Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Gyulai Ferenc: Archaebotanikai kutatások a Balaton környékén

Archaeobotanikai kutatások a Balaton környékén 273 háromfelé szakadása, az állandó háborúskodás nem kedvezett a növénytermesztésnek. Az ugaron maradt területek nagysága növekedett, a termelés ingadozott. Számos településen szűnt meg az élet. A török kori pusztulásrétegek növénytanilag a Balaton környékén is viszonylag jól kutatottak. A 16. században elpusztult pogányszentpéteri kolostor növénymaradványai — Müller Róbert ásatása, 1967 — között igen sok közönséges búza és rozs, azaz „kétszeres" volt (FÜZES 1972). A két gabonaféle együttes termesztése jellemző volt a magyarországi középkorra. Már az Árpád-korban elterjedt volt a búza és a rozs együttes termesztése. Abajdocnak (abenác, abajdos), „kétszeresének, „triticum mixtum"-nak, „cerealiam 1 A fajok/fajták leírásánál MANSFELD 1986 nevezéktanát, ZOHARY és HOPF 1988 archaeobotanikában elfogadott nevezéktanát, valamint a legújabb Nemzetközi Botanikai Nevezéktan Kódex (Tokyo Code, 1993) útmutatásait, míg a magyar megfelelőiknél SOÓ és KÁRPÁTI 1968 és PRISZTER 1986 elnevezéseit használtuk. 2 Füzes Miklós szóbeli közlése. 3 Füzes Miklós tájékoztatása, nem közölt adatok. B. THOMAS 1964 В. Thomas, E.: Römische Vilién in Pannonién. Budapest 1964. CS. SÓS 1985 Cs. Sós Á.: Zalavár a középkorban. Zalaegerszeg 1985. DARNAY-DORNYAI 1942 Darnay-Dornyai В.: Ásatás a tihanyi Barátlakások közt 1942-ben. BalSzem 1 (1942). DÁLNOKI-JACOMET 2002 Dalnoki, O. - Jacomet, St.: Some aspects of Late Iron Age agriculture based on the first results of on archaeobotanical investigation at Corvin tér, Budapest, Hungary. VHaA 11 (2002) 9-16. promiscum"-nak is nevezték. I. László király arról rendelkezett, hogy a tizedet ne elegyes gabonában, hanem külön vegyék: „In annona verő commixtum non accipiat, sed separatim". A búzát és a rozst nem utólag keverték össze, hanem így is vetették. A török kor végi felszabadító háborúk felmorzsolták a mezőgazdasággal foglalkozó falulakó magyarság nagy részét. A gabona- és gyümölcstermesztés csak a török uralom elmúlásával a 18. századra szilárdult meg. Tért hódítottak az Újvilág növényei: a 17. század végén tűnik fel a „törökbúza" (kukorica) és a tök, a 18. században a dohány, a burgonya és a bab. Ez a korszak azonban már kívül esik az archaeobotanikai kutatások területén. A fejlett római kereskedelemnek köszönhetően import gyümölcsök előfordulásával is számolnunk kell. Füzes Miklós szóbeli közlése szerint a Fenékpuszta területén folytatott ásatások során szenült kávészemet (Coffea arabica) talált. Sajnos a lelet hollétéről nincs tudomásunk. V.ö. a kora Árpád-kori lelőhelyek gazdag gabona és szegényes hüvelyes leleteivel. A mai vízszint 104,1 m A.f. FÜZES 1963 Füzes M.: A vörsi longobard temető növényleletei. VMMK1 (1963)311-340. FÜZES 1964 Füzes M.: A jutási és ősküi avarkori temetők növényleletei. VMMK 2 (1964) 437^58. FÜZES 1972 Füzes M.: Előzetes jelentés az 1967. évi pogányszentpéteri kolostor-ásatás XVI. század eleji gabonaleletéről. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum Jubileumi Évkönyve. Nagykanizsa 1972, 285-290. FÜZES 1978 Füzes M.: Egy római katonai expedíció növényi bizonyítékai. ÉéT 25 (1978) 787-790. Jegyzetek: Irodalom: