Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Trogmayer Ottó: A korai neolithikum edény-idoljairól. Farkas L. Gyula szakvéleménye a Hódmezővásárhely–Gorzsa Kovács tanya lelőhelyen Gazdapusztai Gyula régész által 1955-ben feltárt hamvasztott csontokról

ZALAI MÚZEUM 14 2005 Trogmayer Ottó A korai neolithikum edény-idoljairól 1955 nyarán a Hódmezővásárhely melletti Gorzsa határrész északkeleti felében a „Vörös Partizán" termelőszövetkezet bekötő utat épített. A gépek újkőkori (Körös-kultúra) telepmaradványokat bolygattak meg a „Kovács tanya" elkülönítő nevet kapott lelőhelyen, melyet sokan összekevernek a határrész másik részen feltárt késő neolit teli településsel (Keleti tanya). Gazdapusztai Gyula a vásárhelyi múzeum régésze a korszak lehetőségei szerinti leletmentő-hitelesítő ásatást végzett, melynek során néhány kisebb jelentőségű objektum megfigyelése mellett különleges tárgyra bukkant. Az ember — madár — alakú edényke másodlagos helyzetben feküdt a gépek által feldúlt területen. Múzeumba kerülése után kimosták a belsejében levő sárga agyagot, s benne a far részben kalcinált csontdarabkákat találtak. A töredékeket a helyi kórház egyik sebésze emberi maradványoknak határozta meg (GAZDAPUSZTAI 1957). A hetvenes évek elején, amikor az Idole kiállítást készítettük szerettem volna újabb szakértői vizsgálatokat végeztetni, de a kérdéses maradványokat nem találtuk meg, azok csak 2004 év őszén kerültek helyükre. Farkas Gyula professzor véleménye e cikk függeléke, ezért itt csak annyit említek meg, hogy a „gorzsai Vénusz" edény-idol belsejében egy 60 év körüli férfi elégetett koponyájának néhány töredéke volt. Kézenfekvő lenne hamvasztásos sírra gondolni, ám az elmúlt fél évszázad leletei alapján az ügy ennél sokkal bonyolultabbnak látszik. Hazai leleteink között tudomásom szerint eddig négy edény-idolt ismerünk, melyek egyik azonos vonása az arc kiképzése. Az orrot kis bütyök jelzi, a szemeket pedig ferde bevágások, a száj jelzésére pedig egyetlen esetben sem került sor. Az említett edények — Öcsöd, Rákóczifalva, Felgyő (1. kép 1), Gorzsa (1. kép 2) — közül az első három függeszthető edényke volt, erre utalnak a derék magasságában elhelyezett átfúrt bütykök, valamint a két oldalt átfúrt peremrész. Három esetben a stilizált lábak mellett a naturalisztikusan kialakított far egyértelműen anthropomorf jelleget mutat. (GAZDAPUSZTAI 1957). A negyedik, a Felgyőn ugyancsak a Körös-kultúra környezetében lelt tárgy aszkosz-szerü kialakítása arra indította Csalog Józsefet, hogy minden esetben madár idolról beszéljen (CSALOG 1959, 201). Többen, így magam is kételkedtünk feltevésében (TROGMAYER 1972, 7), ámde be kell látnom, hogy mai ismereteink birtokában hipotézisét nem szabad elvetnünk. Könynyen lehetséges, hogy az orrnak vélt kis bütyök a csőrt formázza, ezért nincs a száj jelölve, ámde az a későbbi, már Haçilar korú edény-idolokon is előfordul, de a száj később csaknem mindenütt megvan. Itthon, a maszk-szerű arckiképzésű későbbi idolokon is hiányzik néha a száj jelölése. Típusunk pontos párhuzamainak töredékei a Theszszalonikétől nyugatra fekvő Nea Niklomedeia protosesklo korú településen kerültek elő, öt edényke töredékeiként, bizonyítva a hazai és a macedóniai lelőhelyek egykorúságát, esetleges rokonságát, különösen a kultuszok területén (RODDEN 1964, 565). Jelen kis írásomnak nem célja az arcos edények, edény-idolok sorának feldolgozása, csupán a száj nélküli típus lehetséges értelmezéséhez fűzök néhány gondolatot. Úgy vélem, hogy a „gorzsai Vénusz" nem hamvasztásos temetkezés nyomát őrizte meg, hanem a kora újkőkori koponyakultusz sajátos hazai emléke. Nem új találmány, hogy a kultuszok sokkal nagyobb területen mutathatnak rokonságot, mint az egyes kultúrák tárgyi hagyatéka, így halvány nyomaik is különlegesen fontosak. A halotti kultuszok vizsgálatánál bebizonyítható, hogy Anatólia, Palesztina korai, még kerámiát nem ismerő újkőkori kultúrái, amiként a Körös-kultúra emberei is halottaikat a településen belül temették el.