Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Marx Mária: Figurális (19. századi9 damasztok a Zala megyei múzeumokban. Kerecsényi Edit születésének 80. évfordulójára

Figurális (19. századi) damasztok a Zala megyei múzeumokban 109 pamuttal hímzett BV monogram alatt ugyanis a hasonlóképpen bevarrott 1 szám díszeleg. (1. ábra) A kelengye összeállításakor ugyanis az azonos rendeltetésű darabokat számozták, hogy később könnyebb legyen a mosások vagy mosatások alkalmával ellenőrizni meglétüket. Az egy tucat szalvéta nem került az abrosszal együtt a gyűjteménybe, ennek oka lehet, hogy a szalvéták gyorsabban használódtak el, illetőleg az is, hogy - mivel nem került rájuk annyi érdekes minta vagy kép, mint a nagyméretű fődarabra, - a kései utódok már nem tartották megőrzésre érdemesnek. Saját tapasztalataimból is számos példát idézhetek hasonló esetre. Az abrosz hosszúsága 393 cm, szélessége 186 cm, arányai megfelelnek a korabeli tizenkét terítékre alkalmas abroszok nagyságának. Két rövid oldalán csomózás nélküli, mindössze másfél cm-es rojtozás díszíti, míg hosszanti oldalán a tulajdonképpeni ép szélekből, amelyeket még a korabeli meglehetősen fejlett gépi technikával sem lehetett ugyanolyan egyenletes sűrűségűre készíteni, mint a textilek többi részét, egy-egy mm-nyi anyagot visszahajtottak, és leheletfinom öltésekkel elszegtek. Ezzel a módszerrel nemcsak a szélek esetleges tökéletlenségeit egyenesítették ki, hanem egyúttal tartást adtak az abrosz leomló oldalának is. A darab teljes egészében cérnázatlan (egyágú) lenfonálból készült, lánc- és vetülékszálai nagyjából azonos finomságúak. Valószínűleg nem sokat használták, részint mert nem találhatók rajta ételitaltól származó pecsétek, részint pedig még mindig érezhető a felületén az appretúra, a keményítés és mángorlás nyoma, noha hatalmas méretei miatt szakszerű tárolása ma is nehézségekbe ütközik, és ez valószínűleg korábban sem volt másként. A nagyméretű abroszt mind hosszában, mind szélességében szimmetrikusan elhelyezett mintamezők borítják. Körben keretek közé foglalt, spirális ívelésű leveles ágak alkotnak széles bordűrt, amely általában lelógott a terített asztalról. A vízszintesen elhelyezkedő belső felületet egy hatalmas virágkosár osztja hosszában két, azonos mintaelemeket tartalmazó részre. (2. ábra) A kosárral és a benne lévő öklömnyi nagyságú virágokkal szemben a többi felületet kisebb, aprólékos részletességgel megmintázott ábrák töltik ki, amelyek a virágkosár túlsó oldalán megismétlődnek. Ezek az ábrák úgy vannak beleszőve az anyagba, hogy két, a hossztengely mentén tükörszimmetrikus felületet adnak ki, annak ellenére, hogy a minták között feliratok és címerek is találhatók, amelyek a tükrözés által elvesztik értelmüket, ill. szabályos voltukat. (3. ábra) A nagyméretű damasztok között nem volt egyedülálló az ilyen jellegű képszerkesztés. Párhuzamait más, korábbi damasztszőttesek között megtaláljuk.

13 A mi abroszunk érdekessége, hogy az egyes minták, illetőleg tükörképeik keverten fordulnak elő a két oldalon, azaz bármelyik oldalát terítették fel az asztalra, mindig volt olyan minta, amelynek a „visszája" fordult az asztalnál ülő felé. (4. ábra) A minták - témájukat, ill. jelentésüket tekintve meglehetősen vegyesek, mindeddig nem tudtam őket teljes biztonsággal valamiféle „program" mentén összefüggésbe helyezni. (Az alábbi értelmezési kísérlet természetesen csak egy lehetőség.) Legnagyobb részüket hazafias szimbólumok teszik ki, Magyarország középcímere a ferde keresztes Szent Koronával, különböző címeres zászlókkal körülvéve; babérkoszorúban „Éljen a Haza" felirat; majd a címeres kompozíció fölött egy sas, esetleg griff, csőrében, ismét csak babérágak között a „Vivat" szó. (5. ábra) A másik csoport a hadi vitézség jelvényeit foglalja össze: (6. ábra) egy sisakos-vértes lovag, körülötte középkori fegyverek, ágyú, szablya, alabárd, buzogány, nyílvesszők és lándzsa. A lovag alatt fekvő oroszlán tart a mancsában egy kardra tűzött sisakos, vagy esetleg lófarkot viselő fejet. A címer másik oldalán vallási jelvények láthatók: (7. ábra) püspöki pásztorbot és mithra, fölötte a zászlóról is a püspöki kalapbojtokhoz hasonló zsinórok és bojtok lógnak, alatta egy körmeneti zászló rajta templommal, valamint egy sas, csőrében füstölőt (tömjénezőt) tart. A madár mellett babérral koszorúzott lant és sugaras napkorong, fölötte egy földgömb látható körzővel és könyvvel. A templomos zászló alatt pedig egy alakzat, amely lehet kígyós bot is, de elképzelhető, hogy valamely más szerszám. Ez utóbbi tárgycsoport akár szabadkőműves jelvényeket is jelölhet. Mindenesetre érdekes az összeállítás, és amennyiben a különféle szimbólumok nem a puszta véletlennek köszönhetik együttlétüket ezen az asztalterítőn, - azt gondolom, hogy nem - akkor, ha nem is maga a szőttes, de legalább a felhasznált minta egy konkrét személy életprogramját, laudációját jelenítheti meg. (Talán valakiét, aki a török kiűzésében és az újjáépítésben, de a tudományokban és a költészetben is egyaránt jeleskedett?!) Az abroszba a monogram melletti oldalon a mester is beleszőtte nevét, „Készítette Szálai József N. Kanizsán". A takácsmester a 19. századközepétől, 1855-től kezdve többször is szerepel a céhlajstromban,

14 1868 májusában halt meg. A tárgyak között, a földgömb mellett nyitott könyv fekszik, lapjain betűk és számok olvashatók, sajnos nem teljesen egyértelműen. (8. ábra) Az évszám: 1840 minden bizonnyal a készítés időpontja, ám a fölötte lévő jelek lehetnek római számok - ez esetben a X VI a hónapot és napot jelölheti, de más olvasat szerint az évszám fölött az M G monogram is állhat. (9. ábra) Az 1840es évszám azért jelentős, mert a szakirodalom szerint