Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

108 Bondár Mária fokozat a magyar terminológia szerint már a középső rézkori Ludanice, Balaton-Lasinja időszak. A lengyeli kultúra korai szakaszába tartozó lelőhelyeken gyakran kerülnek elő embert ábrázoló szobrocskák. A lengyeli kultúrával szoros rokonságban álló morva festett kerámia kultúra idol-tipológiáját kidolgozó V. Podborsky tanulmányában szemléletes összeállítását találjuk a lengyeli kultúrára is jellemző idoloknak (PODBORSKY 1983). A lengyeli kultúra teljes időtartamának szlovákiai emberábrázolásait nemrégiben J. Pavúk foglalta össze (PAVÚK 2003). A magyarországi korai lengyeli isten(nő) ábrázolásokkal Szathmári I. (SZATHMÁRI 1993), Zalai-Gaál I. (ZALAI-GAÁL 1996), Kalicz N. (KALICZ 1998), Károlyi M. (KÁROLYI 2004), legutóbb pedig P. Barna J. foglalkozott, aki érdekes viselettörténeti áttekintést is adott (P. BARNA 2004). Késő lengyeli kultúra (Lengyel III) A neolitikum és rézkor fordulóján - a régészeti leletanyag tanúsága szerint - a Dunántúlon nem voltak drámai történeti események, a késő neolitikum végén a lengyeli kultúra népe élte tovább mindennapi életét, miközben a Balkán felől érkező kisebb bevándorló csoportok (Vinca kultúra kései időszaka) új edényformákat hoztak magukkal a térségbe. A lengyeli kultúra életében bekövetkezett változásokat elsősorban ezeken az új edényeken, díszítési módokon kísérhetjük nyomon. A késő lengyeli kultúra idején a legszembetűnőbb, a kerámián látható átalakulás: az edények felülete, kidolgozása egyre durvábbá válik, a felületek égetés utáni festése teljesen eltűnik. A lengyeli kultúra magyarországi anyagában, mintegy három évtizede elkülönített kései időszakból (RACZKY 1974) még kevés lelőhelyet ismerünk. A kései horizont emlékanyaga egyelőre a Dunántúl északi és nyugati részein fordul elő, a délkeleti régiókból (Somogy, Tolna és Baranya m.) a korábbi szisztematikus kutatások, és napjaink nagyfelületű ásatásai ellenére sem ismertek egyelőre a lengyeli kultúra rézkorra átnyúló életének bizonyítékai. A késő lengyeli kultúra leleteit a DNy-Dunántúlon a kisbalatoni leletmentések (Balatonmagyaród) és a Hahót környéki (Zalaszentbalázs) mikroregionális kutatások eredményeként sikerült még pontosabban körvonalazni (BÁNFFY 1994, BÁNFFY 1995, BÁNFFY 1995a, BONDÁR 1995). Külön szerencsének tekinthető, hogy a hahóti mikrorégió területéről idolok is napvilágot láttak az ásatások során. Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mezőn, a szerző ásatásán (1987-1989), hat torzó került elő, ezek közül egy az idol hastöredéke, öt pedig lábmaradvány (BONDÁR 1995, Pl. 73) volt. A hastöredék (1. kép 3) olyan agyagistent ábrázol, aki hátán puttonyt viselt, amelynek nyoma jól látható a torzón (BONDÁR 1995, Pl. 73. 195). Puttonyt viselő, ülő vagy álló helyzetű szobrocskákat korábbi időszakból, az alföldi tiszai és herpályi kultúrából ismerünk (KOREK 1987. 21, KOREK 1987a Fig. 16). A zalaszentbalázsi idolmaradvány testarányait, majdnem összezárt combjait és az ismert analógiákat figyelembe véve álló helyzetű puttonyos idolt képzelhetünk el, amelyet egy, a herpályi kultúrából ismert hasonló ábrázolás alapján képzelhetünk el (KALICZ-RACZKY 1987. 37, KALICZ-RACZKY 1987a. Fig. 43). A zalaszentbalázsi töredéken az idol nemére utaló egyértelmű jelzés nincs. Feltételezésem szerint azonban férfit ábrázolhatott, hiszen a női termékenységet kiemelő zsírfarúság és a puttony egyszerre történő megjelenítése kizártnak tartható a szobor megmaradt részei alapján. A zalaszentbalázsi idollábak közül kettő jobb lábat (1. kép 1-2) (BONDÁR 1995, Pl. 73. 193-194), egy bal lábat ábrázol,

1 két töredéknél (1. kép 4-5) nem dönthető el, hogy az idol jobb- vagy bal végtagjának részei e (BONDÁR 1995, Pl. 73. 196-197). Mindegyik töredék az idol lábszárának maradványa, kissé ívelt sarokkal, lábfejjel, amelyről a lábujjak rendszerint letörtek. Az egyetlen épen megmaradt lábfejen (1. kép 1) a lábujjakat nem jelezték (BONDÁR 1995, Pl. 73. 193). Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mezőn, a lelőhely D-i részén, Bánffy E. ásatásán (1992) két további idoltöredék került elő, egy fej és egy lábszárrész (BÁNFFY 1995, Pl. 111. 268-269). A fej hosszúkás hurkafej, hosszú orral, hangsúlyozott szemöldökkel és kerek szemekkel (1. kép 7). A lábszár töredékről (1. kép 6) nem dönthető el, hogy jobb vagy bal lábból származik-e, pici bütyök jelzi ezen is a térdet. A Zalaszentbalázson előkerült idoltöredékek sajátos jellemzői a bütykök, amelyek a térdet és a bokát teszik hangsúlyossá. Az egyik ilyen bokát jelző bütykön függőleges átfúrás van (1. kép 2). Ennél az idolnál a lábfej kiképzése és az átfúrás miatt arra is gondolhatunk, hogy felfüggesztve használták ezt a kis szobrot, vagy átfűztek valamit a bütykön. Az ilyen kis bütykön pl. vékony karikát fűzhettek át, ahogy ezt egy későbbi időszakra keltezhető, Szombathelyről származó idolnál rekonstruálta Károlyi M. (KAROLYI 1992. 36. t. a-b). Egy másik lábtöredék ülő helyzetű emberábrázolásra enged következtetni (1. kép 1). A késő lengyeli kultúrából - a zalaszentbalázsiakon kívül - csak néhány idoltöredékről van tudomásunk. A hosszú időszakot megélt séi telep kései rétegeiből említi Károlyi M. egy nagy méretű, ülő agyagidol töredékeit és egy szintén ülő helyzetű idol vaskos térdének maradványát (KÁROLYI 1992, 44). E leletek