Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Megyeri Anna: A zalaegerszegi Szentháromság kép. Társadalom- és művelődéstörténeti adatok egy szobor története kapcsán;

ZALAI MÚZEUM 16 2007 193 Megyeri Anna A zalaegerszegi Szentháromság kép Társadalom- és művelődéstörténeti adatok egy szobor története kapcsán Zalaegerszeg 2007-ben egy megújult látnivalóval gazdagodott. Eddig az öreg katolikus templom sarkában, a hatalmas hárs árnyékában megbúvó, mohával lepett szobrot 2006-ban restaurálták, a templom előtti tér központi helyére állították. Friss szépségével mindjárt méltónak találtatott arra, hogy egy idegenforgalmi kiadvány címlapjára kerüljön a 19. század elején emelt szoborcsoport. A Szentháromság szobor képe díszíti a Mária Magdolna Plébániatemplom 2007. évi falinaptárát is egy szép imádság kíséretében. A Szentháromság tiszteletének 18. századi újraélesztése Zala megyében Padányi Bíró Márton (1745-1762) veszprémi püspök nevéhez fűződik.

1 A jeles püspök annyira fontosnak tartotta, hogy a Szentháromság nehezen fölfogható jelentése, misztériuma a hívek számára átélhetővé váljék, hogy a szolgálatában álló faragóval méteres nagyságú, hordozható Szentháromság szobrokat készíttetett, s arra kötelezte a plébániákat, hogy vásárolják meg azokat a hívek épülésére. Nagylelkűségét és elszántságát mutatta, hogy azok a plébániák, akik nem tudták megvenni a szobrot, azoknak maga készíttette el. E szegény plébániák közé tartozott ekkor az egerszegi is. 1765-ben a város főbírójának számadásában olvasható egy 40 krajcáros tétel, amit azok számára fizettek ki, akik a „Szent Háromság képit [...] bevitték és ki hozták."

2 így mutatta be a szűkölködő plébánia városát valamivel később Vályi András

3 1796-ban megjelent művében: „Szála Egerszeg. Magyar mező Város Szála Vármegyében, földesUra a' Szombathelyi Püspökség [...] lakosai katolikusok, és kevés reformátusok, fekszik Szála vize mellett, hajdan kőfallal, és vigyázó tornyokkal vala megerőssitve; de az Ozmánoknak gyakorta meg újjított ostromlásaik által elpusztíttatott. Itt vagyon a' Vármegye háza is, melly újj épület, 's a' Városnak nem tsekély díszt szolgáltat, és a' katonáknak nem régen építtetett szálások, Postája és Ispotállyá is van. A' Sz. Magdalénának emlékezetére szenteltetett templomot, mely két tornyokkal ékesittetett, Koller püspök építtette vala, és Czimbal nevű hires képiró által festette ki [...] Határbéli földgye [...] közép termékenységű, de mivel szölö hegye, legelője, fája, makkja, 's a' Mester Embereknek jó keresettyek van, vagyonnyaikat könnyel eladhattyák, 's több Országos Vásárjaiban sokan öszve gyülekeznek, fuhározással is kereshetnek, jó piatcozása is lévén, első Osztálybéli."

4 A leírás szinte visszarepít bennünket a Szentháromság szobor felállításának idejére, a város akkori látványát pedig jól illusztrálja a mellékelten bemutatott 1826 előtt keletkezett ólom nyomólemezről

5 készített városkép, melyen a kéttornyú templom környezetében felsejlik két szobor, a Szent Flórián és a Szentháromság sziluettje is. (1. kép) Zalaegerszeg lakói az 1800-as évek elején főként iparosok és földművesek voltak, köztük a végvári vitézek utódai, mellettük kevés számú kereskedő, valamint a megye hivatalainak működtetésre idetelepült hivatalviselők gyarapították számukat. 1785-ben a püspöki mezővárosnak 2714 lakosa volt, alig négy százalékuk nemes.

6 Földesura a veszprémi, 1777-től a szombathelyi püspök volt. Ebben az időben a város vezetésében nagy számban képviseltették magukat az iparosok, köztük a csizmadiák, akik a céhek keretei között működtek. A 18. század végén a korábbi kutatások szerint

7 már hét céh működött Egerszegen, ezek száma csak kis mértékben változott az idők során. Legnépesebbek itt is a ruházati iparosok céhei voltak, a szűrszabóké, szabóké, a csizmadiáké. Az 1672-ben alakult csizmadia céh pecsétje 1718-ból maradt ránk.

8 1770-ben Zalaegerszegen 15 csizmadia élt. 1775-ben kapta privilégiumát Mária Teréziától a szabók céhe, mely már korában is létezett. Az 1761 után, a Királyi Kancellária által kiadott új céhlevelek szabvány szerint készültek: egyöntetűen szabályozták a céhek vallási kötelezettségeit, belső életét, az inas felvételt, a mesterjog elnyerését, a remeklést stb. Szabályozásukkal megpróbálták