Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Eke István–Frankovics Tibor–Kvassay Judit: Első tapasztalatok a nagyfelületű régészeti feltárások térinformatikai feldolgozása során Zala megyében

262 Eke István - Frankovics Tibor - Kvassay Judit megindult régészeti topográfiai előmunkálatok (terepbejárások)

2 alkalmával felderített lelőhelyek ezeken a lapokon kerültek bejelölésre, és ezek köre folyamatosan bővült a későbbikben ismertté vált lelőhelyekkel. Első lépésben tehát a topgráfiai munkálatok során felderített régészeti lelőhelyek papírtérképen bejelölt földrajzi helyzetét rajzoljuk át a digitális térképre. Az átalakítás módszere: a régészeti lelőhely középpontjának koordinátáit visszük át a digitális térképre, magát a lelőhelyet hossztengelye iránya és kiterjedése alapján ArcGIS-ben poligonként jelenítjük meg (1. kép). A keszthelyi múzeum gyűjtőterületén található lelőhelyek esetében a kiindulási alapot a már megjelent Régészeti Topográfiai kötet

3 szolgáltatja. (Ennek megjelenésekor Keszthely és környéke közigazgatásilag Veszprém megyéhez tartozott.) A könyvben kiadott községtérképeket szkennerjük majd transzformáljuk az EOV digitális térképlapokra. Az ábrázolás és a leírás alapján jelenítjük meg ArcGISben poligonként. 2003 második félévétől kezdve a megelőző régészeti feltárások határpontjai mérőállomással, a terepbejárások során megismert lelőhelyek geometriai pontjai pedig GPS vevővel kerülnek rögzítésre, a lelőhelyek ábrázolása a felvett pontok alapján történik. A modern műszerek használata pontosabbá teszi a terepi adatrögzítést. Az, hogy a digitális térképállományon valamennyi lelőhely megjelenítésre kerül (a régi, csak szövegből és vázlatból ismert; a papíralapú térképlapokra felrajzolt; a modern technikával rögzített helyzetű), már jelentős eredménynek tekinthető, hiszen így egyszerre áttekinthetővé és megjeleníthetővé válnak a mai települések határában elhelyezkedő, esetleg egy-egy patakvölgyben fekvő korábbi településnyomok. Térinformatikai műveletek segítségével könnyen megadhatóvá válnak egy-egy vonalas létesítmény nyomvonalába (pufferzóna) eső lelőhelyek is. De mindez önmagában még nem elegendő, hiszen a terepbejárásokhoz számos egyéb fontos információ is kapcsolódik, mint például a jelenségek korát meghatározó leletanyag ismertetése vagy a megfigyelés körülményeinek leírása. Ezért a terepbejárások jelentéseinek alapadatait szintén feldolgozzuk, amelyeket relációs adatbázisban kapcsolunk a térképi megjelenítéshez. Az adatbázis és a térképi elemek között a kapcsolatot a lelőhely azonosítójaként a jogszabályban előírt KÖH nyilvántartási szám biztosítja. Beépítettünk minden egyéb fellelhető adatot a kiterjedéstől és koordinátáktól kezdve, a megfigyelt jelenségek jellegén és korán át, a lelőhelyen végzett tevékenységeken keresztül a megfigyeléseket tartalmazó adattári dokumentumokra való hivatkozásig. Az adattáblák alapján ezután különféle, a földrajzi elhelyezkedéseken túlmutató, szakmai szempontú lekérdezések is készíthetők, mint például egy-egy korszak, vagy még finomabban, egyegy őskori kultúra lelőhelyeinek megjelenítése. 3.3 Adatok forrásai Az adatok forrásai az adattári dokumentumok, amelyek kiegészülnek a régészeti szakirodalom és a középkori települések történeti adataival. Az adattári dokumentumok közül a topográfiai munkálatok keretében végzett terepbejárások leírásai alkotják az elsődleges forráscsoportot. Ezek elsősorban az újonnan felderített lelőhelyekről adnak információt. Azonban kisebb arányban tartalmazzák az adattári vagy szakirodalmi említésből ismert, korábbi lelet-előkerülések, lelőhely-bejelentések és megfigyelések, valamint ásatások helyszínének azonosítását is. Egyúttal törekszünk a történeti irodalomból ismertté vált, elpusztult középkori települések helyének lokalizálására. Az adatbázisban először a Zala megye régészeti topográfiája tervezett 2. kötet területén (a megye északkeleti vidéke, az egykori zalaszentgróti járás nyugati, valamint a zalaegerszegi járás északi fele) végzett terepbejárások adatait rögzítettük. 2004 és 2006. között 69 település régészeti topográfiai adatainak teljes feldolgozását végeztük el. A választás kézenfekvő, hiszen a topográfia keretében a kijelölt települések határából több szezonban, szisztematikusan végzett terepbejárások adatai állnak rendelkezésre, és részben megtörtént a korábbi terepmunkákból, valamint a szakirodalomból ismert lelőhelyek lokalizálása is.

4 A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjtőterülete lelőhelyeinek feldolgozása 2005 nyarán indult el. Az adatbázis feltöltése ebben az esetben jó alkalom a kötet megjelenése óta bekövetkezett változások összefoglalására is. A folytatást a zalaegerszegi Göcseji Múzeum teljes gyűjtőterületére kiterjedően (a zalaegerszegi járás déli fele és a lenti járás), valamint a nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjtőterületére (volt nagykanizsai és letenyei járás) tervezzük. 3.4 Felhasznált programok, megjelenítés, működés A digitális alaptérképhez MS Access alapú relációs adatbázist kapcsolunk a fentebb már ismertetett ArcGIS térinformatikai szoftver alkalmazásával. Az adatbázis három fő adatcsoportot tartalmaz: a lelőhely geometriai értékeit (a lelőhely középpontjának EOV koordinátái, magassági adatok, hossztengely iránya, kiterjedés), a régészeti információkat (a lelőhely által érintett földterület helyrajzi száma, a lelőhely jellege, korszak, megfigyelés körülményei) és a források