Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája

214 Haász Gabriella A kulturális kormányzat 1897-ben alapította meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségét, az országban szétszórt, egyleti, városi, megyei és iskolai gyűjtemények összefogására. A nemzeti műveltség fejlesztésének fontos tényezői ezek, melyek között a kapcsolatot létre kellett hozni. A felügyeleti rendszer kiterjedt a szakmai munka irányítására, kidolgozták a szakszerű berendezés, kezelés és nyilvántartás szabályait, tanfolyamokon képezték a múzeumi őröket, tisztviselőket. Az anyagi támogatást a rendszeresen folyósított államsegély jelentette, melyből múzeumépítéseket, ásatásokat, tárgyvásárlásokat lehetett fedezni. A felügyeletet kérő, elfogadó intézmények létét biztosította a támogatás, a felügyelők látogatásaikkor pedig értékelték a bennük folyó munkát. Az országos főfelügyelő, Szalay Imre hangsúlyozta a vidéki múzeumok esetében a rendeltetést: „...első sorban annak a vidéknek, a melyre működési köre kiterjed, történelmi múltját és jelenét, természeti gazdagságát feltüntetni..." A másik tényező a rendszeresség: a múzeum mint intézmény tudományszakok szerint szervezett, és a gyűjtési profilokhoz kapcsolódóan tagolódik osztályokra.

2 A MKOF által felügyelt intézmények rendszeresen küldték a jelentést munkájukról, szervezeti és gyarapodási adataik megjelentek a Múzeumi és Könyvtári Értesítő lapjain a XX. század első éveiben. Számuk fokozatosan növekedett az I. világháború végéig. Számszerinti összehasonlításban: 1905-ben az alsókubini Csaplovics-könyvtártól a zombori Bács-Bodrog vármegyei múzeumig 68 intézményről, 10 évvel később pedig 19 új múzeumról illetve könyvtárról számolt be a kiadvány. A főfelügyelőség különböző szempontok szerint állított fel kategóriákat a gyűjtemények között. Az 1909-es év összesítéseibe már a Darnay Múzeum is bekerült. Ekkor a legtöbb múzeum még egyesületi fenntartású (34), de nem sokkal kevesebb a vármegyei vagy városi hatósághoz tartozó múzeumok száma sem (26).

3 Egy másik, a korabeli szakmaiság színvonalára utaló rangsor a gyűjtemények száma szerint csoportosította a múzeumokat, ugyanebben az évben. A sümegi múzeum az 5 pontos - 5 gyűjteményes - kategóriába került: régiségtárát, néprajzi gyűjteményét, szépművészeti gyűjteményét, szakkönyvtárát és ereklyetárát sorolták fel. A vidéki intézmények között ezzel igen jó helyen állt, 6 pontot, a legtöbbet, csak a kassai Rákóczi Múzeum „érdemelt ki", 5 gyűjteménye pedig a besztercebányai, a sümegi és a szekszárdi múzeumnak volt. A besorolás rámutat arra, hogy régiségtárakból, melyek a ma már elkülönített régészeti és történeti anyagot, esetleg a pénz- és éremtárat foglalták magukba, fordult elő a legtöbb, és a néprajzi - vagy népismereti - gyűjtemények száma is megközelítette ezt. Még a 4 pontos kategóriába is nagyobb központok múzeumai tartoztak, mint pl. Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Pécs, Szeged, Sepsiszentgyörgy, amelyekben a felsoroltak mellett többnyire természetrajzi tárat (botanikai, zoológiai, geológiai, paleontológiái csoportokkal) írtak össze. A képző- és iparművészeti gyűjtemények külön-külön vagy együtt alkothattak egy osztályt, a Sümegnél megemlített ereklyetár pedig még nagyon kevés helyen számított önállónak. Nyilvántartás Az egységes leltározási struktúra megteremtéséhez a felügyelőség a századforduló utáni években tette meg az első lépéseket, a vidéki múzeumokat illetően. A Magyar Nemzeti Múzeumban sem sokkal korábban, 1898 februárjában lépett életbe az a szervezeti és szolgálati szabályzat, amely osztályonként külön rendelkezik a nyilvántartás formáiról.

4 Minden osztályon növedéknaplót kell vezetni, melyben a tárgyak a beérkezés sorrendjében kapják a leltári számot. A Természetiek Tárában, mely önállósulva addigra már ásvány-, őslény-, állat- és növénytárra tagolódott, gyűjteményenként szükséges egy-egy növedéknapló. A mai szakleltárkönyvnek megfeleltethető növedéknaplók mellé általában cédulakatalógusról rendelkezik a szabályzat. A cédulakatalógus betűrend vagy egyéb rendszer szerint vezetendő, és a tárgy vagy tárgyegyüttes részletes leírását adja. A felügyelők tapasztalatai azt mutatták, hogy vidéken a gyűjteményszervezésben, a leltározás formáiban és előrehaladottságában nagy a változatosság. A MKOF 1907-ben jóváhagyott szabályzata a hatáskörbe tartozó gyűjtemények meghatározásán túl kitért arra is, milyen feltételeknek kell megfelelni az évi pénzsegély folyósításához és a központi forrásokból való tárgyi gyarapodáshoz (azaz a letéthez). Egyik feltétel a rendszeres nyilvántartás, többek között növedéki napló és leltárak segítségével. Az elmaradásban levő múzeumok segítséget kaptak a munkához.

5 Egy egységes leltározási mintát kell kidolgozni szerepel Radisics Jenő felügyelő előterjesztéseiben 1909-ben és 1911-ben -, melyet a minisztérium kötelezővé tenne.

6 A leltárak és cédulakatalógusok elkészítését a régészeti szaktanfolyamokon is oktatták, ahol ezekre kész mintákat kaptak a résztvevő múzeumi tisztviselők.

7 Ügyviteli utasításokhoz és a működő múzeumok, könyvtárak tevékenységéről rendelkező szabályzatokhoz is készültek minták. A szabályzatokba az intézmények a célkitűzéseket, a gyűjteményi rendet és a leltározás formáit foglalhatták bele (Veszprém: 1903, Debrecen: 1909, Szentes: 1913).