Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Tokai Zita Mária: Adatok a Malo Korenovo kerámia délnyugat-dunántúli megjelenéséhez

10 Tokai Zita Mária éven keresztül tanulmányozta a város körzetét, és számos lelőhelyet fedezett fel. A kultúra összefoglalását és önálló voltát 1993-ban Tihomila Tezak-Gregl írta meg kisebb monográfiájában (TEZAK-GREGL 1993), majd 1994-ben Zorko Markovié foglakozott vele (MARKOVIC 1994). A magyar kutatás elsősorban Kalicz Nándor nevéhez köthető (KALICZ 1977, 119-120; KALICZ 1978-79, 201-203; KALICZ 1983-84, 273-274; KALICZ 1988a, 110, 114; HORVÁTH-KALICZ 2003, 17-20). 2003-ban Tokai Zita Mária foglalta össze a Malo Korenovo kultúra magyarországi leletanyagáról írott szakdolgozatában az addig ismert leleteket (TOKAI 2003), valamint e témáról a szerző és P. Barna Judit is tartott előadást az Őskoros Kutatók IV. Összejövetelén Debrecenben.

2 Magyarország délnyugati részéről, Zala megyéből ismerünk Malo Korenovohoz köthető leletanyagot, elsősorban Becsehely-Bükkalj ai-dülőből, melyet Kalicz a rövidség kedvéért első megnevezése után később Becsehely I néven is használtak (KALICZ 1976, 287; KALICZ 1977, 119-120; KALICZ 1978-1979, 201-203; KALICZ 1983-84, 273-274; KALICZ 1988a; KALICZ 1988b, 110, 114), valamint Petrivente Újkúti-dülőből (HORVÁTH-KALICZ 2003, 17-20) és csekély számban Sormás két lelőhelyéről, Törökföldekről (P. BARNA 2005, 22-23) és Mántai-dülőből.

3 Elterjedési terület és a Zala megyei lelőhelyek A Malo Korenovo leletanyag Horvátország északi és észak-keleti részén, a Dráva és a Száva közötti területen terjedt el, amely a Pannon régiót és Szlavóniát foglalja magában. Lelőhely koncentráció figyelhető meg a Lonja - Hova folyók alföldjén Moslavina térségében, Bjelovar, Kutina, Garesnica és Vitrovitica környékén. Nasice körzete az elterjedési terület keleti határát jelöli, a Szávától délre, Turopolje közelében feltárt Staro Cice lelőhelye a délit, a magyarországi lelőhelyek pedig az északi szélét. Egyetlen lelőhely, Budinscina fekszik csupán a Horvát Zagorjen, vagyis felföldön, amely az eddig ismert legnyugatibb előfordulása. Mivel Kalnik és Medvednica térségében közvetve a Malo Korenovo területen - Malo Korenovo alapon jelenik meg a Sopot kultúra Brezovljani típusa, ezért ezek alapján feltételezhető, hogy Szlavónia keleti részén is kerülhetnek elő Malo Korenovohoz tartozó leletek, vagy Malo Korenovo hatását tükröző elemek. Déli irányú kapcsolatát mutatja a Zadar (Zára) mellett fekvő Smilcic lelőhelyének késő Danilo kultúrához tartozó rétegéből előkerült nyolc darab tipikus Malo Korenovo import kerámia (DIMITRIJEVIC 1979, 311, 331; TEZAK-GREGL 1993, 14, 61, 63). A következőkben a Malo Korenovo anyag északi elterjedési határát adó, az elmúlt évek során Zala megyében napvilágra került Malo Korenovo leleteket is tartalmazó lelőhelyeket ismertetem röviden: Becsehely-Bükkaljai-dűlő (Becsehely L): A lelőhely Zala megye déli részén, Becsehely községtől keletre, a Borsfa-patak és Vérvölgy árok által határolt, északkelet - délnyugat irányú alacsonyabb dombháton fekszik, amely az Alpok előterében húzódó észak-déli irányú útvonal sávjában van. A lelőhely már korábbról ismert volt. Az 1930-as években Tompa Ferenc végzett kisebb kutatást, amelyből a Nemzeti Múzeumba kerültek Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrához tartozó (továbbiakban DVK) és Lengyeli jellegű cserepek (KALICZ 1988a, 223). Ezekre alapozva Kalicz Nándor többször bejárta a területet és megállapította, hogy egy 5-7 hektár nagyságú intenzív teleppel kell számolni. A helyszínen 1975, majd 1976 során folytatott kisebb szondázó ásatást és mintegy 400 m

2 felületet tárt fel. Ekkor a DVK töredékek mellett az előzőleg várt Lengyel kultúra leletei helyett Sopot kultúrához tartozó leletanyagot, és Magyarország területén először Malo Korenovohoz sorolható kerámiatöredékeket talált. A feltárt leletanyagot Becsehely I, ill. Bükkaljai-dűlő néven publikálta (KALICZ 1976, 287; KALICZ 1977, 119-120,211-212; KALICZ 1978-1979, 201-203; KALICZ 1983-84, 271-293; KALICZ 1988a, 223; KALICZ 1988b, 110, 114). Az M7-es autópályához tartozó egyik kapcsolódóút nyomvonalán, amely északnyugat-délkelet irányba szeli át a lelőhelyet, 2003-2004-ben 9.800 m

2 nagyságú területet tártunk fel, amelyen 1.242 objektumot figyeltünk meg és bontottunk ki. A terület lefedettsége és az objektumok mélysége az átlagosnál sokkal nagyobb - csakúgy mint a korábbi feltárás során - rendkívül intenzív telepjelenséggel volt dolgunk. A teljes lelőhelyet a felszíni jelenségek alapján a korábbi 5-7 hektárral szemben már több mint 9 hektár nagyságúra becsüljük. Az itt feltárt objektumok közel 90%-a a neolitikumhoz sorolható. Legelőször a kora neolitikum idején kis számban a Starcevo kultúra emberei telepedtek le. A középső neolitikumban éli virágkorát a lelőhely, ezt az időszakot a DVK Keszthely csoportja, a Sopot kultúra és a Malo Korenovo leletek képviselik, valamint importként Zselíz és Sarka típusú töredékek is előkerültek. A késő neolitikumra a legkorábbi Lengyel időszak Séi horizontjának kevés leletanyaga és Butmir típusú kerámiatöredékek datálhatok. További korokban is számolhatunk itt megtelepedéssel: a középső rézkori leletek a Balaton-Lasinja kultúrához, a késő bronzkoriak pedig az Urnamezős kultúrához köthetők, szórványként kevés római kori és Árpád-kori töredék is napvilágra került (HORVÁTH 2005, 175-176).

4