Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Béres Katalin. Egy zalai kis falu, Ozmánbük az 1950-es években

240 Béres Katalin valamint a rabiátus természetű tanácstag férj, aki egyben mezőőr és dűlőfelelős is volt, élenjártak a feljelentésekben, a kulákok megalázásában, megfélemlítésében. Az 1953-ban bekövetkező enyhülés után érezték is, hogy tarthatatlanná vált a helyzetük a faluban, így 1954-ban elköltöztek. A községi tanács kezdetben ifjabb Benedek Sándor házának egyik kisajátított szobájában működött, majd miután kicsinek bizonyult, Benedek József házát államosították, a családot pedig egy öreg, már használaton kívüli boronaházba telepítették, ahol eső esetén csak esernyő alatt lehetett főzni, mert becsurgott az esővíz.

6 A tanács legfőbb feladata a járástól érkező vetéstervek egyénekre történő lebontása, az évről évre növekvő adó és beszolgáltatási tervek elkészítése és behajtása, a különféle kampányok megszervezése, a kulákok elleni szüntelen harc, valamint az éberség állandó fenntartása volt. „...minden egyes tanácstagnak legyen szívügye az ébren őrködés, nálunk erre nagy szükség van, mert a reakci (sic!) maradványa nálunk nagyszámmal vannak, és a Tito szomszédságában vagyunk!"

1 (sic!) - jelentette ki beszámolójában a vb. elnöke. A falu lakóinak e korszakban a legnagyobb megpróbáltatást a mezőgazdasági munkák megszabott határidőre történő elvégzése, az adó és a beszolgáltatási tervek teljesítése jelentette. A kisbíró naponta dobolta ki az elvégzendő feladatokat és a hozzá rendelt határidőket, a dűlőfelelősök ellenőrizték, hogy az utasításoknak megfelelően folyik-e a munka. „Aki tervszerűtlenül dolgozik és vet az ellenség, és nem érdemli meg, hogy a magyar föld az ő számára még egy szemet is teremjen. "- olvasható az 1952. febr. 2-i tanácsülési jegyzőkönyvben. 1951-ben az elhúzódó tél és az esős tavasz miatt nem lehetett tartani a minisztertanács által megadott vetési határidőket, ezért a végrehajtó bizottság naponta ellenőrizte a határt, hogy amint a föld állapota megengedi, azonnal megadhassák az engedélyt a munka megkezdésére. Ezért többször is kidobolták, hogy „...elő ne forduljon egyetlen egy eset sem, hogyha megindul a tavaszi munka és valakinek rossz legyen a vetőgépe vagy akármely mezőgazdasági munkaeszköze. Mert ha valaki ezt megkísérli, az szabotálja ötéves tervünket és nem híve a Béke tábornak, az ilyen elemek leginkább a kulákságnál találhatók és ezeket szigorúan ellen kell őrizni és eljuttatni a méltó helyükre. "

8 Egy évvel később is hasonló volt a helyzet. A vetés megkezdésekor a vb titkár így számolt be az eseményről: „Meg kell állapítani, hogy a mai napon rohammunka folyt a vetés terén. Az egész határ tele volt fogatokkal és emberekkel. Én ilyen forgalmat, amely a mai napon volt, még nem tapasztaltam... A község ezen a napon, mint egy hangyaboly vonult ki a szántóföldekre, hogy eleget tegyen a kötelezettségének és a lemaradását a legsürgősebben pótolja".

9 Ekkorra már a falu megtanulta, hogy az utasításokat nem érdemes elszabotálni. A tervek mindenáron való teljesítése miatt az is előfordult, hogy a traktorosok napközben még csépelték a gabonát, este és éjszaka pedig már a tarlóhántást végezték - ám csak az egyik munkát fizették ki a számukra. A tervek teljesítését serkentette a folytonos verseny mozgalom is: a különféle ünnepek, ápr. 4., nov. 7., Rákosi születésnapja stb. szolgáltattak apropót a versenykiírásokhoz, amelyeknek rendszerint egyik fő szempontja a határidő előtti munkabefejezés volt. 1952ben pl. a község Sántos somogyi falut, valamint Vaspört hívta ki munkaversenyre, a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére; 1954-ben aratási és cséplési verseny zajlott a két szomszédos település között. 1952-től, a legnagyobb nyári munkák idejére, június 1-től augusztus 31-ig - a Megyei Tanács Oktatási Osztály utasítására - idény napközi otthont kellett szervezni a kisgyermekes anyák gyermekei számára, hogy az asszonyok is részt tudjanak venni a mezőgazdasági munkák elvégzésében.

10 Persze a nyári óvoda nem volt túl népszerű a gazdatársadalom körében, féltek, hogy a gyerekeket is megfertőzik az új ideológia maszlagjával. A beszolgáltatás terén a falu nem tartozott a járás jól teljesítő falvai közé. Emiatt a község vezetői rendre önkritikát gyakoroltak, mondván „nem lett a kérdés úgy megfogva, ahogy kellett volna",

ll nem voltak hatékonyak a népnevelő brigádok, s a tanácstagok között sok az opportunista szemléletű személy, aki a kulákok befolyása alatt áll. Azonban a „hatékonyabb" felvilágosító munka ellenére sem javultak az eredmények, ezért 1952 során a Zala című lapban több bírálat érte a települést, sőt a vb. titkár, Darabos Zoltán ellen is fegyelmi eljárást indítottak. Az eredmények javítására begyűjtési és elszámoltató bizottságot hoztak létre. Az elszámoltatás során minden hátralékosnál házkutatást tartottak, minden rejtekhelyet felkutattak, de elrejtett terményt nem találtak.

12 A begyűjtési eredmények javítására - különösen az elviselhetetlenül nehéz 1952-es évben - a legváltozatosabb módszereket alkalmazták: természetesen Ozmánbükben is volt dicsőségtábla a szövetkezeti bolt falán, a kisbíró kidobolta az élenjárókat és a hátralékosokat is. Vasárnaponként a helyi úttörők csasztuskával köszöntötték a terveket teljesítőket. A hátralékosokat késedelmi pótlék és bírság fizetésére, helyettesítő termények beszolgáltatására, vagy arra kötelezték, hogy a szabad piacon vásárolják meg a hiányzó mennyiséget. Ugyanakkor a körmendi piacot a rendőrséggel állandóan ellenőriztették, s csak a tanácstól kapott engedéllyel árulhatta feleslegét az, aki maradéktalanul