Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye) 33 lezése szerint a 15 csoporttal együtt előforduló 6b/2 alcsoport darabjai a Közép-Dunavidéken készülhettek és a Mokronog-csoport területére a Borostyánúton juthattak el (DIZDAR 2006, 83-86). A magyarszentmiklósi üvegkarperec töredéket, figyelembe véve a vele minden valószínűség szerint ugyanabból a sírból előkerült tárgyakat (négytagú hólyagos lábperecpár, csavart vas övlánc), véleményünk szerint a LT-Clb-re kell kelteznünk. Hólyagos lábperec A D/l. sír melléklete lehetett a valószínűleg három tagú hólyagos lábperecpár (10. kép 2). A három-négy tagú hólyagos lábperecek kimondottan a Kárpátmedence sajátos kelta női ékszertípusának nevezhetők. Előzményeit mindenképpen a LT B2 idején nyugaton és keleten egyaránt elterjedt, sokszor még a 12 tagot is elérő kar- és lábperecekben kell látnunk. A hólyagok száma az idő múltával fokozatosan csökkent és a nagyságuk viszont nőtt, míg a 3^1 hólyagos lábperecek már csak a Kárpát-medencében fordultak elő. Korábban a kutatás ezeket az ékszereket, - mint később kiderült tévesen - a Kr.e. 2-1. századra keltezte (LT C2 -D), és e sorok írója is közéjük tartozott (MARÁZ 1974, 115; MARÁZ 1977, 56-58; HORVÁTH 1997, 79). Az újabb kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a 3^1 tagú hólyagos lábpereceket korábbi időpontra kell kelteznünk. R. Gebhard a manchingi üvegkarperecek feldogozásakor kidolgozott kronológiája szerint ezek a lábperecek a 6.horizontjába sorolhatók, ami a LT Cla-nak felel meg (Kr.e.260/250-220/210) (GEBHARD 1989,80,88,92). A tiszavasvári kelta temetőben előkerült bokaperecek 5-3 tagú változatát a LT Cl időszakra keltezték (ALMÁSSY 1997-1998, 71). A romániai piscolti temető IV. horizontjába (a Waldhauser féle LT С la) sorolták a négytagú hólyagos lábpereccel felékszerezett sírokat (ZIRRA 1998, 154). A szlovákiai kelta női sírokban a 3-^1 hólyagú lábperecek a Bújna-féle 10-11. csoportban („Gruppierung") fordulnak elő, ami a LT Clb és a LT Clc időszaknak felel meg (BÚJNA 2003, 106; BÚJNA 2005, 57-59). Legújabban a ludasi temető (Heves megye) 699. sírjából felszínre került három-tagú hólyagos lábperecek kapcsán foglalták össze a kutatás jelenlegi állását. A lelet-együttes itt is azt bizonyítja, hogy ezeket a lábpereceket már a LT С la idején használták (MASSE-SZABÓ 2005, 223). Övlánc A vas övlánc töredékei annyira korrodálódtak, hogy csak sejteni lehet a csavart, kissé lapított 8-alakú tagokat. (10. kép 4) Annak ellenére, hogy nem tudjuk a pontos formáját a keltezéshez mégis jó támpontot nyújt. A korai kelta időszakban, a LT-A-B1 periódusban a szerves anyagból készült övekhez vas, vagy bronzkarikák, lapos korongok tartoztak, melyeket nemcsak a kard felfüggesztésénél használtak, hanem egyéb lecsüngő tárgyak (pl. tarsoly, amulett) rögzítésénél is szerepet kaphattak. Az egybefüggő vas, vagy bronzból készült, szemekből álló övláncokat a LT-B2 periódusban kezdték használni és a divatjuk az egész LT-C1 időszak alatt virágzott, mind a két nem sírjaiban előfordultak. Ez a mód a LT-C2 periódusban megváltozott, amikor ismét kis karikák, néhány szemből álló részek, horgos övvégződés társult a szerves anyagú övhöz és ez az övtípus még a LT-D periódus alatt is élt (Vö. LEJ ARS 1994, 39-54). A magyarszentmiklósi övláncunk tehát a közép LT sírok jellemző melléklete és semmiképpen sem lehet annál fiatalabb. Vas ösztöke A lelőhely délkeleti, „B" részén szórványként előkerült vas ösztöke (10. kép 10) kora, de még a funkciója is bizonytalan. Müller R. szerint az egyszerű formája miatt nehezen különböztethető meg az egyéb hasonló eszközöktől, úgymint aszatolók, vésők, tisztító szerszámok. Az általa közölt 23 ösztöke egy kivételével középkori. A pontos előkerülési körülmények hiányában nagyon nehéz a keltezésük, mivel például a római kori darabok alig különböznek a középkoriaktól (MÜLLER 1982, 441^142). A manchingi oppidumból előkerült eszközök között vannak a magyarszentmiklósi „ösztökéhez" hasonló hosszú, szögletes keresztmetszetű, kiszélesedő pengéjű szárnyas balták („Tüllenflachhacken"), amelyeknél ugyancsak több funkció került szóba (JACOBI 1974, 71-72, Taf. 28,481^88). Würrtembergben ugyancsak késő kelta környezetből említenek hasonló darabokat (WIELAND 1996, 97, Taf.20,1; 54, C4; 55, Cl). Ebből számunkra talán az a lényeg, hogy a vas ösztöke tartozhatott a magyarszentmiklósi késő kelta településhez. Fontosabb kerámia leletek A magyarszentmiklósi kelta település ásatásán („A" rész) összesen 115 db edénytöredék került nyilvántartásba. Csak minimális mennyiségű töredéket selejteztünk ki, így ez nem befolyásolja a leletanyagon belüli arányokat. Ezeket az arányokat az egy-egy leletcsoportnál említjük meg. Az értékelésnél olyan leletcsoportokat választottunk ki, amelyek meghatározóak voltak a keltezésnél, vagy valamilyen formában színesítették, kiegészítették az összképet.