Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)
Horváth László: Ló alakokkal díszített római kori edény Magyarszentmiklósról (Zala megye)
82 Horváth László a felülete (2 db). H: 5,4 és 8 4 cm, Ltsz: 79.9.6. 7. Edénytöredékek (6. kép 3, 5, 8). Durva, korongolatlan, szürkésbarna és. szürke fazekak oldal- és nyakrészének töredékei (3 db). Belsejükben kátrányszerű rárakodás. H: 5,3; 7 és 8,7 cm, Ltsz: 79.9.7. 8. Edénytöredék (6. kép 9). Korongolt, szürkésbarna, finoman iszapolt anyagú aljtöredék. Fá: 7 cm, Ltsz: 79.9.8. 9. Edénytöredék (6. kép 6). Korongolt, szürke, homoksoványítású, finomabb felületű oldaltöredék. H: 5,2 cm, Ltsz: 79.9.9. 10. Edénytöredék (6. kép 2). Korongolatlan, durva felületű, csillámos anyaggal soványított fazék peremtöredéke. H: 4,2 cm, Ltsz: 79.9.10. 11. Edénytöredék (6. kép 11). Korongolt, sötétszürke, egyenetlen felületű bögre(?) oldaltöredéke. H: 5,7 cm, Ltsz: 79.9.11. 12. Edénytöredék (6. kép 10). Korongolt, szürke, lyukacsos szerkezetű aljtöredék. H: 5,2 cm, Ltsz: 79.9.12. 13. Kő töredéke (6. kép 14). Vörös, kemény homokkő töredéke, konglomerátumokkal. Kis részen kopott felületű, őrlőkő töredéke lehetett. H: 8,3 cm, Ltsz: 79.9.13. A korsó rekonstrukciója A C/l. objektumból felszínre került korsótöredékek olyan szerencsésen maradtak ránk, hogy azok alapján teljesen egyértelműen sikerült rekonstruálnunk magát az edényformát, és annak rendkívüli díszítését (2-5. kép). Az edény formánál a száj részt, a fület és a korsó alsó részét az analógiák után, valamint a megmaradt darabok íve szerint tudtuk megrajzolni. A besimított díszítések a nyakon és a vállon pontosan rekonstruálhatók voltak. Az igazi szerencse azonban a körbefutó ló alakoknál jelentkezett: megmaradt ugyanis a ló alakokból kialakított „körmenet" középső tengelye. Ezen a töredék részen két ló néz egymással szembe, mindkettőn a szemeket pontkörök jelzik, az egyik fején nagyobb kör alakú besimított vonal, karika van. Ez utóbbit feltétlenül napkorong ábrázolásának interpretálhatjuk. Egy másik megmaradt részen egy ló hátsó részének ábrázolása van, a kissé hullámos hosszú farkával, és az őt követő ló szájával. A harmadik megőrződött egységnél négy egymást követő ló ábrázolásának részeit láthatjuk: az egyiken a két mellső lába szorosan az előtte lévő farkánál, illetve az ugyanazzal a hullámos vonallal jelzett „hátsó lábnál" van. Egyedül ennek a lónak az alakja teljes. Az előtte sorakozó ló hátsó része és a két mellső lába figyelhető meg a következőnél. A hátsó részénél különös módon párzásra kész állapotban, megmerevedett phalossal és felkunkorodó farokkal ábrázolták a sorban álló lovat. A negyediknél csak két vonal indítása utalt a ló farkára, vagy a hátsó lábára. A központi részből kiindulva csak úgy tudjuk elképzelni a „körmenetet", a lovak sorát, ha az átellenben lévő két ló farral állhatott egymásnak. Ezt a napkoronggal vezető lovat kísérő egyhangú sort a párzásra készülő ló megzavarja. Valójában lehetséges, hogy a körmenet más részén, esetleg közvetlenül a vezér ló mögött helyezkedhetett el, ezt azonban most már nem tudjuk eldönteni. Az eddig egyedülálló ábrázolás mindenesetre egyrészt a napkultusszal, másrészt a termékenységgel lehet kapcsolatban. Hasonló ábrázolások A magyarszentmiklósi korsón lévő ló alakok nagyon egyszerű, sematikus figurák, minden különösebb művészi kivitelnek híján vannak. Ebből kiindulva nem lepődhetünk meg azon, hogy a hasonló ábrázolások térben és időben nagyon távol esnek a mi ábrázolásunktól: egy ljubljanai késő bronzkor, korai vaskori, a HB-HCl-re keltezhető hamvasztásos sír urnáján (7. kép 1) hasonlóan egyszerű módon, bekarcolt ló alakok futnak körbe (PUS 1971, 105, Taf. 5, l-l a). Rodenbachból (Németország) egy nagyon gazdag Kr. e. 5. századi temetkezésből került felszínre egy észak-itáliai gyártmányú bronz kulacs (7. kép 3), melyen vésett mének sorakoznak (JACOBTHAL 1944, 140-140, Pl. 254e, 255a-b). Hasonló időszakból származik az a ló/mén figura (7. kép 4), amely egy kelta fejedelem sírjában lévő bronz kanapé hátoldalát díszíti: a díszített mező közepén fegyveres férfiak harcolnak egymással, míg a két végén egy-egy négykerekű kocsit húz a két-két mén, a kocsin egy álló, pajzzsal és lándzsával felfegyverkezett férfival (HOCHDORF, 166-167, Abb. 118). A Valcamonica-i (Észak-Olaszország) sziklarajz ugyancsak mént ábrázol (7. kép 2), de korát csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani (Kr. e. 4. század ?). Analóg módon ábrázoltak egy kő sztélén egy mént (7. kép 5), amely Mouriésből (Franciaország) származik és a korát a Kr. e. 3. század előtti időre datálják (L ART CELTIQUE, Kat.No.152 ). A párhuzamok keresésekor nem találtunk számunkra időben is megfelelő — Kr. u. 4. század második fele, 5. század eleje — példá(ka)t. A felsorolt analógiák csak a ló formájában, annak megjelenítésében hasonlóak, egyéb közük nincs egymáshoz, mivel túl nagy az idő- és a térbeli különbség. A hasonlóság viszont az ábrázolás egyszerűségéből, primitívségéből adódhat. Amiben még megegyezhetnek, az az ábrázolás mondanivalója, a célja, az ahhoz kapcsolható szellemi háttér.
