Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Sári Zsolt: Életmódváltozások, túlélési stratégiák Muraszemenyén

90 Sári Zsolt bevételi forrást jelentett a lakosság számára. A bor, mint a kereskedés tárgya, egészen napjainkig jelen van. A borkereskedelemmel kapcsolatban találkozunk a horvátokkal, a Mura túlpartján található horvát, magyar-horvát települések lakóival. Szemenye története elválaszthatatlan a régió horvát településeitől. A szemenyei hegyen „emberemlékezet óta" jelen vannak a horvát kettősbirtokosok. A szőlőbirtokokról és a szőlőmüvelésről ad képet egy 178l-es szőlőösszeírás: amelyből kitűnik, hogy a birtokosok közül 73 helybéli és 76 vidéki (Kiscsernec 1, Ráth 8, Domasinec 38, Garacinovec 2, Turscsische 2, Novákoc 23). A szőlősterületek általában 2-18 kapás között mozognak. Szőlőmunkával pénzt is tudnak keresni. Piac a közelben nincs, távolabbra csak bort visznek eladni.

24 A század elején a filoxéra ezen a vidéken is kipusztította a szőlőket. Az új telepítések, az új oltványok megjelenésében, valamint a szakszerű szőlészet- és borászat terjesztésében nagy szerepe volt az Eszterházyak itteni birtokának, az ott folyó mezőgazdasági termelésnek, szőlészetnek és a különböző mezőgazdasági tanfolyamoknak, iskoláknak. A trianoni határok meghúzása sem szűnteti meg ezt a horvát-magyar gazdasági kapcsolatot, csak nehézkesebbé teszi. A horvát birtokosok egészen az 1950-es évekig jelen voltak, művelték földjeiket. A Rákosirendszerben szűnik meg számukra ez a lehetőség, amikor a szigorított határátlépési rendszer miatt ellehetetlenül számukra a magyarországi szőlők művelése. Ebben az időszakban aztán egyre több egykori horvát szőlőt kezdenek művelni a helyi gazdák. „Kettős birtokosok voltak itt. 48—50 körül ők még átjárhattak, mi már nem. A horvátok vásárolták fel a bort. Mikor cserélte, mikor pénzért. Terményt hoztak, bort vittek. "

25 „Itt a szemenyei részen a szőlőnek majdnem afelé a horvátoké volt. Csernecen túl volt egy rév. Azoknak kellett hajnalban, háromkor elindultak hazulról. Dolgozták itt a szőlőt. Idejöttek gyalog, vagy kocsival. Ide jöttek reggel kilenckor, és akkor délután négy órakor, nyáron és ősszel is mentek haza, azt szokták mondani, az a horvát este. Délután négy órakor, mert a horvátoknak el kellett indulni, hogy sötétedésre hazaérjenek. De olyan szépen, rendbe tartották a szőlőket, egészen ötvenig. Mer akkor... magyarok is, volt amelyiket a szomszédok használták egy darabig. Akinek nem volt szőlője, az elfoglalt egy-egy horvát szőlőt, azt használta. Később meg állami tulajdon lett. "

26 „Horváth pince volt, ezekre csak rámaradt, mint szamárra a fül. A szőlőterületek nagy része a horvátoké volt. Több volt, mint magyar. Oda, hova fölmennek a Csörnyefüldi hegyre, ott nem is volt először magyarnak szőlőterülete. A másik részen arra, azt Pálhegynek nevezik, az mind magyaré volt. Mer mikor az úrbéri megváltás volt, vagy hogyan mondjam maguknak, amikor fölszabadultak a jobbágyok. Akkor itt nálunk féltelkes jobbágyok voltak és 18 holdat kaptak erdővel, réttel, legelővel mindennel. És a szőlőkre meg licitálni kellett. Azt a horvátok a jobb helyeken mind licit útján megvették. Mindenkinek került szőlő is, mindenkinek adtak. S aki jobb helyen akarta közelebb, az rálicitált. S azt elvették tőlük, nem járhatnak át. Azóta dzsungel lett az egész hegy. "

27 A tsz időszakban a szőlőbirtokok megmaradtak a korábbi birtokosok, családok kezében. Ebben az időszakban folytatódott a szőlők családi munkamegosztásban történő művelése. A szőlőművelésre a hagyományos művelési formák, a tőkés termesztés volt jellemző. A jellemző szőlőfajták a kadarka, a kövidinka és a noha volt. A szőlők egy részéből saját használatra készítettek bort, másik részét pedig a termelőszövetkezeten keresztül értékesítették. A hetvenes években indult meg a hagyományos tőke szőlők felszámolása, és az új kordonos művelés bevezetése. Ezzel párhuzamosan jelentek meg az új szőlőfajták is: rizlingszilváni, zöld vertelini, cserszegi fűszeres, ezerfürtű, saszla, tramini, szürkebarát, sárgamuskotály, lakhegyi mézes. Természetesen megmaradtak a korábbi fajták is, többek között a direkt termők, például a vidék egyik jellegzetessége a noha. A szőlőfajták megoszlása hektárban (2001) A jelenlegi szőlőtermesztés egy részét az étkezési célra termesztett csemegeszőlők jelentik, amit saját fogyasztásra termesztenek. A borszőlőt saját fogyasztásra és értékesítésre egyaránt termesztenek, de ma is az önellátás dominál. A ma is szőlőt művelő családok nagy része saját pincéjében készít bort, ami nem kerül kereskedelmi forgalomba, a mindennapok, és az ünnepek családi asztalára kerül, valamint ezzel a borral látják el az elköltözött gyermekeiket, rokonokat, barátokat. Ma is látni még hagyományos művelésű szőlőket, ezek természetesen nem gazdasági megfontolásokból maradtak meg. A legtöbb család csak saját szükségletei, a hagyományok miatt tartja a szőlőt.