Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Németh József: Babocsay József szabadkőműves apológiája
Babocsay József szabadkőműves apológiája 233 chimera 14 lenne, hogy oly értelemben a tökéletes egyenlőséget vegye valaki fel. Az bizonyos, hogy az emberek akár ereikre, akár elméjekre, akár ábrázatokra nézve tekéntsünk, nincsenek tökéletes egyenlőségben. Minden emberben azon felül még beoltatott irtóztató vágyódás másokon uralkodni megvagyon, lehetetlenség is teljes, oszthatatlan egyenlőséget behozni. A mi egyenlőségünk csak arra céloz, hogy mi egymást mint atyafiakat tekintsük, és magunk között az irgalmasságnak és jótevő szívnek hajlandóságát közössé tegyük. Erre az oszlopra a világos morális építtetett, úgy nemkülönben a keresztény szívességnek is azon kellene állani, és minden jóra célozó politikai rendtartás arra helyheztetett, amely annál erősebben, mintsem valaki vélné, lelkeséttetett. (Ne légyen köztetek se tekéntetesebb, se megvetésre való. Márk. XX. Ezen egyenlőség esméretett abbul, hogy Krisztusban mindegyen atyafiak valának.) A mi társaságunknak szabadságárul hasonlóképpen rosszul ítélnek az emberek. Némelyek azt éretlenül rebesgetik, hogy a szabad épétők azt tanítják, az ember törvények alá nincsen születve, sem pedig következve alája vetve, nem is köteles a polgári rendtartásokat, mint valóságos emberség ellen való igákat tisztelni és nékiek fejet hajtani. Valóban, egy szó sem magyaráztatok rosszabbul, mintsem a szabadság szava. A metafizikusok versengjenek különféle határozásairul. A filozófusok pedig annyira viszik az értelmét, hogy csupa zavarodást okoznak a szabadság érteimérül. Morális ismét más ítéletet tészen a szabadság felöl. Elég az, hogy az ember születésétül a természet törvényei alá vettetik, következve a társoságos életben azoknak minden józan okossággal bíró embernek engedelmeskedni kelletik, aki szereti a békességet és a közönséges jónak igaz hangzását, mivel azoktul a barátság vagy inkább a bátorság, személynek javai és minden boldogságok függenek. Valóban szabadságban csak az él, aki okos és erkölcses, avagy aki a törvényeknek tisztelője. Ebbül már az a jó következés, hogy a szabadság és egyenlőség morális szerént egy értelemben legyenek. Minden igazságos és alkalmaztatott vezérlésnek formája a szabadságra tekint, mert hogy egyenes célja nékie az, hogy minden hazafi az ő javainak csendes, szabad és bátorságos birtokában maradhasson, és ebben az értelemben vévén a szabadságot, valóban a szabadság egy juss és törvény, mely minden emberbe születésétül fogva béöntetik a természetiül, oly pedig kép alatt, hogy minden embernek aszerént szabadsága vagyon a törvényekkel élni, amennyire a közönséges társoságnak tárját beteljesíti. Minden érzékenység egész szeretetig vévén se nem tökéletes, se nem valóságos, ha csak szabad lábra nem tétetik. A mi törvényünk ellenkezik a rendetlenséggel és gonoszsággal, és semmi más szabadságot bé nem ereszt, ha csak erkölcsre nem céloz. És ezen értelemben a mi lózsiink szabadok, mivel az erkölcsek és a szeretet egymást öleléssel tisztelik, és ezek soha addig a tökéletességekre nem érhetnek, míglen szabadon és nem kénszerítve uralkodhatnak köztünk. Ez valóságos oka annak, miért Olaszországban a mi társaink, akik ez erkölcsnek templomában fáradoznak és munkálkodnak, liberi muratori név alatt esmértetnek. Franciaországban pedig hivattatnak franchise, az oly értelmes szó, hogy még jobban kijelenti a szívnek szabadságát és ebbül következendő szavuk is „franche maconniere" és „franc - mucon" eredni kezdettek. Hogy tehát kedves barátom igaz elmeképeket a szabad épétőkrül tehess, úgy tekéntsed tehát a mi társoságunkat, mint misztériumos filozófiát. Ha már egyszer azok jóságairul meggyőzettettél, akik lelkedet pallérozni kívánják, tehát azt is könnyen elhiheted, hogy mi az emberi nemzetnek ártalmára nem eredtünk. Könnyen ugyan megesik, hogy sok heába való képzelődésekkel terheljed magadat, hogy egyik heába való gondolatiul a másik heában valóra vetemedjél, és oly dolgokrul is vetekedjél, amelyeket meg nem foghatsz, de valameddig, barátom, bölcs leszel, mindaddig olyasokrul nem is fogsz álmadozni, hanem a barátságnak igaz érzékenységével elmédnek határjait vígan megjárni. A filozófiának közönséges jelei az együgyűség, mértékletesség, tetszetősség és békesség. Talán láthattál is oly embereket, akik annyira a filozófiához ragaszkodtak, hogy inkább ellentmondottak legfényesebb és méltóságosabb hivataloknak is, csak a magányosságban a bölcsességnek szentelhessék minden idejeket. Az ember boldogsága nem annyira emelkedhetik, ha e világ legnagyobb világosságra a bölcsek által elérhetne is, ha csak indulatok hozzája nem kapcsolják magokat. A tapasztalás pedig ennyi századoktul fogva, mint a világ fennáll, azt bizonyítja, hogy a haza oly emberektül nem tarthat, akiknek igyekezetek csak az, hogy bölcs találmányokat tovább terjeszthessék. De bezzeg az olyasoktul mindenkor félhet, akik a köznépnek gonosz indulatjait felháborítani okoskodásokkal tudják. Távol vagyon ez mitőlünk, és a mi társoságunk oly rossz következéseket soha se szült. Annak okáért a mi lózsink igen hasznos, és gyümölcse: oskolák, ahol taníttatik, hogy kellessék az hibákat megjobbítani és jó hazafiakat csinálni. A mi rendünk igyekezete nem is máshová céloz, mintsem tagjainak boldogságára, de mivel erre másként nem juthat, ha csak a morális úton nem vándorol, és így tehát ezen kegyes tárját el sem érheti másként, mintsem az erkölcsek és jóságos tökéletességek nyomdokai által.
