Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája

Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX-XX. század fordulóján 215 Az egyik legkorábban kezdett és folyamatosan vezetett, majd fejlesztett nyilvántartás Szegedhez kötődik. A szegedi Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum 1908-ban jóváhagyott szabályzata kimondja, hogy a megszerzett anyagot „beérkezési naplóba" kell bevezetni, és osztályonként külön leltárak vezetendők. Utóbbi megfeleltethető a Nemzeti Múzeum növedék­naplóinak, azonban a szegedi szabályzat egy már több évtizedes gyakorlatot rögzített. 1883-ban nyitották meg a Somogyi Könyvtárnak adományozott régiség­gyűjteményből a pénz- és éremtári leltárkönyvet, s még ugyanabban az évben a „régiség- és történelmi emléktár naplóját". A következő szakleltár a történelmi képtár naplója 1892-től, melyet azután a 10 évvel később megkezdett „Szépművészeti osztály lajstro­máéba kötöttek bele. 8 Sümeg, Kisfaludy-emlékek Sümegen az első tárgyegyüttes, amelyről tudni lehet, hogy lajstrom készült róla, és megkülönböztető jelzésekkel is el volt látva, a Kisfaludy-anyag, mégpe­dig azon része, melyet Darnay Kálmán 1897-ben fela­jánlott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az örökölt könyvtárból és iratgyűjteményből Erdélyi Pál és Sebestyén Gyula múzeumi tisztviselők vettek át 2145 kötetet, 118 db kéziratot és 1017 db további okmányt, a Kisfaludy családi levéltárból, és a jegyzőkönyvhöz mellékelték az átvett tárgyak listáját. 9 Néhány előzetesen kiválasztott könyv és doku­mentum azonban mégis Sümegen maradt. Ezek hova­tartozásáról a címlapra vagy az első oldalra ragasztott, kis téglalap alakú, kék szegélyes címke árulkodik, „Kisf. Emi." felirattal. A 6 db könyvet évekkel később, 1909-ben a következő megjegyzéssel vezették be a témának megfelelő leltári füzetbe: „Kisfaludy Sándor könyvtárából". A 6 könyvből 4 ma is Sümegen van, és 3 példányon még látható az azonosító címke. 10 A dokumentumokra (3 db) ragasztott címkéken négyje­gyű szám is olvasható a Kisfaludy-névjelzés mellett. Szegedy Róza két „hangjegykézirata" és egy csatolt kottalap a fenti könyvekkel együtt került be az 1909-es leltárba. A rájuk írt megjegyzések bizonyítják, hogy a hagyaték részei voltak. Az egyik hangjegykönyvön a „Kisfaludy Sándor hagyatékából", a másikon pedig annak igazolása olvasható, hogy a Nemzeti Múzeum­nak szánt kéziratot a két tisztviselő visszaadta Dar­naynak, még az átvételkor. A dokumentumok sorszá­mai -1185, 1188, 1188b - azt mutatják, hogy a könyvtár nem, de az okiratok előzetesen be lettek számozva. Mivel az átadási szerződésben szereplő összesített darabszámot a 3 dokumentum sorszáma már túlhaladja, lehetséges, hogy más, hagyatékba sorolt iratok is maradtak Sümegen, illetve kerültek később máshová. 11 A címkék felragasztásának oka közvetlenül az ela­jándékozás volt, nem pedig egy adott gyűjtemény megjelölése, rendszerezés céljából. Az 1897-es szerződésben önálló pontként szerepel az is, hogy Darnay kéri a Kisfaludy-anyag egybentartását a Nemzeti Múzeumban: a könyvtárat elkülönítve, az iratokat pedig a meglevő Kisfaludy-levéltár kiegészítő részeként. Az azonosító jelekkel való ellátás bizto­sítékot jelentett erre, egyúttal megkönnyítette az átvevők dolgát a lajstrom készítésekor. Sőt 1897 nyarán, az átszállítás után Fejérpataky László, a nemzeti múzeumi könyvtár igazgató őre újabb jegyzéket írt az anyagról, és ezt elküldte Sümegre is. Az 1897-es adományozás nem terjedt ki minden Kisfaludy-relikviára. Darnay Kálmán a megmaradtak mellé újra elkezdte gyűjteni a költővel és családjával kapcsolatos emlékeket, köztük dokumentumokat, korai kiadású Kisfaludy-munkákat is. Ezeken azonban már nincs címke. Csak egy jóval későbbi, 1929-es beírás található két, államsegélyből vett könyv elején, a forrást megjelölve: „Kisfaludy Sándor hagya­tékából", ezek azonban már 5059-5060. számok alatt a „Kisfaludy Sándor és hitveseinek emléktárgyai" című leltári füzetben lettek nyilvántartásba véve. 12 A kéziratgyűjtemény A múzeum kéziratainak gyűjteménye, melyet Darnay hol kéziratosztálynak, hol okmánytárnak, hol összefoglalóan kézirat-, okmány- és nyomtatvány­gyűjteménynek nevezett, 1945 után több helyre szóródott szét. Számos, a sümegi, keszthelyi és veszprémi múzeumokban őrzött darabon látható az a 22 mm átmérőjű bélyegző, melynek körirata: „Darnay Kálmán kéziratgyűjt. Sümegen", közepében tintával beírt 2-3-4 jegyű számmal (1. kép). Összesen 258 ilyen okmány került eddig elő, melyeket a bélyegzős szám szerint sorbaállítottam. A kéziratgyűjteményről korabeli lajstrom nem maradt fenn. Megfigyelve tar­talmukat, keletkezésüket, valamint később a leltári füzetbe való beírásukat, ez a rendszer az eddig ismert legkorábbi, egy gyűjteményt átfogó nyilvántartás. A múzeumról szóló korai és századfordulós cikkek amellett, hogy méltatják a Kisfaludy-emlékek cso­portját, a könyvtárat (még átadása előtt), úgy jellemzik a kézirattárat, hogy mind a magyar történelem, mind a magyar irodalom és művészet halhatatlanjaitól egész sorozatot őriz eredeti kéziratokból, és törekszik is arra, hogy pl. a királyok, erdélyi fejedelmek, hadvezérek mindegyikétől legyen emlék. A gyarapodások rend­szeresen olvashatók a Sümegi Darnay Múzeum Ingyen Naptára című értesítőben is. A naptárat, mely kalendárium és egyben a múzeum ismeretterjesztő füzete volt, Darnay Kálmán írta és szerkesztette, 1905-

Next

/
Oldalképek
Tartalom