Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Gyulai Ferenc: Archaebotanikai kutatások a Balaton környékén

Archaeobotanikai kutatások a Balaton környékén 271 mesztést az itt élők a fonyódi Várhegy nyugati lejtőin végezhették. Ugyanis a Nagyberek mocsara lecsapolásának befejezése előtt (1914) mezőgazdasági művelésre nem volt alkalmas. A metrikus adatokból — magvak hosszúsága, szélessége és magassága — arra következtetünk, hogy az előbb említett gyümölcsöknek már több alakköre — fajtáj a(?) — volt, csakúgy, mint a közönséges búzának és a rozsnak. Egyedülálló a Monília gomba (Monilia fructigena) jellegzetes tüneteit — a pedunculus körül körkörös moniliapárnákat (körkörös zónázottságú sporodochiumok) — magán viselő kajszi gyümölcsmúmia-lelet (GYULAI 1988). Borsózsizsik (Bruchus pisorum) és gabonazsizsik (Calandra granaria) okozta kártétel nyomokat is találtunk. A gyomnövények magas száma (19 faj) is gabonatermesztésre utal. Gyógynövény felhasználással is számolhatunk. Ezeket a környéken gyűjtögethették. Az igen sok fehér libatop mag felveti annak a lehetőségét, hogy ezt valami módon — pl. lisztté őrölve — fogyasztották. Néhány kimutatott faj természetes színezékként is számba jöhet: közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), tejoltó galaj (Galium verum), dió, vadalma, erdei mályva (Malva silvestris), kökény, földi és fekete bodza (Sambucus nigra). Az eredeti flóraalkotók magjai és termései is jelentős számban fordulnak elő (29 faj). A flóraelemek/areatípusok tanulmányozása alapján megállapítható, hogy a terület vegetációja európai, eurázsiai jellegű volt, tekintélyes mediterrán hatással színezve. Az areatípusok elemzése alapján kijelenthetjük, hogy a lelőhely egykori környezetében az eurázsiai fajok domináltak. Ezen belül erős szubmediterrán hatás érzékelhető. Mindez arra utal, hogy akkortájt a mainál valamivel melegebb volt. A Hertelendi Ede által végzett radiokarbon datálásokat, mely a telep életét a 7-9. századok felmelegedő időszakára teszi, így klíma-ökológiailag is bizonyítottnak látjuk. Az ásatás tótörténeti szempontból is jelentős, mert egy hosszan tartó vitát zárt le véglegesen, bebizonyítva, hogy a Balaton vízállása közvetlenül a honfoglalást megelőző időszakban, illetve a honfoglalás korában a mainál alacsonyabb volt. A Fonyód-Bélatelepen feltárt települési réteg 103,4 m A.f. szinten feküdt. Mivel jelentős mennyiségű gabonát tároltak itt, a talajszintnek teljesen száraznak kellett lennie. A telep tőzeggel fedett szigeten létesült, s figyelembe véve a talaj kapillaritását, a települési szintnél alacsonyabb — 102,4 m A.f. — körüli vízszintet kell feltételeznünk.

6 Ugyancsak 9. századi a Zalaváron 1994-ben talált növénytani leletanyag (GYULAI 1998b). Az évtizedeken keresztül folyó zalavári ásatások történetében először került sor növényi makromaradványok — magvak és termések — gyűjtésére és iszapolására. Ekkor a Ritoók Ágnes és Szőke Béla Miklós vezette ásatás alkalmával a Kis-Balaton területéhez tartozó Zalavár-Várszigeten épülő parkoló helyét tárták fel. A leletanyag szerint a 9. századi Karoling grófi központot kevert összetételű, köznép lakta. A legtöbb mag/termés az egyik „kút" betöltéséből, valószínűleg fával bélelt tároló veremből került elő. Faji összetételét tekintve hazánk eddig ismert szenült fajokban leggazdagabb — 103 növényfaj ! — növénytani leletegyüttese került elő innen. A kimutatott fajok magjainak/terméseinek számát tekintve a leletanyagot a kultúrnövények és azok gyomfajai uralják. A késő népvándorlás kori sokféle gabona: köles, hatsoros árpa, közönséges búza, zab, vadon termő gyümölcs: galagonya, szeder (Rubus caesius), szamóca (Fragaria vesca), som (Cornus mas), és kultúrgyümölcs: cseresznye, meggy (Prunus cerasus), szilva, barack, kajszi, körte, dió, szőlő mellett meglepően kevés főzeléknövény: lencse, borsó és csicseriborsó (Cicer arietinum) magját találtuk meg. Lehet, hogy táplálkozásukban tovább éltek a hüvelyesek fogyasztását háttérbe szorító steppei szokások? Az itt élők olaj/rost-növénye a len volt. A gasztronómia történetéhez fontos adalékkal szolgálnak az itt talált szenült kása/kenyér töredékek. Az itt talált szenült fokhagymagerezdek (Allium sativum) az egyik legkorábbi fűszernövény-leletünk. A nagyszámú termesztett gyümölcs: dió, őszibarack, kerti szilva és borszőlő maradványokban újfent bizonyítékot látunk arra nézve, hogy a római korban Pannoniába került nemes fajok továbbra is termesztésben maradtak, így azok nagy valószínűséggel megérték a honfoglalást. Az őszi vetésű, vagy gabonagyomtársulás (Secalietea) fajai helyben termesztett őszi gabona gazdanövény(ek)re utalnak. Meglepően magas az egykori környezetből bekerült növényfajok száma is. Ezek nagy részét gyűjtögetett, gyümölcsként fogyasztott növények, vitaminokban gazdag vadgyümölcsök teszik ki: mogyoró, húsos som, kökény, hamvas szeder. Az ún. termőhely szerinti ökológiai csoportosítás szerint a telep környezete változatos volt. A telephez egészen közel nagy kiterjedésű nyílt víz volt, a szélen nádassal. A növényi szukcesszió következő tagja a magassásos volt. Nem messze erdők voltak. Valószínűleg a közeli liget-erdőben gyűjtögették a vadalmát és a vackort vagy vadkörtét (Pyrus achras). Az itt lakók állataikat legelőn tartották. Szántóföldjeiket pedig irtással vették birtokba. A taposásos gyomtársulások tagjainak száma igen magas, következésképpen a település mérete sem lehetett elhanyagolható. A népvándorlás viharai bár nagyon visszavetették a római alapokra épült villagazdálkodást, mégis ha töredékesen is, de bizonyos hagyományok tovább-