Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Horváth László: Grave of a Celtic warrior from Magyarszerdahely (Zala county)

66 Horváth László Kelta harcos sírja Magyarszerdahelyről (Zala megye) Magyarszerdahelyen az egykori homokbánya mellett 1971-1975 között 28 kelta és 34 római kori sírt tártunk fel. A két korszakban használt temető publikációja 1979-ben jelent meg. A Kelta Corpusban csak részben tehettük közzé az ásatások eredményeit, mivel a Corpus kéziratának leadásakor még nem fejeződött be az elsődleges feldolgozás (restaurálás, rajzolás, stb.) sem. 1984 nyarán alkalmi bányászáskor egy szórthamvas sír (63. sír) pecsételt díszü edénye került elő, bejelentését követően a temetkezést feltártuk (1. kép). A sírban egy kupacban találtunk rá a fémmellékletekre (2. kép): vaskard hüvelyével; pajzsdudor, a pajzs keretének töredékeivel; vas lándzsahegy; vasolló; vasborotva; fenőkő; két vasfíbula (3-4; 6. kép). A pecsételt díszü edény, a tál és a csupor sorban helyezkedtek el átlósan (5; 7. kép). A temetőben korábban elkülönített csoportok (kiscsaládok?) közül az újonnan feltárt 63. sír az I. csoportba tartozik, amelyre az a jellemző, hogy a sírokban edénymellékleteket is találunk és a kalcinált csontszilánkokat gondosan kis kupacba rakták (textíliába csavarva) a fémekkel együtt. Ez a csoport a temető központi helyén volt és a leggazdagabb temetkezéseket, a fegyveres sírokat tartalmazta. A soros és a csoportos temetkezésekre számos példát lehet felsorolni a kelták lakta területekről. E mögött legtöbbször a rokoni kapcsolatok (például kiscsalád), vagy az elhunytak különböző társadalmi helyzete húzódhatnak meg. A hasonló fegyverzettel és a toilette-garnitúrával (olló, borotva, fenőkő), valamint edény-mellékletekkel eltemetett halottak sírjait az egész keleti kelta területen megtaláljuk. A LT-B periódus második felétől kezdve fordulnak elő hasonló kombinációjú leletegyüttesek, de a LT-C alatt válik igazán gyakorivá. A Jozef Bújna által kidolgozott szociográfiai felosztás szerint temetőnk a H-régióba, a 63. sírunk pedig az I. csoportba sorolható. Ezen a területen a LT-C la és Clb fázisok idején éri el csaknem a legmagasabb százalékot a fegyveres sírok aránya (40 % körüli). A 63. sír leletei nagyon jól keltezhetők a LT-C1 periódusra, abszolút időt tekintve a Kr.e. 3. század közepére. Szabó Miklós kutatásai alapján kijelenthető, hogy a magyarszerdahelyi temetőből korábban előkerült fegyveres sírba (30. sír) eltemetett egyén a Kr.e. 4. század végén, 3. század elején, tehát a LT-B2 periódusban a Kárpát-medencébe bejött törzsekkel együtt érkezhetett ide. Társai azonban tovább menve részt vettek a balkáni invázióban. Ezt a horizontot a fegyveres sírok jellegzetes mellékletei képviselik (kétrészes pajzsdudor; korai LT-típusú kard és hüvely, az utóbbin áttört, kerek koptatóval; a kard viseléséhez tartozó karikák; rombusz- vagy levél alakú lándzsahegy; néha vágókés, esetleg olló). Szabó Miklós két fontos következ-tetést vont le az említett fegyverzettel felszerelkezett harcosok sírjainak elterjedési térképéből: 1. Pompeius Trogus megjegyzése, miszerint a scordiscusok törzse a delphoi kudarc után a Dunánál lévő „óhazába" tért vissza, a régészeti leletek alapján hitelesíthető. 2. A kelták a balkáni invázió előestéjén a Kárpátmedence legnagyobb részén már megtelepedtek. Hasonlóan vélekedett korábban e sorok írója is. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magyarszerdahelyi kelta temető népessége a balkáni invázióra készülő törzsekkel, népcsoportokkal együtt érkezett ide nyugatról, de jó részükkel ellentétben helyben maradt. Temetőnk azoknak a számát gyarapítja, amelyek a második hullám idején, már a Kr.e. 4. század végén, a 3. század elején létesültek. A 63. sír harcosa a helyi közösség egyik kiemelkedő személyisége lehetett, fegyverzete uniformizált, feltűnő északkeleti és a déli párhuzamai.