Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Garam Éva: Avar kori női fejdíszek

172 Garam Eva Négyzet alakú fonatmintás lószerszámveret Devmska Nova Ves/Dévényújfalu 131. lovas sírjában van keskeny, fonatmintás szíjvégekkel együtt. A dévényújfalusi veretek mintája megegyezik az Íregszemcsei párta véretekével. Az adonyi ötvössírban 2 db különböző méretű fonatmintás préselőtő van, (FETTICH 1926, III. t. 7, 9). A kisebbik mintáját a halimbai és a szeged-kundombi pártavereteken tükörképben látjuk viszont, a nagyobbikhoz az íregszemcsei veret hasonlít. A többi négyzet alakú pártaveret préselőtöve eddig ismeretlen. A préselt pártadíszek elterjedése: A véretekkel díszített fejdíszt tartalmazó közel 20 sír alig alkalmas arra, hogy bármi, a veretes fej ékekkel kapcsolatos alapvető megállapítást tegyünk. Az biztos, ha nem is jelentős mértékben, de ez a szám magasabb volt: a vékony, porló véreteket korábban nehezen őrizték meg a feltárók, részletes ásatási jelentések azonban többször írnak „patina- vagy oxidnyomos" koponyáról (pl. Zalotay Elemér ásatási naplója a fajszi temetőről, MNM Adattár). A pártaveretes sírok lelőhelyei közel egyenletesen oszlanak el a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és az Alföld területén. Csak valamivel magasabb a dunántúli lelőhelyek száma. Ha azonban a pártaveretek elterjedését a hasonló típusú lószerszám véretekével együtt vizsgáljuk, lényegesen több a dunántúli lelőhely, mint a többi területen levő együttvéve. A nagy ötvös sírok — Adony, Fonlak, Kunszentmárton — mindegyike tartalmaz a pártaveretekhez hasonló préselőtövet, minta azonos darabot azonban eddig még nem találtunk. A hajdíszek, párták, veretes fejdíszek keltezése és eredete: A veretes fejdíszek ritkák az avarkor női sírjaiban. Az ismert darabok tág időre keltezhetők, legnagyobb részüket a 7. században viselték, de előfordulnak 8. századi temetőrészek sírjaiban is. Nem a legkorábbi avar lelethorizont jellemzői és nem sorolhatók a dunántúli germán karakterű nagy temetők leletei közé. A cibakázi egyedi díszítésű és a kiskörös-vágóhídi arany lemez veretek kivételével nem kiemelkedően gazdag, de nagyobbrészt viszonylag módosabb nők sírjaiból származnak. E sírokban bronz, vagy aranyozott bronz véreteket találtak. A véreteket általában textilre vagy bőrre varrták, vagy néha hurkos fülekkel erősítették fel. Veretes fej ékek és hajpántok a koraközépkori keleti- és nyugati kultúrák területén egyaránt előfordulnak. Beszédes ábrázolásokat ismerünk a középázsiai szogd kultúra emlékei között (BELENIZKI 1980, 14, 82-83). A Kárpát-medencei avar női fejékek azonban szorosabb kapcsolatot mutatnak a bizánci gyökerű díszítményékkel, megjegyzendő: lehet, hogy az ázsiaiak is hasonló eredetűek, erre az egyedi darabok díszítése (cibakházi madaras-életfás veretek), a leletkombinációk (párta- és ékszergallér veretek: Kiskőrös-Vágóhíd IV. sír), négyszögletes lemezekből álló Justinianus-kori diadémok (YEROULANOU 1999, 216) és nem utolsó sorban a ravennai mozaikok ábrázolásai alapján következtethetünk. Theodora udvarhölgyeit változatos fej ékekkel ábrázolták: köves párták, gyöngyös haj hálók egyaránt előfordulnak. Feltehetően hasonló fejdíszek lehettek az előzményei az avar kori fémveretes pártáknak is, és nem véletlen, hogy nagy ötvösleletink préselő tövei között a fej ékek vereteinek mintái is megtalálhatók. Haj- vagy fátyoltűk Az avar kori temetőkben a koponya tájékán előkerülő tűk szerepéről Vida Tivadar készített összefoglaló tanulmányt (VIDA 2000, 263-274), felmentve ezáltal szerzőt, hogy e kérdéskörrel részletesen foglalkozzon. Vida Tivadar megállapítja, hogy a koponya körüli tűk a „konty, copfok, háló vagy fátyol rögzítésére szolgáltak". Az „egyesével vagy párosával előkerülő tűk eltérő hajvagy fej viseletre utalnak", az avar kori tűleletek jelentős része a meroving kori germán viselettel megegyező módon a fej mellett került elő. A hajtű viselet barbár területeken vagy környezetben a romanizált lakosság továbbélésének egyik bizonyítéka lehet. Láncos fülbevalók (4. lista - 4-5. kép) Az avar kori számos fülbevaló típus közül azért csak a láncosakkal foglalkozunk, mert szerkezetük alapján feltehető, hogy nemcsak fejet/fület díszítő szerepük volt, hanem a fejviselettel is kapcsolatba hozhatók. A lánccal összekapcsolt páros ékszerek nem ismeretlenek a késő antik kultúrkörben. Keleti-gót nemesasszony ékköves aranyfibuláit ezüstlánc köti össze a normandiai Airan lelőhelyen feltárt sírban (GALLIEN 1980, 195). Római lelőhelyű, ugyancsak 5. századi kincsleletben pedig az ékköves fejű aranytűket kapcsolja össze ezüstlánc (ROSS 1965, Pl. V). Párban viselt fülbevalókat is kapcsoltak össze lánccal, jó átfogó képet ad erről a szokásról, a szokás eredetéről, elterjedéséről Mechtild Schulze (SCHULZE 1984, 325-355), egyben rekonstruálja a KeszthelyFenékpuszta horreumi 9. gyermeksírban talált gyöngyláncos fülbevalót és említi e szokás késő avar kori meglétét is. Avar kori láncos fülbevalókról részié-