Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)
Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)
110 Bondár Mária feltételezzük, hogy az idolok a férfiábrázolások. Egy magaslati telepen, a St. Ulrich melletti Kögelbergen Stájerországban került egy idol fejtöredéke, amelyet E. Ruttkay a Lasinja kultúra Kanzianiberg-Lasinja csoportjához köt (RUTTKAY 1997, Abb. 1). A töredék kissé oldalra hajtott fejet formáz, amelyen a szemöldököt benyomott vonal, a szemet egy-egy mélyedés, az orrot vaskos bütyök jelez (3. kép 2). 2 Hazánkban a Balaton-Lasinja kultúra emlékanyagában mindeddig nem találtunk publikált idolt, annak ellenére sem, hogy az utóbbi években a Dunántúlon gazdag leletanyagot eredményező, nagy felületű ásatások voltak (Kis-Balatoni leletmentések, nagy beruházások, autópálya építések, városokat elkerülő autóutak építése stb.) és a korszak kutatása új lendületet kapott (SOMOGYI 2000, SOMOGYI 2000a, P. BARNA 2001, P. BARNA 2003, VIRÁG 2003, VIRÁG 2004, VIRÁG 2005). Talán egy különleges példány (3. kép 1) köthető ehhez a korszakhoz, amelynek kulturális besorolása máig vitatott. 1939-ben került elő Szombathelyen a város déli részén a Perint melletti Pláchner kavicsbányában egy nagy méretű idol töredéke, amelynek, feje, hosszú, vastag nyaka és hátrésze maradt meg. A torzót Banner J. a neolitikumra keltezte (BANNER 1940, 96-98), később Károlyi M. a lengyeli kultúra kései periódusához kötötte (KÁROLYI 1992, 43-44. 36. t.) a töredéket. Pontos méretét nem írja le, az eredeti tárgyat 40 cm-nél nagyobbnak tartja (KÁROLYI 1992, 44). Keltezését néhány, szórványnak tekinthető kísérőleletre alapozta, illetve a morva festett kerámia kultúra II. periódusából felsorolható analógiákkal támasztotta alá (KÁROLYI 1992, 44). Ugyancsak a saját keltezése melletti érvként említette E. Ruttkay véleményét, aki oberpullendorfí hasonló leletek alapján a szombathelyi idoltöredéket a korai rézkorra, az akkor még balatoni csoport I, időszakára keltezte (KÁROLYI 1992, 43, RUTTKAY 1976, 297, 300). E. Ruttkay később a Bisamberg-Operpullendorf csoport leleteként határozta meg az idoltöredék korát (RUTTKAY 1991, 162, Abb. 7.), amely a magyar terminológia szerint a középső rézkor időszaka. O. Höckmann az Epi-Lengyel horizontba sorolja, s állatmaszkos emberfejként írja le e különleges leletet (HÖCKMANN 1991, 185). J. Pavúk foglalkozott legutóbb ezzel az idollal, amelyet több más lelettel együtt a Lengyel IV-be - magyar terminológia szerint középső rézkor, a Dunántúlon a Balaton-Lasinja kultúra - keltezett (PAVÚK 2003, 321, Abb. 7). Úgy tűnik tehát, hogy bár egyik Balaton-Lasinja idolra sem hasonlít ez a különleges példány, középső rézkori keltezéséről szakmai konszenzus kezd kialakulni. A középső rézkorban (Balaton-Lasinja, Ludanice, Bodrogkeresztúr kultúra) a korszakra jellemző, rendkívül elvont, néhány kutató által még ma is emberábrázolásnak tekintett tárgyak a dudoros aranyvagy rézkorongok és a különböző formájú, átfúrt arany- vagy rézcsüngők, amelyekkel jelen munkában nem foglalkozom, mert nem tekintem emberábrázolásnak ezeket az ékszereket. Ha tehát a korongokat és csüngőket nem tekintjük emberábrázolásnak, akkor a Balaton-Lasinja kultúra antropomorf emlékei néhány idolra redukálódnak, amelyekről jól látható, hogy eléggé eltérnek a megelőző időszak kultikus tárgyaitól. Furchenstich kerámia kultúra A Balaton-Lasinja kultúra fogalmának tartalmi változása következtében a Furchenstich kerámia kultúra is változott az elmúlt években. A korábbi balatoni csoport II valamint a balatoni csoport Ill-nak meghatározott lelőhelyek egy része ma a Furchenstich kerámia kultúrájához köthető, míg a Balaton Ill-ból Kalicz N. elkülönített egy új kulturális egységet, a Protoboleráz horizontot (KALICZ 1991, 375, 380; KALICZ 1993, 329, KALICZ 2001). A Bajc-Retz-Gajár-Furchenstich kerámia nagy területen elterjedt kultúrköréből néhány, jellegzetes tűzdelt barázdás díszítésű női idoltöredéket ismerünk, ezek egyike éppen Zala megyében került elő. A Becsvölgyéről származó, első magyarországi Furchenstich idolt Bóna I. publikálta (BÓNA 1960, 1. t.). A töredék egy nagyobb szobrocskának a bal oldali alsó része (4. kép 1). Az ábrázolás szögletes, hasáb alakú, felülete mindenütt díszített, női jellegét szokatlanul erősen hangsúlyozták, ez a külön felerősített domborodás azonban letörött (BÓNA 1960, 83). Bóna I. az idol formáját délről, a Balkánról vezette le, díszítését viszont már akkor a közép-európai retz-gajári leletekkel hozta szoros összefüggésbe (BONA 1960, 91-92). Nem sokkal Bóna I. publikációja után három újabb idoltöredéket (4. kép 3-5) közölt ebből az időszakból A. Tocík a szlovákiai Bajcról (TOCÍK 1964, XLV t. 9, 14, LVIII. t. 8, 11). Újabb idolokat csak két évtized múlva publikáltak a Furchenstich kerámia kultúrájából: Szlovákiában Catajról (6. kép 1) és a Pest megyei Nagytarcsáról (4. kép 2). A cataji töredék egy női idol felső testét ábrázolja. Feje, karjai és lábai hiányoznak. Ruházata sűrű mintázatú, egész testét fedő, elöl záródó ruha lehetett, amely a kebleket is elfedte (NÉMEJCOVÁPAVÚKOVÁ 1982, Abb. 2; PAVÚK 2001, Abb. 4. 13). A nagytarcsai idol egy nagyobb szobrocska jobb oldali alsó része, csípőtől a comb középig megmaradt töredék (BONDÁR 1985, 1-2. kép). További darabokat ismerünk a morvaországi Kfepicéről, ahonnan négy idol töredéke került elő (4. kép 7; 5. kép 2; 6. kép 2-3). Ezek közül egy hasáb