Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

156 Kreiter Attila könnyen hozzáférhető (IBIEk). Ilyenek például a hordó alakú edények. Véleményem szerint, ha a tárgyak készítésének módját a kulturális hagyományok szemszögéből közelítjük meg, akkor összetettebb képet kapunk a technológiai eljárások jelentéséről és jelentőségéről a múlt társadalmainak jobb megértésében (KREITER IN PRESS b). A technológiai eljárások jelentésének a vizsgálatában a természeti tényezőket (a rendelkezésre álló nyersanyagokat és soványítóanyagokat) és a funkcionalizmust nem választhatjuk el a hagyományokból fakadó tudatos technológiai döntésektől, hiszen együtt hozzák létre az adott kulturális környezetben „funkcionáló" edényt (KREITER IN PRESS b). Ezért a funkcionális szempontok mellett figyelembe kell vennünk, hogy a cselekvők miért választanak bizonyos nyersanyagokat és technológiai eljárásokat abban a kulturális kontextusban, amelyben élnek (BARRETT 1991, 203; MAHIAS 1993, 162; VAN DER LEEUW 1993, 241). Ha nem választjuk szét a funkcionalizmust a kulturálisan meghatározott tudatos cselekvésektől, akkor a technológiai eljárások vizsgálata lehetőséget ad arra, hogy az anyagi kultúrát aktívnak tekintsük társadalmi és kulturális határok kialakításában és jelzésében. Ennek tudatában felmerül a lehetőség, hogy a Halomsíros közösség számára a durva és nagyon durva soványítóanyagok használata - mivel ez nem jellemző az általam vizsgált kora- és középső bronzkori közösségekre - kulturális jelentést hordozott. Úgy tűnik azonban, hogy nem a soványítóanyag típusa volt a mérvadó, hanem az volt fontos hogy az durva vagy nagyon durva legyen. A Halomsíros kultúra kerámiájának soványítására, valamint a soványítóanyag méretére vonatkozó adat csekély, a publikációk ritkán térnek ki a kerámiák technológiai jellegeire. A rendelkezésre álló adatok azonban arra engednek következtetni, hogy a Halomsíros-kultúra házi kerámiái általában durva soványításúak. Például Németbánya késő Halomsíros - kora Urnamezős anyagában a kvarckavics mellett „kőzúzalék" meg bazalt (ILON 1996, 137), Nagydém Halomsíros anyagában közepes és durva kvarckavics valamint kőzettörmelék fordul elő (GHERDÁN 1999, 27, ND3), Gellénháza-Budai-Szer II. lelőhelyen pedig a nagyméretű edények soványításához „sok, egészen nagyméretű kavicsot használtak" (H. SIMON-HORVÁTH1999,194,197-198,3. kép 1,4. kép 2,3,6,5. kép 1). Az utóbbi években a tárgyak készítéséről kialakult nézetek erőteljesen hangsúlyozzák, hogy az anyagi kultúra és a technológiai eljárások, melyek során a tárgyak készülnek fontos szerepet játszanak társadalmi és kulturális kapcsolatok alakításában (PFAFFENBERGER 1988; LEMONNIER 1992; GOSSELAIN 2000). Mivel az egyének a társadalom részei, cselekedeteik kifejezik annak a közösségnek a kulturális képét, hagyományait amelyben élnek (SHANKS-TILLEY 1987, 92; DOBRES 2000, Chapter 5; SILLAR 2000, 57). A rendelkezésre álló eszközök, nyersanyagok és a technológiai tradíció együttesen részei a kulturális tradíciónak, ezért az edények formája, funkciója valamint az elkészítésük során hozott technológiai döntések között komplex kapcsolat lehet. Számos példa van arra, hogy a cselekvők a tárgyak készítése során felhasznált nyersanyagokat, soványítóanyagokat és technológiai eljárásokat jelentéssel ruházzák fel, így a tárgyak készítésének módja szerepet játszik az adott tárgy társadalmi és kulturális kategorizálásában, illetve használatában. így kulturális döntések miatt a cselekvők bizonyos nyersanyagokat illetve soványítóanyagokat olykor jobban preferálnak, mint más nyersanyagokat illetve soványítóanyagokat. Ezt a jelenséget számos régészeti (CLEAL 1995, 191-193; GIBSON 1995, 29, 2002, 35; PARKER PEARSON 1995, 98; HAMILTON 2002, 40), és antropológiai (SILLAR 1997, 5-6; GOSSELAIN-LIVINGSTON SMITH 2005, 39) példa támasztja alá. Az edények funkciója és a kulturális hagyományokból fakadó tudatos választások közötti különbség mára már nem tartható fenn, és a funkcionalista irányzat legjelentősebb képviselői is azt hangsúlyozzák, hogy a technológiai eljárásokban a kulturális hagyományoknak is fontos szerepük van (NEFF 2001; SCHIFFER-SKIBOGRIFFITTS ET AL. 2001; TITE-KILIKOGLOUVEKINIS 2001). Ahhoz, hogy megértsük a tárgyak kulturális értékét illetve szerepét, meg kell vizsgálnunk, hogy a kerámiatechnológia különböző elemei hogyan módosulnak, hogyan viszonyulnak a társadalmi kapcsolatokhoz illetve reprezentálják azokat, mennyire vannak kitéve a társadalmi rétegek közötti kapcsolatrendszereknek és milyen mértékben részei egy-egy közösség tradíciójának. Máshol már kifejtettem, hogy a kerámiakészítés műveleti sorrendjében a kulturális hagyományokból fakadó tudatos választások különbözőféleképpen vannak kitéve társadalmi kapcsolatoknak, és különböző mértékben reprezentálják az adott közösséget (KREITER IN PRESS a). Kiterjedt kulturális antropológiai vizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a technológiai eljárások, amelyekkel a tárgyak készülnek, mélyen gyökereznek az adott közösség hagyományaiban (SILLAR 1996; 1997; 2000; GOSSELAIN 1999; 2000; LIVINGSTON SMITH 2000; LONGACRE-XIA-YANG 2000). A kerámiakészítés műveleti sorrendjében különösen a soványítási eljárások őrzik hűen az adott közösség hagyományait (RYE 1981, 5; GOSSELAIN 2000,