Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

30 Horváth László kai. Tf: Szü, Fv: 0,38 cm, H: 5,6 cm. Lsz: 79.5.26. 131. Edénytöredék. (9. kép) F, Fi, omphaloszos At, besimított koncentrikus árokkal. Tf: Vb, Fv: 0,53 cm, H: 4,2 cm. Lsz: 79.5.27. 132. Edénytöredék. (9. kép) Vszü omphaloszos At. Tf: Szü, Fv: 0,53 cm, Fá: 10,2 cm. tör.M: 2,5 cm. Lsz: 79.5.28. 133. Edénytöredék. (9. kép) Kívül sárgás, belül Szü, vastagfalú At, Hs, fésűs díszítés indításával. Tf: réteges B, Vszü, Fv: 1,10-1,48 cm, H: 9,5 cm. Lsz: 79.5.29. 134. Edénytöredék. (9. kép) Vb, At. Tf: Vb, Fv: 0,38-0,79 cm, H: 7,3 cm. Lsz: 79.5.30. 135. Edénytöredék. Sszü, P, de lekopott felületű Ot. Tf: Vb, Fv: 0,63 cm, H: 6,2 cm. Lsz: 79.5.31. 136. Edénytöredék. (9. kép) Sszürke, Fi, nagyobb edény Ot, sávosan besimított felülettel. Tf: Sszü, Fv: 0,44 cm, H: 9,0 cm. Lsz: 79.5.32. 137. Edénytöredék. Ga, Gszü Ot. Tf: Gszü. Fv: 0,84 cm, H: 4,1 cm. Lsz: 79.5.33. 138. Edénytöredék. (9. kép) F, Kn, durva, lyukacsos felületű fazék Pt, ferde bevagdosott dísszel. Tf: F, Fv: 0,78 cm,H: 9,1 cm. Lsz: 79.5.34. 139. Edénytöredékek. (9. kép) Vb, Kn, mész-zuzalékos (kagyló?) soványítású, lyukacsos felületű fazekak Pt és Ot (7 db), egyik Pt 3 db-ból ragasztott. Fv: 0,65-0,84 cm, Max.H: 9,2 cm. Lsz: 79.5.35. 140. Agyagnehezék töredéke. (8. kép) Vb, lekerekített élű, gúla-alakú nehezék alsó része az átfúrás nyomával. H: 10,1 cm. Lsz: 79.5.36. 141. Paticstöredékek. Megmunkált fákra (cölöp, deszka ?) tapasztott kiégett agyag darabok (2 db). H: 8,9 és 10,4 cm. Lsz: 79.5.37. Bronzfibula Az A/3, objektum fölött, gyakorlatilag a szántásból, 35 cm mélyen került felszínre. A szántás színe ugyanolyan volt, mint az objektum érintetlen, mélyebb betöltése, vagyis minden valószínűség szerint nyugodtan az objektumhoz tartozóként kezelhetjük a bronzfibulát és nem szórványos leletként! 142.Bronzfibula töredéke (10. kép la-b, 11. kép la-c). Hosszú háromszög alakú, eredetileg egyenes hátú, szalagszerű kengyel, egy vésett dísz nyomával, hiányos rugószerkezete eredetileg 4-4 elosztású külsőhúros (felsöhúros) lehetett. Lábának vége a tűtartónál sérült, deformálódott, a tűtartót pont a vájatnál bevágták és visszahajlították a láb hátsó részéhez. A bronzfibulát középen nagyjából derékszögben meghajlították. A bronzfibulát eredeti formájában rekonstruáltuk (10. kép lb): a kengyel csaknem egyenes vonalban folytatódott a fokozatosan elvékonyodó lábnál, a vége már kör keresztmetszetű, tűtartója lapos háromszög alakú, zárt lehetett. A láb vége bizonytalan, a mostani állapotában úgy tűnik mintha még folytatódott volna, talán egy gombban? Rugószerkezete A-A elosztású külsőhúros volt. A tűtartónál kizárt a keretszerű, nyitott forma, mint a Nauheim-típusú fibuláknál szokásos. A bronzfibulát nemes patina vonja be. Kiterített H: 7,9 cm. Lsz: 79.5.38. 3. A kelta temető (1. kép 1 „D" rész, 1. kép 2) A lelőhely „D" részén, a dombhát tetejének keleti felén 1978-ban terepbejáráskor találtunk rá az 1. sír nyomára, valamint egy égetőhelyre (?). Ekkor három szelvényt nyitottunk, összesen mintegy 250 m

2 területet vizsgálva át. A három szelvény kijelölését egyedül a terepviszonyok határozták meg, mindegyik a dombtető vízszintes részén helyezkedett el. A következő év novemberében egy újabb terepszemlét követő leletmentéskor került sor a 2. sír feltárására. Ez alkalomból a sírba helyezett edény felső részének néhány töredéke „árulkodott" a megbolygagatott sírról. A leletmentéskor bizonyossá vált, hogy az erózió és a mezőgazdasági művelés annyira „lekoptatta" a homokos dombhátat, hogy még a valószínűleg mélyebbre ásott korhasztásos sírok is csaknem a felszínre kerültek. A két csontvázas síron kívül talált égetőhely (?) talán a hamvasztásos rítussal állhatott kapcsolatban, vagy egy halotti tor maradványa lehetett. Azonban ennek még a kora is bizonytalan. Lehetséges, hogy vannak még mélyebben sírok, melyek „átvészelték" az eróziót és a szántást. A temetőről bővebbet csak egy nagyobb terület feltárása után mondhatnánk, a felszínre került mellékletek azonban adnak valamelyes támpontot a keltezéshez. A D/l.sír A szántásban nagyjából 3x2 m-es területen feküdtek a sír kiszántott mellékleteinek töredékei, néhány emberi csonttöredék társaságában. A sírra utaló töredékeket észak-dél hosszirányú területen találtuk meg. Ezen a részen a hasonló irányú szántást alkalmazták és az eke valószínűleg egy dél-észak tájolású csontvázas női sírt semmisíthetett meg. A Kárpátmedencében ez a leggyakoribb tájolás a kelta temetőkben és a 2. sír irányítása is ez volt, valamint a töredékek elhelyezkedéséből adódóan is szinte bizonyosnak vehetjük a sír dél-észak tájolását. Az előkerülési helyen végzett vizsgálatunkkor kiderült, hogy a sír teljesen megsemmisült, a sírból már semmi sem maradt az eredeti helyén.