Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

B. Hellebrandt Magdolna: Kelta leletek Hejőkeresztúr–Berecske-dombról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

206 В. Hellebrandt Magdolna urnájára. Mindezek a leletek a LT B2 - С korai szakaszára datálhatok. A 4. kép 3; 7. kép 2. urna párhuzamát Muhi-Kocsmadomb (HELLEBRANDT 1999, LXXXI.t.7) és Ménfőcsanak (UZSOKI 1987, V.t.2.) kerámiái között (UZSOKI 1987, 40-41) láthatjuk. A 4. kép 4; 7. kép 4. zömök testű urna analógiája Ménfőcsanak 4. sírjában figyelhető meg (UZSOKI 1987, IV.t.2). A 3. kép 8.; 6. kép 2. mély tál vagy csupor formája emlékeztet Rácalmás-Kulcstelep (MÁRTON 1933, XX.t.5), Rezi-Rezicseri (HORVÁTH 1987, XIX.t.16), valamint Farmos (HELLEBRANDT 1999, X.t. 7) hasonló darabjaira. Ugyancsak hosszú nyakú kerámia egy bordával Stretavka egyik edénye (MIROSSAYOVÁ 1979, 8. ábra 3). A 3. kép 7; 6. kép 1. kétfülü kézzel formált edényke analógiáját a szkíta kori anyagban találhatjuk meg. Gyűjteményünkben Szirmabesenyő vagy környéke lelőhellyel őrzünk egy hasonló darabot (HELLEBRANDT 2001, 2. kép 14). Mindkettőnek hiányzik az egyik füle, de ez, vagyis, hogy a sírba tett tárgy hiányos, sokszor megfigyelhető a szkíta kori temetkezési szokásoknál (HELLEBRANDT 19861987, 118). Kétfülü korongolatlan és korongolt edény volt az Orosháza-Gyopárosi temető 61. és 15., 134. sírjában (T JUHÁSZ 1972, 219, 10. kép 2). A 3. kép 10; 6. kép 3. virágcserép alakú fazék profiljának íve és a beböködéses diszítéssor megtalálható Sopron-Krautacker 29. sírjának leletei között (JEREM 1981, 8. kép 7), az ásató az anyag korát a későhallstatt és a LT átmenetére helyezte. Hasonló mintát ismerünk Chotinból (DUSEK 1966, X.t. 12; Xl.t. 10), Stretavka lelőhelyről (MIROSSAYOVÁ 1979, 4. ábra 1), Bodroghalomból (HELLEBRANDT 1999, LXVII.l 1), s délkeletre Ciumestiből (ZIRRA 1974, VI.5). A 3. kép 9. kézzel formált edénymaradvány jellegzetessége az ívesen rátett, benyomkodott plasztikus borda, melyhez hasonlót Muhi-Kocsmadombon (HELLEBRANDT 1996-97, 25. kép 3), Chotinban (DUSEK 1966, XI.t.6, XLV.t.18, LIII.t.21), Stretavkán (MIROSSAYOVÁ 1979, 4. ábra 2.3.7) és Sanislau lelőhelyen (NÉMETI 1982, 10. kép 9) találtak például. A kelet-szlovákiai alföldön levő Stretavka anyagában a kárpátukrajnai Kustanovice-csoport hatása érződik, mint ahogy Kelet-Magyarország hasonló korú anyagában is, például Bodroghalmon. Stretavka leleteit Mirossayová a Kr.e. 4. századra datálta (MIROSSAYOVÁ 1979, 141). A 4. kép 5. átfúrt csont ép, azaz nem égett, tehát nem került a máglyára, a temetési szertartáskor tehették a sírba. A csont maga Vörös István meghatározása szerint (Szakvéleményéért ezúton szeretnék köszönetet mondani.) gímszarvas jobb oldali astragalus csontja. Végei lecsiszoltak, és a hosszanti élek is. A darab kopott, a luk is, minden jel szerint tartósan, sokáig viselték, bizonyára amulettként. Hasonló, de kisebb méretű átfúrt csont látható Bécsben a Naturhistorisches Museum állandó régészeti kiállításában. Lelőhelye Gemeinlebarn Pol.Bez. Sankt. Pölten, Niederösterreich. A régebbi urnamezős kultúrába datálták a 12/11. századba Kr. előtt. A kelta hitvilágban a szarvasaganccsal ábrázolt istenség, Cernunnos ismert. Kelta temetőkből és telepekről (JEREM 2003, 1-7. ábra) is kerültek elő agancsok (SZABÓ 2005, 98). Feltételezhetjük, hogy a hiedelem gyökerei mélyebbek, korábbi időkre is visszavezethetők. Összefoglalás Az S6 sírban egy 25-50 év közötti nő csontvázát tártuk fel (Mindkét sír antropológiai szakvéleményéért Kővári Ivettnek és Szathmáry Lászlónak tartozom köszönettel). A hiányos váz megmaradt mellékleteivel, a kézzel formált kerámiákkal a korai vaskori hagyományokat őrzi, de már jellegzetes korongolt kelta edénye is van. A két kultúra határterületének idejéből származik, mint a rozvágyi és a radostyáni, valamint a muhi (HELLEBRANDT 1997, 74) temetők. Ugyancsak ennek az időszaknak emlékei a korongolt, de korai formákat mutató kerámiák az S8-as sírból. Ez a sír is bolygatott, földjében 2-4 éves gyermek kissé égett csontjai voltak keveredve más gyermek csontjaival. Bizonyára a földmüvelés megbolygatta a sír felső részét, és a környező területekről is rávitt az eke csontokat. Az analógiák alapján a kelták a LT B2 - Cl idején temetkeztek a Berecske-dombra. Hejőkeresztúrban és Hejőszalontán több szkítakori temető volt, s feltűnően sok fegyver, azaz 21-25 cm hosszú vas lándzsahegyek, vas csákányok és kések ismertek (HELLEBRANDT 2001, 56, 4-5. kép), kelta lelet eddig kevés (K.VÉGH 1969, 72). Nyilvánvaló, hogy a Berecske-domb korai kelta leletei, az egyértelműen kelta hamvasztásos sír a vas karddal arra utal, hogy a kelták a jelentős szkítakori település meghódítására törekedtek ezen a területen a Kr.e. IV-III. század fordulóján.