Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája
Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX-XX. századfordulóján 217 megtekinteni. 15 A 4 nagy téma; a történelem, az irodalom, az egyházi személyek és a művészek iratanyagának bővítését a következő időszakban folytatta, még akkor is, ha ezek országos gyűjtőkörüek voltak, illetve ha helyben merült fel ajándékozásuk, vásárlásuk, nem utasította el. A kéziratgyűjtemény következő, 704. és 2533. számok közé eső tételeit kb. az 1900^1905 közti időszakban bélyegezték le. A nevezetesebbekről, mint Werbőczy István 1508-as oklevele, Vachott Sándor füzete és levele, vagy II. Rákóczi Ferenc levelei, rendeletei, tudjuk, hogy az 1901-1902-es gyarapodások eredményei. Az új anyag feldolgozása mellett Darnay Kálmán átválogatta, rendezte a régebbi, pl. a Kisfaludy család hagyatékához tartozó iratokat, könyveket, köztük azokat a darabokat, melyeket eredetileg a Nemzeti Múzeumnak adott volna át, és ezek most a kézirattári bélyegzőt is megkapták. Az irodalmi kéziratokból ekkor ajándékozott a csurgói gimnázium könyvtárának, a szerzeményről az iskola 1905-1906os évkönyve emlékezik meg. 16 Maga a múzeum is költözött: 1902-ben nagyterem épült a Darnay-házhoz, és ebben már szakonként helyezték el a régészeti, iparművészeti, néprajzi és hadtörténeti anyagot. Az ekkor „leltározott" anyagban már nem fedezhető fel a történeti, irodalmi vagy művészeti kötődésű iratok csoportosítása úgy, ahogyan az előző korszakban. Ennek oka, hogy a szóbanforgó 1830 tételből 58at lehet jelenleg megtalálni. A töredékesség miatt nem derül ki az sem, hogy a bekerült hagyatékok összetartozó darabjait egymás után bélyegezte-e le, és arra sincs utalás, hogy ezek részei lettek-e a kiállításnak. Az új teremről épp csak megemlítik az ismertető cikkek, hogy helyet kapott benne a kéziratgyűjtemény, „szemléltetőleg bemutatva a történelmi-irodalmiművészeti alakok kéziratait, emléktárgyait." Ez a jellemzés igazolja a kéziratok első korszakának összeállítását és ezen keresztül a bemutatás szándékát: a nemzet történelmét, irodalmát, kultúráját a kiemelkedő egyéniségeken keresztül közvetíti a közönségnek. Ebből a szempontból kevéssé érdekesek azok a példányok, melyek eseményhez vagy hírességhez nem kapcsolhatók, hanem Sümeg tágabb környékéről, birtokok vagy birtokosok gazdasági iratai közül, levelezéséből származnak. Darnay ezt az iratcsoportot csak ekkor, 1900 után vette fel a kéziratgyűjteménybe, és a lista szerint az ereklye típusú iratokkal váltakoznak, szabályszerűség nélkül. 17 Az 1905 utáni években beszámozott iratok (2610-2857.) megint tematikus rendezés nélkül következnek egymás után. Az 51 megmaradt irat néhány híresebbje: az 1906-ban szerzett Bethlen Gábor-levél, Brandenburgi Katalin levélmásolata és az 1908-ban szerzett Csány László-levelek a folytatólagos lista elején és végén találhatók. A nyilvántartás az anyag bekerülésének ideje szerint halad. Az irodalmi emlékek, a birtokosi és közigazgatási iratok között elszórtan bukkan fel pl. Kisfaludy Móric 1849es őrnagy levele, Jósika János erdélyi kormányzó 2 irata 1820-1823-ból, vagy II. Miksa adománylevele 1567-ből. A múzeum gyűjtőkörébe tartozott továbbra is az egyházi személyek és testületek emlékanyaga, amint erről a zalavári konvent 1812-es irata, a szombathelyi káptalan okirata 1802-ből, Kurbély György veszprémi püspök 1812-es ítélete, vagy ugyanebből az évből az egyházmegye levele tanúskodik. Az okmányoknak már több mint a fele, 28 db tartozik ahhoz a vegyes irattári csoporthoz, amelyet Darnay az előző időszakban vett be a gyűjteménybe. Családi egyezséglevelekről, adásvételi szerződésekről-ingatlaneladásokról, birtokcseréről, végrendeletről, egy 1835-ös urbáriumról és katonai elbocsátólevelekről van szó, a gyűjtőutakon és ajándékozásokkal ezek is „régiségekként" kerültek be a múzeumba. A gyarapodásról szóló híradásokban nem emelik ki őket, leginkább csak az Ingyen Naptárak felsorolásaiban mint régi irat találhatók meg. Az a tény, hogy többségben vannak a megmaradtak között, nem jelenti, hogy abszolút értelemben véve is az irattár zömét tették ki. Inkább azt jelzi, hogy kevésbé vitték el őket Sümegről 1945 után levéltárakba, múzeumokba, mint a családi levéltárak összefüggő darabjait vagy más, történeti forrásértékük miatt kiválasztott iratokat. A kéziratgyűjteményből a 2857. sorszámú az utolsó ismert tétel, 1909-ben pedig Darnay leltári füzeteket kezdett vezetni, nem is gyűjtemények, hanem a kézirat-, régiségtan, néprajzi, iparművészeti és hadtörténeti gyűjteményeken belüli tárgycsoportok szerint. A kéziratok 7 különböző füzetbe kerültek szét, új számozás szerint. 18 A bélyegző az 1909 után megszerzett iratokon már nem szerepel. Mégis előkerült 3 olyan dokumentum, melyekre 5078, 5091, 5113. sorszámokat írtak, a jólismert bélyegzőbe. A kéziratgyűjtemény történetének vége ezzel nyitva marad, ugyanis a dokumentumokkal - Scitovszky püspök 1839-es körlevele, Szegedy Róza exhumálásának bizonyítványa 1903-ból, csatlakozó újságcikkekkel, továbbá egy bizonylat II. Rákóczi Ferenc zászlajáról 1930 után gyarapodott a múzeum. Leltárfüzetbe nem írták be őket, ehelyett a régi kéziratgyűjtemény bélyegzőjét ütötték rájuk. Az átmenet nélkül 5000-es sorszámokra való ugrás láttán felmerül a kérdés: léteztek-e 2857-5078. közötti kéziratgyűjteményes tételek, azaz vezetett-e Darnay Kálmán párhuzamos nyilvántartást az iratokról.
