Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Kardos Ferenc: Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében
Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében 165 Merenyei csárdába, Ecet ég a lámpába, Az is olyan vígan ég. Had mulasson a vendég, Három betyár húzassa, A babáját mulattya. Márványkőből csinálták a templomot. Jaj de szépen szólnak benne a harangok Egy asszonynak értem halt meg leánya, Jaj de szépen harangoznak utána. Ja de szépen harangoznak hajnalra. Most teszik a nyerget keselábú lovamra. Hat napi zab, széna fel van pakolva. Adj egy csókot kisangyalom az útra. Én már csókot a legénynek nem adok, Mert a legény engem igaz szívből nem szeret, Mert ha engem igaz szívből szeretne, Maga mellé a nyeregbe ültetne. Nem való vagy babám vélem a nyeregbe. Megugrik az a ló, hanyatt esel belőle. Majd ha babám, én ülök a nyeregbe, Támadhat az aló a kékcsillagos egekbe. - További 12 daltöredék, melyekben a Balaton és Pentelle is megörökítődik. - 3 zalaszentbalázsi népdaltöredék, majd a 63.103.2. rékli leírása. Ezeket követik az alábbiak: - Zalaszentbalázs. P. I., lakcím (a gyűjtő természetesen leírta a nevet és a lakcímet, én azonban a mai elvárásoknak megfelelően nem közlöm azokat az idézett részletekben). A néni már rég meghalt. Csak fiatal lány korában és szép „menyecske" korában hordta. Csak a jobb móduaknak lehetett ilyesmije, nagyon ritka. Gondos munkával hosszú ideig készítették. Tökmag „hémző mécsnél" idősebb nénik még éjjel is varrogattak. A család jobb módú és az öreg szülők a lánynak varrták. 63.115.2.-3. (a leltári szám láthatóan később volt ráírva, ersősebben, hosszában áthúzva a szöveg tintával, jelezvén, hogy kartonra került). Jövök később - talán. 1963. szeptember 21. 250 Ft-ot felvettem a nagykanizsai Thúry György Múzeumtól. Ebből 63.90.1.1-2. „ О " Klarinét ősi juhászhangszer 150 Ft; 63.89.1. 1 db fekete bélelt női kabátka 30 Ft, 180 Ft összesen. Buszköltség: Pölöskefői címek, melyekhez el kell menni: (4 név címmel). - Galamboki s Balatonmagyaródi címek és tárgyleírások. Tehát a füzet címében szereplő Zalaszentbalázs mellett Galambok, Balatonmagyaród, Zalamerenye és Pentele is megörökítődik. A TGYMA 73-68-as leltári számú gépiratban elkészült gyűjtőnapló, jól illusztrálja szerkezetében Kerecsényi Edit gyűjtőnaplóinak általános szerkezetét: Címlapon: Thúry György Múzeum Nagykanizsa, Gyűjtőnapló- 1953. Március 17-24. Gyűjtő: Hulesch Béláné 24 múzeumvezető Tárgy: 1., Válasz néprajzi kérdőívre (bő válaszokkal) 2., Gyűjtögetés és vadászat 36. Oldal. Zajk (Letenyei járás) - Községi Tanács adatai (1. o.) „ 1912-ben nagy tűz volt, akkor égett le majdnem a egész falu. Be is nősültek, meg ki is. Leginkább ki, vagy vidékről hoztak. Eljártak a faluból Somogyba, Baranyába, Tolnába, „ hat hónapos " munkára. Majd a fele része a falunak elment. A gyerekeket az öregek itthon elgondozzák. Voltak olyan munkásgazdák, ezek jöttek ki szerződtetni. Újév után jöttek ki, ekkor volt a szerződés. Még 2-3 éve is voltak dolgozni, de állami gazdaságban. Most már jobban üzemi munkás az egész község. Most ide Kerettyére rengeteg sokan járnak, talán 70-en is. " - Néprajzi kérdőív adatai adatközlőként A földosztással kapcsolatban (3. o.): „A jó komák, akik tudták itatni a mérnököt, meg a menyecskék, akik egyet értettek vele, azoknak jó helyet adott, a többit meg beszorították a a patakba. Egy gazdának két dűlőben osztottak. Irtásokban, hegyháton. " A dologtiltó napokkal kapcsolatban (31.o.): „Egyszer ki mostunk nagypénteken, hát akkor meg egyszer gyütt a bátyám, aztán kiáltotta: Jaj édesanyám, mit csinált, minden kép, tükör el van fordulva bének, egy sem néz kifelé. Mikor fordult meg, nem tudjuk, de velünk magunkkal történt. " A zajki gyűjtőnapló szövegei talán jól érzékeltetik, hogy a gyüjtőnaplóba még nyersen, fésületlenül, szöveghűen került be az a néprajzi információ is, ami abban a politikailag nem veszélytelen korszakban nem nagyon láthatott napvilágot. Ez nagyban növeli a gyűjtőfüzetek és gyűjtőnaplók forrásértékét. Gyűjtőutak a gyűjtőfüzetek tanúsága szerint Összesen 128 számozott és 4 számozatlan, azaz 132 kéziratos gyűjtőfüzetről tudunk, bár a kiváló etnográfus hagyatékából még előkerülhet pár darab. Ebből az első öt, szótárfüzetből átalakított gyűjtőfüzet (füzetenként 10-12 írt oldallal) nem Kerecsényi Edit, hanem a néprajzi kutatás gyakorlatába őt bevezető, a
