Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Megyeri Anna: A zalaegerszegi Szentháromság kép. Társadalom- és művelődéstörténeti adatok egy szobor története kapcsán;

A zalaegerszegi Szentháromság kép 201 viselését az érdemes Csacsi Helységre bízom, s őket a Krisztus szeretetére megkérem, legyenek azon Szent Képek gondviselői melyek eránt örökös fundációt teszek." A felajánlott összeget és kamatait az örökhagyó rendelése szerint évenként virág pénteken,

68 a csacsi hegyi kápolnában tartandó énekes öreg misék szolgáltatására kellett fordítani, valamint annak adni, aki évente „virág péntek előtt való napokban azon képeket elkészítti, ki tisztogatja." Az alapítványtevő gondolt a „Szent emlék képek" jó karban tartására, mert meghagyta: „ha meg kopik, kifestessék és kiaranyoztassék". Kedves szöveg szerepel a záradékban, mely megszabja, hogy az alapító levél három példázatban [példányban] készüljön, a „Főtisztelendő Csátsi Administrator", „Érdemes Csátsi Helység", valamint „Zalaegerszegh városa" számára, „Mivel mignem a Csátsi hegy fönt áll, abban Egerszegi lakosok szőlőket bírni meg nem szűnnek." Az alapító okiratot Dömötör János, a város hites jegyzője írta 1833. április 13-án. Nemes Simonfy Borbála asszony kézjegyét ugyancsak keresztvonással tette. Csillagh Adriánnak, a csacsi plébánia adminisztrátorának feljegyzése 1840-ből azt bizonyítja, hogy nem volt mindig problémamentes a hagyatékot tevők kívánságának teljesítése. A végrendelet végrehajtásakor keletkezett iratok között

69 megőrzött nyugta írója kijelentette, hogy az uradalom részére hagyott 5 forintokat váltóban átvette. Majd kifejtette, hogy a végrendelet szerint a képekre hagyott 50 „ezüst foréntokról semmit nem tud az Uradalmi Kormányzó, sem pedig a hegy helységbéli, de nem is hagyatik megnehezéttetni az Apát-Uraság vagy helység számadással, hanem amidőn a Mastansági Magyar Országunk Prímása vizsgálván Püspökségében a Plébániákat, szintén a föllebb ki tett ok adatott feléiétől, melyre azt mondotta, ha el romlanak a keresztek, hozassa bé az Uraság, ennek következtében a Földes Uraság parantsol az ő földjén, de Istenben boldogult N. Simonfi Borbála nem, nem is vétetik fel semmi rendölése a Képek vagy Kereszt eránt, hanem még az meg tétetik, hogy a Hegyben a Kápolna előtt álló kereszt mellé álléttatnak minden ketelesség nélkül." Közben bizonyára tisztázódott a félreértés, ami e szigorú sorok írására késztette az adminisztrátor urat. Feltehetően tájékoztatták őt az alapítványról, mert a kereszt a mai napon is a rendelt helyen áll. Sajnos a mellé állított két őriző szobor, Joachim és József alakja teljesen elenyésztek, csak a talapzatuk látható a feliratokkal. A két újabb szobor bizonyára rosszabb minőségű kőből készült, így nem tudtak ellenállni az időjárás viszontagságainak. A kereszt valóban nagyon hasonlít Gothard János sírkövére, feltehetően ez is Zitterbarth József munkája, aki az állítás évében, 1831ben hunyt el, de legalább is a keszthelyi kőfaragó műhelyben készülhetett. A kereszten itt is láthatók a bájos angyalfejek, az alsó posztamens közepén a koponya a lábszárcsontokkal, valamint Mária alakja, akinek arcát elkoptatta az idő; a kereszt tetején kandikáló egyik puttó is elveszett. A Szentháromság szobor és környezete 1818-2006 között A Szentháromság kép alap irataiban fennmarat ún. ,,Nyúl[g] levél" szerint 1818-ban a szobor kerítésének ajtaját már javítani kellett, 90 krajcárt fizettek érte. „Akit hozza dolgoztam az ajtajának sorkait és pliét kellett reperányi", írta valaki Páti János lakatos helyett, aki az Mp [Manu propria, azaz saját kezűleg] rövidítés fölé keresztet rajzolt. A következő évben már a kerítés is javításra szorult, erről egy apró ,,Q[u]itentia"[nyugta] tanúskodik, melyet Tóth József, a város hites nótáriusa igazolt. E szerint Milkoviny Mihály kőműves legény Gothard Jánostól 45 krajcárt vett fel a „Sz. Háromság Kapuja körüli reparációért". A legény így fogalmazott: „a keretesében lévő köveket, melyek dűlőben voltak, föll igazétottam". 1839-ben nagyobb javítási munkát végeztek a szobron. Jákum Ferenc

70 lakatos mester jegyzéke

71 a „Szent Háromság Képének felállítása alkalmával" szükséges lakatos munkákat és költségeit sorolta fel: az „állásokhoz" szükséges 8 kötő vasat megigazította, a kép lebontásához a vaskapcsokat kiszedte, azután azokat összeigazította. Öt kapcsot csinált a város vasából a kép alá, „sín darabokat", ezeket ónnal beöntötte, szintén a város ónjából. Arról is árulkodik a számla, hogy továbbra is a város gondoskodott a szobor gondozásáról. Az ehhez hasonló, időnként szükséges javításokra használhatták azt a 20 forintot is, melyet Kultsár Katalin, Farkas János özvegye 1845-ben végrendeletében a „városban lévő Szent Háromság képének reparatiójára" hagyott.

72 1866-ban „A templom és plébánia lak körüli térség kerítés alá vétele, és annak fákkal beöltetése kívántatott", írta költségkimutatása címeként Tivolt Ferenc ácsmester, ekkor városbíró, akinek kimutatásai mellett számlák is maradtak fenn.

73 A szükséges 103 forint 82 krajcár költséget adakozás útján befolyt összegből (31 forint), Berken Kálmán végrendeleti hagyatékából (6 forint), a templom kerületén termett fák eladásából (2 forint), de legnagyobb részt a városi tanács pénztárából fedezték (50 forint). A „több rendbéli büntetésekből befolyt" összeget (12 forint 82 krajcár) is e jótékony célú munkára fordították. A körmendi kertészetnek fizettek a fákért, 9 gyertyánért 2 forint 25