Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

K. Palágyi Sylvia: Terrakotta Venus szobrocska Balácáról

ZALAI MÚZEUM 14 2005 К. Palágyi Sylvia Terrakotta Venus szobrocska Balácáról Venus maga a tavasz, a mindig megújuló, mindent ígérő szépség, lehetőség a kiteljesedésre és megérésre. A tavasz Venusé, hiszen Ovidius szerint nincs más, ami illene hozzá: tündököl akkor a táj, s újra kienged a föld. Föld felszíne reped, fűszál hegye gyorsan előtör, szőlőtő duzzadt vesszeje újra kihajt. És gyönyörű Venus is méltó gyönyörű idejéhez s ott áll Mars mellett régi szokása szerint (OVIDIUS Fasti IV, 125-130). A terrakotta istenszobrocskák és állatfigurák leggyakrabban sírokból származnak, de előfordulhatnak szentélyek fogadalmi ajándékaiként, illetve állhattak lakóépületek, így villagazdaságok házi szentélyeiben, larariumaiban is. Úgy látszik, semmiféle szabály, szokás nem szabta meg egy-egy szobrocska evilági — háziszentély, fogadalmi ajándék, játék —, illetve túlvilági használatát (OROSZLÁN 1930, 27; LANGE 1990, 22 -25). A sírokban valószínűleg a sokkal értékesebb bronzszobrocskákat helyettesíthették (LANGE 1990, 22). Abalácai Venus-torzó a villagazdaság újabb ásatása során került elő 1982-ben a főépület déli fala közelében, a 7/B. szelvényből (1. kép 1-3; 2. kép 1-3).

1 A szobrocska szabálytalan, hasáb alakú, tömör posztamensen áll, feje, felsőteste deréktól, illetve könyöktől felfelé hiányzik. Színe vöröses-sárgásbarna, törésfelületen vöröses-barna, belül sötétszürke, szemcsés anyagú. A szobrocska töredékes. M.: 12,2 cm, sz.: 3,55 cm, v.: 4,1 cm, posztamens sz. elől: 3,2 cm, hátul: 2,9 cm, v.: 3,4 cm, m.: 2,2-2,3 cm. A torzó felsőteste csupasz, köldökét vízszintes helyzetű ovális bemélyedéssel jelezték, csípőjét felső szélén összetekeredett, a lábfejeket ívesen, részben takaró köpeny vagy lepel borítja, amelyet elől, bal kézzel tart a lecsúszástól. A köpeny egyik szárnyának a széle redőkbe rendeződve, sarkos végződéssel omlik le a két láb között. A szobrocska bal lábára nehezedik, térdben behajló jobb lába sérült. A redők megformálásához képest bal karja és ujjai vaskosak, esetlenek. A szobrocska hátul kevéssé részletezett, a lepel középen széles ráncba szedett. A Venus-torzó jobb oldalán az összetekert lepel alatti ferde, jobb szélén ívesen záródó bemélyedés és bal oldalán látszó többszörös ferde mélyedés a szobrocskát készítő fazekas hüvelyk-, illetve mutató-, középső-, gyűrűs és kisujját őrizte meg számunkra. A még képlékeny agyaghasábot a fazekas bal kezében tartva, összenyomta azt, majd jobb kezével kidolgozta a részleteket. A bal kisujj számára is elegendő hely jutott, mivel — és éppen ezért — csak a szobrocska részleteinek elkészülte után illeszthették a szobrocskát a talapzatra. A talapzat és a szobortest találkozását csak részlegesen dolgozták el. A lepel fölött hátul vájat fut felfelé. Ezzel a vájattal egyben a gerincoszlopot is jelezték. Elől, a köldök fölött ugyancsak látszik egy vájat-indítás. A jobb oldalon megfigyelhető rovátkák ujjlenyomat-részletekként értelmezhetők. A balácai Venus szobrocskában nem nehéz felismernünk Praxiteles — Kr. e. IV század — Aphrodité ábrázolásainak hatását (SZILÁGYI 1959, 40). A balácai Venus szobrocska előképe is — ha nem is közvetlenül — a sokszor, több száz éven keresztül másolt knidosi Aphrodité szobor lehetett. Különösen feltűnő a megformálás gondolati hasonlósága a mi kis Venusunk és a Vatikáni Múzeum márvány, combját lágyan hullám-zó, leomló köpennyel borító, „Knidosi Aphrodité" szobra között (UBELL 1902, belső címlap), annak ellenére, hogy a lábak pozíciója és a kéztartás is ellentétes helyzetű. Az Aphrodité-szobrok nagy részénél, de a Venus szobroknál, szobrocskáknál is a köpeny/lepel általában a csípőnél lejjebb csúszik, láttatni engedi a Vénuszdombot (UBELL 1902, belső címlap, LIMC II. Aphrodité: pl. Nr. 688, 689, 690, 696, 742, 746 ill. LIMC VIII. Venus: 90, 95, 96). A balácai Venus szobrocska, ezekhez képest, a félig öltözött Venus pudica ábrázolások között is egy szemérmesebb változatot képvisel, egyenesebb testtartása és vékonyabb, szerényebb formái a rhodosi Aphorodité szoborra is emlékeztetnek (LIMC II 82,