Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

M. Virág Zsuzsanna: Középső rézkori kerámialeletek Zalavár–Basaszigetről (A Balaton-Lasinja kultúra tipológiájának és belső kronológiájának kérdéseiről)

42 M. Virág Zsuzsanna díszítés csak ritkán jelenik meg, és nem jellegzetes (2. kép 1). A kerámia viszonylag gyenge minőségűnek tartható, bár az épen megmaradt darabok alapján az edények felülete gyakran polírozott volt. A grafítozás és a fekete fényezett kerámia hiányzik a lelőhely anyagából. Ez a fajta kerámia a Balaton-Lasinja kultúra területén csak egy szűkebb területen, elsősorban Zala megye bizonyos lelőhelyein fordul elő, pl. Andráshidán (HORVÁTH 2002, 257) és Letenyén (KALICZ 1995a). Az edénytípusok és díszítésmódok tekintetében a basaszigeti település kerámiájához legközelebb a Keszthely-Fenékpusztáról bemutatott lelőhelyek anyaga áll (KALICZ 1973a, 1-5. ábra). Itt is ritkán, de megtalálható a kannelúrás díszítés ívelt változata (KALICZ 1973a, 2. ábra 4; 5. ábra 2) és hasonló a tálak, korsók díszítésmódja is (KALICZ 1973a, 4. ábra 1-3). Ugyanakkor a Basaszigeten elvétve megjelenő pontsor dísz itt hiányzik a leletanyagból. Hasonló formájú és díszítésű korsók, illetve tálak találhatóak a letenyei lelőhelyen is (KALICZ 1995a, 10. ábra la-b; 11. ábra lla-b; 16. ábra 2a-b, stb). Az edénytípusok összetétele azonban a lelőhelyek között igen jelentős, jelenleg még ismeretlen okokból fakadó különbözőséget mutat. A nagykapornaki leleteket ugyancsak a kannelúrás díszítés dominanciája, valamint a karcolt díszítés kisebb arányú és a bebökött pont szórványos előfordulása jellemzi (HORVÁTH 1991, 118). Akannelúra domináns előfordulása karakterizálja a Nagykanizsa-Sáncról publikált leletegyüttest is, amelyet elsősorban a fényezett fekete kerámia gyakori megjelenése különböztet meg a basaszigeti leletektől (KALICZ 1973, 10. tábla). Összefoglalóan megállapítható, hogy a basaszigeti település kerámiaanyaga jól illeszkedik a BalatonLasinja kultúra „klasszikus" leleteit tartalmazó, csekély tipológiai különbségeket felmutató Zala megyei lelőhelyeinek sorába (BÁNFFY 1985; 1994; 1995; HORVÁTH 1991; 2002; KALICZ 1973; 1973a; 1995a; 2003; HORVÁTH-SIMON 1994; 2003; stb). Az egységes, mégis eltérő színezetű lelőhelyek között mutatkozó eltérések oka jelenleg nem világos. Miután a lelőhelyek többsége egyéni vonásokat mutat fel, és jelenleg azonos jegyekkel jellemezhető horizontok nem ismerhetőek fel, a különbségeket inkább lokális, mint kronológiai jelentőségűnek tartjuk. Ezt támasztja alá a basaszigeti lelőhely vizsgálata is, amelynek kerámiájában, a település huzamosabb fennállása ellenére sem mutatható ki alapvető változás. A jelenleg rendelkezésünkre álló források alapján más lelőhelyek alapján sem látunk lehetőséget a kultúra belső tagolásának megállapítására. Jelentős eltérést mutatnak a Ludanice és a Balaton-Lasinja kultúrák határterületén, Győr környékén, a Hanság vidékén ismertté vált középső rézkori lelőhelyek (T. NÉMETH 1994; M. EGRY 1999; 2001; 2003). Jelenlegi ismereteink szerint ezen a területen csak szórványosan jelenik meg vagy teljességgel hiányzik a Balaton-Lasinja kultúrát „klasszikusan" meghatározó kannelúrás díszítés. Amennyiben megtalálható, úgy annak inkább bemélyített vagy karcolt változata fordul elő, eltérő motívumokkal (pl. Lébény-Kaszás-domb: T. NÉMETH 1994, 8. kép 12). Díszítetlen formában jelenik meg az egyfülű korsó (M. EGRY 1999, 15. tábla 1-2), a bikónikus és behúzott peremű edényeket pedig a plasztikus díszítés változatossága jellemzi (M EGRY 1999, 1. tábla 1; 2. tábla 1; T NÉMETH 1994, 15. ábra 1-3, stb). A területen előforduló kétfülű csészék, a váza formájú edények típusa (M. EGRY 1999, 16. tábla), a füles táltípus, valamint a plasztikus díszek formavilága (T. NÉMETH 1994, 1-3) a Ludanice kör felé mutatnak (PAVÚK-BÁTORA 1995, 2-3, 7-8; M. VIRÁG 1995; 1997; 2002; HORVÁTH 2003). A Balatontól északra fekvő területekről nagyobb feltárások hiányában jelenleg csak feltételezéseink lehetnek (M. VIRÁG 1999). A Ludanice kultúra korábban általunk vázolt magyarországi elterjedési területét (M. VIRÁG 1995) és a Győr környéki területeket tekintve azonban ebben a térségben is a késő Lengyel hagyományok erőteljesebb érvényesülésével kell számolni, amelyet a déli Balaton-Lasinja hatások különböző mértékben, észak felé haladva fokozatosan gyengülve színeztek át. A Balatontól északra fekvő területeken az anyagi kultúrában olyan jelentős eltérések látszanak kibontakozni, amelyek alapján nyilvánvaló, hogy a Balaton-Lasinja kultúra dunántúli létezésének megállapításakor és elterjedési területének feltételezésekor alaposabban megismerhető (KALICZ 1970; KALICZ 1973a; stb), nagyon jellegzetes díszű Keszthely környéki, belső zalai leletek tipológiája nem általánosítható az egész elterjedési területre. Összefoglalás A jelenleg rendelkezésre álló információbázis alapján a korábban egységként körvonalazott BalatonLasinja kultúra dunántúli települési területén regionális különbségek látszanak kibontakozni. A kultúra klasszikusként körvonalazott leletanyaga Zala megye szűkebb területeire korlátozódik, elterjedési határa a korábban megállapítottól jóval délebbre húzható meg. Valószínűleg elkülönül a Dunántúl Balatontól északra fekvő, ma még kevéssé ismert területe, ahol a késő Lengyel hagyományok erőteljesebb továbbélése mellett Balaton-Lasinja hatások is érvényesülhettek. Konkrét összefüggésekre utalnak a Győr környékén ismertté vált, Balaton-Lasinja és Ludanice kultúrák