Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Tokai Zita Mária: A Balaton-Lasinja kultúra lelőhelyei Eszteregnye és Rigyác határában

ZALAI MÚZEUM 16 2007 7 Tokai Zita Mária A Balaton-Lasinja kultúra lelőhelyei Eszteregnye és Rigyác határában Bevezetés Az M7 autópálya építéséhez kapcsolódó földmunkák során a dél-zalai térségben jelentősen megnőtt az őskori lelőhelyek száma. A feltárt helyszínek nagy részén a különböző korú régészeti jelenségek között több-kevesebb rézkori kultúrákhoz köthető objektum is napvilágot látott. Jelen tanulmányban az Eszteregnye és Rigyác határában feltárt lelőhelyek Eszteregnye - Ojtó-dűlő (0710), Rigyác - Alsó-mező (74 és 077) - Balaton-Lasinja jelenségei és leletanyagai kerülnek bemutatásra. A két település Zala megye déli részén, Nagykanizsától 10-12 km-re nyugatra fekszik (1. kép 1). Határukban összesen 9 helyen végeztünk feltárást és leletmentést, melyek közül 7 lelőhelyen jelentkezett rézkori jelenség is (1. kép 2). Az ismertetésre kerülő 3 lelőhelyen (1. kép 3) kívül Rigyác - Magyarocskadűlőben is napvilágot láttak Balaton-Lasinja kultúrához sorolható objektumok (KVASSAY 2006, 302). A rézkor következő szakaszára, a Tűzdelt barázdás díszű kerámia (Furchenstich) kultúra idejére datálható teleprészleteket is több lelőhelyen észleltünk: Rigyác - Csikény-dűlő keleti területén, a dombtetőn tártak fel 25 rézkori gödröt (SZÁRAZ 2004b, 262), Eszteregnye - Bozók-földje lelőhelyen szintén a dombtetőhöz közelebb eső részeken bontottak ki 24 objektumot (STRAUB 2006, 79), Eszteregnye Kender-földeken pedig a domb lankáján jelentkezett 33 objektum (SZÁRAZ 2004a, 207-208). A lelőhelyek Zala megyére az észak-dél irányú dombhátak és patakvölgyek által tagolt felszín jellemző. A bemutatásra kerülő rigyáci lelőhelyek az Újkúti (Büdös)patak keleti partjától induló dombhát lankáján és tetején húzódnak, és a két feltárás alakalmával kibontott rézkori objektumok ugyanazon településhez tartoznak. Az eszteregnyei lelőhely is egy patak, az Ibrikó-patak fölé emelkedő domb enyhe lankáján jelentkezett. Ezek a telepek nem estek teljes egészében az autópálya nyomvonalába, mindenhol folytatódnak azon kívül is déli irányba, így csak részinformációkkal rendelkezünk róluk. E lelőhelyeken elsősorban kisebb gödröket, hulladékgödröket tártunk fel, melyek között szinte minden helyszínen volt egy, a többitől méretében és leletanyag gazdagságában is kiemelkedő gödör. Az itteni kis teleprészletek esetében a leletek több mint fele ez utóbbi objektumtípusból látott napvilágot. A megye déli részére a középső rézkorban sűrű településhálózat jellemző, néhány objektumból álló, időszaki kis telepekkel. Ez a rövid idejű megtelepedés az állattartással hozható összefüggésbe. A megye északi részén feltártak nagyobb településeket is, ahol több helyen - pl. Zalaegerszeg - Andráshida, Gébárti tó II. (P. BARNA - KREITER 2006, 75-76), Zalavár - Basasziget (M. VIRÁG 1990, 79; 2004, 47) alapárkos, gerendaszerkezetű házak és melléképületek nyomaira bukkantak, és hosszabb időtartamú egyhelyben lakást tapasztaltak. Ezeken a tanyaszerű telepeken 2-A ház állhatott egyszerre, melyek hossza típustól függően 10-20 méter, szélességük átlagosan 7 méter körüli (M. VIRÁG - BONDÁR 2003, 128). Eszteregnye - Ojtó-dűlő Eszteregnye és Rigyác közigazgatási határának egy részét az Ibrikó patak jelöli. A patak keleti partja Eszteregnyéhez, a nyugati pedig Rigyáchoz tartozik. A patak mellett elterülő Ojtó-dűlőben 2005-ben végeztük el az M7 autópálya 220+000-220+250 kmsz közötti szakaszán az építéséhez kapcsolódó leletmentést. A lelőhely a 0710 kódszámot kapta. ' A 1600 m

2 nagyságú területen összesen 83 régészeti jelenséget figyeltük meg és bontottunk ki. A napvilágra került leletek két korszakra datálhatok: kis számban a rézkori Balaton-Lasinja kultúra idejére, zömében pedig a késő római korra.

2