Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)
Kvassay Judit: Árpád-kori településnyomok Letenye vidékén (Az M7 és M70 autópályák nyomvonalán 2003-ban végzett régészeti kutatások eredményei)
Árpád-kori településnyomok Letenye vidékén 249 világítják meg egyértelműen rendeltetésüket. A Zala megyében korábban talált hasonló leleteket elemezve felmerült, hogy valamiféle ipari tevékenység, legtöbb esetben vasmegmunkáláshoz — nem magához az olvasztáshoz vagy kovácsoláshoz, mert ezeknél a munkafolyamatoknál a nagy nedvességtartalmú agyagot nem használják 7 — köthető megjelenésük (KVASSAY 2003a, 146-147). A muraszemenyei lelőhelyen mindhárom objektumcsoportban, sötét, faszenes betöltésü gödrökben találták az agyaggolyókat, all. gödörben vassalak kíséretében (ebből az objektumból került elő egyébként a legtöbb darab: 7 egész, és 49 töredék). Ez a lelőhely tehát beleillik a feltételezett használati körbe. Letenyén hasonlóképp, mind a három objektumcsoportban kerültek elő agyaggolyók. Az itt feltárt település-részleten azonban ipari tevékenység nyomát nem sikerült megfigyelni. 4.4. Fémek Fémtárgyak csak Letenye-Korongi-tábla lelőhelyen kerültek elő, ott is csekély számban, ráadásul igen rossz megtartású, töredékes darabok. A három kovácsoltvas késtöredékről (071/40, 57, 62. objektum) a rendeltetésén kívül csak annyi állapítható meg, hogy valószínűleg Árpád-kori darabok. Kovácsoltvas szög a 071/4. és a 071/62. gödörben, valamint egy töredékes példány az 071/57. gödörben volt. A 62. gödörben pedig a kés mellett egy vaspánt kis darabját, és néhány, alaktalan vaslemez-darabot találtunk. A 071/59. gödör betöltéséből pedig egy bronz gömbös csüngő apró (még az 1 centimétert sem elérő) darabkája bukkant elő. 4.5. Kőeszközök Ezt a lelettípust három kopott fenőkő töredék (Muraszemenye-Hosszú-dűlő és Gály-parlag, valamint Letenye-Korongi-tábla) és két kézi malomkő töredéke (Muraszemenye-Hosszú-dűlő és LetenyeEgyeduta) képviseli. 5. Település-szerkezeti és történeti megfigyelések Az M70 autóút építését megelőző régészeti ásatások keretében Letenye határában két, az írott forrásokból is ismert Árpád-kori falu részletei kerültek feltárásra. Mind Letenye-Lapuleveles-dűlőben (középkori neve: Csitár), mind Letenye-Hergyóföldeken (középkori neve: Herjó vagy Hergyó) több száz objektum jelezte az egykori települések helyét (SZÁRAZ 2003, 184. és MÜLLER-STRAUB 2003, 16). A két faluval szembeállítva, a leletmentő ásatásokon, nagyjából hasonló nagyságú területeken, néhány objektum mutatkozott csak. Egyeduta és Korongi-tábla lelőhelyek környezetében a földmunkálatokkal érintett területeken kívül is jól kivehető volt, a szántott területeken található edénytöredékek alapján, hogy a kutatott felületeken túlnyúlnak az Árpád-kori telepjelenségek. Letenye-Egyeduta esetében valószínűleg tekinthető, hogy a néhány objektum a középkori Egyeduta falu helyét, illetve az akkori halmaz-település egyik részét jelzi. A mára Letenyébe olvadt település az ásatási területtől ugyanis mindössze 500 méterre, északra helyezkedik el. A falu legkorábbi írásos említése 1363-ból ismert, és a következő évszázadokban is ritkán történik említés a Letenye mezőváros árnyékában mehúzódó kis községről (KERECSÉNYITÓTH 1992, 13). Korongot az írott forrásokban első ízben 1394, ben 'Kórung' alakban feltűnő településsel, illetve annak Árpád-kori előzményével azonosítjuk. Az oklevél leírása szerint Becsehely közelében, a Mura mellett feküdt, és ekkor a Szalók nemzetséghez tartozó Szentmártoni Anatal mester pereskedett érte (HOLUB 1933, 424). 1531-ben Letenye tartozékai közt írták össze, Egyedutával, Hergyóval és Csatárral együtt. Pusztulásának pontos ideje nem ismert, de valószínűleg a 16. század nyolcvanas éveinek végén történhetett, amikor a török támadások folytán átmenetileg Letenye is elnéptelenedett (KERECSÉNYI-TÓTH 1992, 15-16). Csatárhoz és Hergyóhoz hasonlóan ez után már nem települt újra, területe Letenye és Becsehely, kis részben Tótszentmárton határába olvadt, ahol emlékét a Korong- összetételű földrajzi nevek őrizték meg. A leletmentő ásatás minden bizonnyal a falu szélét, esetleg egyik kis településrészét érintette csak, és magja a kutatás helyszínétől északra kereshető, amint azt a szántásban megfigyelhető edénytöredékek is mutatják. A két muraszemenyei lelőhelyet nem lehet egyértelműen valamelyik, az írott forrásokból ismert, elpusztult faluval azonosítani. A Hosszú-dűlőben talált objektumok esetleg képezhették az Árpád-kori Alsószemenye részét (Csatárhoz hasonlóan: elkülönült kovács-telepet), hiszen csupán mintegy 400 méterre, északkeletre helyezkednek el a mai falutól. Az írott forrásokban 1222-től kezdve szereplő Szemenye a Hahót nemzetség birtoka volt (HOLUB 1933, 737-739). Esetleg azok közé a Szemenye környéki, néhány jobbágyas kis falu-kezdemények közé tartozhattak, mint például Kondorlaka, Peticzlakosa, Podalóc, Pondelek, Szeblencz vagy Szeplőcz, amelyek nem fejlődtek községgé (HOLUB 1933, 637, 640, 642-643, 733, 814). Erre utalhat, hogy ezen a két lelőhelyen, a nagy felületek átkutatása ellenére is csak néhány településobjektum került napvilágra.
