal és a gyarapodással, ezekről is lehetett olvasni. Besorolásuk: paleontológia osztály, kövek, római pénzgyűjtemény, magyar éremgyüjtemény, bankjegy gyűjtemény, magyar bankjegy gyűjtemény.

19 1908 februárjában lezárult a gyarapodások listája, az addigi formában - a múzeum életében is fordulat következett. A hivatalos államosítás előkészületei és az