Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

P. Barna Judit: Adatok a késő neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján

Adatok a késő neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 35 Lábbeli. A lábfejek az idolokon nem jelennek meg különösebb részletezéssel, két kivételt a 10. és 18. sz. idolok jelentenek, melyek lábujjait rövid bemetszések formájában jelezték (6. kép 2; 7. kép 2; 12. kép 2; 13. kép 2). A lábfejek sérülése miatt nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy eredetileg hány bemetszés volt rajtuk. A lábujjak ábrázolása vagy mezítlábas viseletre, vagy a csupasz lábfejet láttató, saru-szerű lábbelire utal. A lábbelire vonatkozó egyetlen adatunk a csizma-modell (5. sz., 4. kép 1; 5. kép 1). Az agyagból megformált, üreges modell szinte ép, csak orrából tört le egy kis darab. Lábszár középig érő, lefelé szűkülő szárú, sarok nélküli, lapos talpú csizmát ábrázol, melynek szárát felül, a perem alatt lyukak törik át. A lyukakban hajdanán bőr vagy más szerves anyagból sodort, illetve font fűző lehetett bujtatva, mellyel a csizma merevítés nélküli szárát erősítették a lábszárra. Ha a csizma-modell esetében is feltesszük, hogy az egyazon tárgyon különböző technikai megoldások alkalmazása eltérő alapanyagra utal, megállapíthatjuk, hogy a fűző más anyagból készült, mint maga a csizma. A csizma szárának dőlésszöge az ülő figurák lábtartását idézi, ld pl. egy késő lengyeli ülő idol lábtöredékét, amely Zalaszentbalázs - Pusztahegyi mező lelőhelyről származik, s mely megformálást tekintve nagyon emlékeztet a csizma-modellre (BONDÁR 1995: 58, Fig. 194). A lábbeli ábrázolása új kőkori környezetben nagyon ritka, a kevés kivételt karcolt ábrázolások vagy modellek jelentik. A lengyeli kultúrából ez idáig közölt egyetlen modell az ausztriai Grafenbergből származik: égetett agyagból készült, fűzős cipőt ábrázol, melyen a cipő fűzését három, egymás alá elhelyezett lyukpár jelzi (BERG MAUER 1998: 64, Abb. 93.). A Gumelnita-kultúrából említhető néhány eset, ahol anthropomorf edényen vagy idol lábán valószínűleg bőrből készített, díszített cipőt ábrázoltak (GIMBUTAS 1974: 51, Fig. 12; NITU 1979: Fig. 1.1; Fig. 2.4.). A csupasz emberi láb önálló plasztikai megformálása

9 gyakoribb: a vonaldíszes kultúrától kezdve (BERG - MAUER 1998: Abb. 9, 37, 69; HORVÁTH - KALICZ 2003: 4. kép 5.) a Vinca-kultúrán át (VASIC 1933-1936, 1/3: T. XXIV/ 123, T. LIII./ 244, 245, stb) a lengyeli kultúráig (DOMBAY 1960: Taf. XC. 1-3, NOVOTNY 1962: T. XVII. 5a-b, T. XXI:. la-b; BERG - MAUER 1998: Abb. 91.) számos példa említhető. Az MBK-ban kifejezetten gyakorinak mondható a láb alakú plasztika (PODBORSKY 1985: T. 119. 1-8, T. 120. 1-7, T. 122. 1-4, T. 123. 1-8.). Ezek egy része biztosan meztelen lábat ábrázol, ezt a többnyire karcolások ill. barázdák által jelölt lábujjak, valamint a bütykök formájában megjelenített boka- és térdízületek jelzése teszi egyértelművé. Ismert azonban néhány olyan üreges kiképzésű töredék is, melyeken az említett anatómiai részletek nincsenek feltüntetve. Ezek akár csizmamodellként, s egyúttal a sormási lelet közeli párhuzamaiként is értékelhetők (PODBORSKY 1985: T. 119. 1-2, 7, T. 120. 2, 7, T. 122. 2, T. 123. 6). Hajviselet. Öt fejtöredéken figyelhetők meg a hajviselet részletei: 3, 9, 14, 17. és 19. sz. (2. kép 3; 3. kép 3; 6. kép 1; 7. kép 1; 10. kép 1; 11. kép 1; 12. kép 1,3; 13. kép 1; 3). A sűrű, halszálka-mintát idéző karcolások vállra leomló, félhosszú göndör tincseket (KALICZ 1998: 67) vagy sok vékony fonatból kialakított frizurát (ENGELBRECHT - KÜHLTRUNK - RAMMINGER 2003) mutatnak. A frizura részleteit minden esetben karcolások jelzik, két fejtöredéken (3. és 14. sz.) figyelhető meg részben a hajat jelző karcolások barázdáiban vörös festés maradványa (2. kép 3; 3. kép 3; 10. kép 1; 11. kép 1). A fejtetőt és a halántékot díszítő karcolások minden esetben frizurát ábrázolnak, nem pártát vagy egyéb fejfedőt, mint az néhány DVK idol esetében feltehető. A Sé - Unterpullendorf-i típusú idolok egyik markáns jellemvonása, hogy a homlokot felülről három egymásba kapcsolódó ívelt vonal (KALICZ 1998: 67), vagy a hajas fejbőr szélét jelölő, M-szerű jel (RUTTKAY 1992: 514) zárja le, míg alulról az erőteljes megfogalmazású ívelt összenőtt szemöldök. A két vonal sok esetben összeér, így tulajdonképpen a homlok körül egy zárt keret alakul ki. A 17. sz. elnagyolt kivitelezésű idolon pl. csak ezt ábrázolták, mintegy ezzel utalva a kanonizált hajviseletre (12. kép 1; 13. kép 1). A lengyeli kultúra legkorábbi horizontjának idoljain a hajviselet ábrázolása nagyon közeli a Butmir-kultúra idoljain megjelenő megformáláshoz, annak ellenére, hogy a Sé - Unterpullendorf-i típusú idolok kanonizált formáival szöges ellentétben a Butmir-kultúra idoljai többnyire egyediek, s naturalisztikus jegyekkel bírnak (BENAC 1979: 412 ff. Taf. 46.2,3,5; HÖCKMANN 1968/1: 88; RUTTKAY 1992: 518). Az MBK-ban a Sé - Unterpullendorf-i idoltípushoz mind korban, mind tipológiájukat tekintve legközelebb álló Strelice-, ill. Malomerice-típusokon (MBK la, ill. Ib fázis) a haj ábrázolása eltérő: az előbbieken halszálka-mintába rendezett bekarcolások, ez utóbbiakon rövid, szaggatott vonalak jelzik a frizurát (RUTTKAY 1992: 514, 518; PODBORSKY 1985: 209, T 3. 2,3; T 8. 1-4, T. 9. 3; T. 10. 3, 5-6; stb...). A Luzianky-csoportban viszont még egy formailag meglehetősen eltérő idolon is halszálka-mintás a haj ábrázolása (NOVOTNY 1962: Tab. XXXIX. 1. с). A halszálka-mintás haj ábrázolást Ruttkay E. protolengyeli örökségnek tartja. Morvaországban ennek hiánya eredményezhette az eltérő ábrázolásmódot, mely az eredeti utánzatának tűnik. A sormási idolok közül a 3. és a 19. sz. darabokon látható a szigorú halszálka-