Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)
P. Barna Judit: Adatok a késő neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján
32 P. Barna Judit 16. sz. (10. kép 3; 11. kép 3) Szürkésbarna, törésfelületén vörös és világosszürke, homokkal soványított anyagú idol felső testének töredéke. A törzs hengeres. Az egyik kart hegyes csonk jelzi, a másik letört. A mellek eredetileg plasztikusak voltak, de letörtek. A fej hiányzik, a nyaon apró rovátkolásokból álló ruha szegélye látszik, mely elől V-kivágású, hátul pedig kerek. Ma = 3,9 cm, sz = 3,0 cm. Ltsz.: 79.325.2.16. Előkerülési körülmények: 325. objektum (gödör), 3-4. bontási szint. 17. sz. (12. kép 1; 13. kép 1) Sárga, homokkal soványított anyagú elnagyolt megmunkálású, karcolt díszítésű idol fejtöredéke. A fej nyomott gömb alakú, a nyak - a fej méretéhez viszonyítva - vastag. A fejen mindössze a homlokot keretező vonalat jelezték. Ma = 3,2 cm, sz = 3,1 cm. Ltsz.: 79.395.1.12. Előkerülési körülmények: 395. objektum (gödör), 1. bontási szint. 18. sz. (12. kép 2; 13. kép 2) Vörösesbarna, szürke foltos, csillámos homokkal soványított anyagú idol töredéke, deréktól lefelé. Az idolt eredetileg két félből formálták meg, az összeillesztés helyén tört el. A fenék kidomborodó és eltúlzottan nagy méretű (steatopyg). A lábujjakat bekarcolásokkal jelezték. Az öv ábrázolásából két rövid, párhuzamos karcolás maradt meg, nagy része a felület sérülése miatt megsemmisült. Ma = 6,6 cm, sz = 3,8 cm Ltsz.: 79.432.1.19. Előkerülési körülmények: 432. objektum (gödör), K-i fél, 2. bontási szint. 19. sz. (12. kép 3; 13. kép 3) Szürkésbarna, homokkal soványított anyagú, karcolt díszítésű idol fejtöredéke. A töredék nagyon kopott, a fej részleteiből csak a frizura sűrűn karcolt cikkcakk-vonalai ismerhetők fel. Előkerülési körülmények: Sormás - Mántai-dűlő, 55. objektum, kelta ház betöltéséből, másodlagos helyzetben. Ltsz.: 710.55.1.8. Ábrázolt viseleti elemek. A fentiekben bemutatott korai lengyeli kisplasztikák a következő viseleti elemek azonosításához szolgáltatnak adatokat: 1. Felsőruha, mely ing, tunika, ruha, ill. szoknya formájában képzelhető el. 2. Kötény vagy ágyékkötő, melyet több soros öv rögzít. 3. Lábbeli: csizma. 4. Ékszerek: nyaklánc ill. nyakék, testfestés vagy tetoválás. 5. Választékkal tagolt frizura. Ruházat. Ha elfogadjuk, hogy a fenti plasztikák a lengyeli kultúra népének hajdan élt asszonyait legalábbis megközelítőleg valósághűen mintázták meg, az ábrázolások részleteiben a viselet elemeire ismerhetünk. Mivel a Sé - Unterpullendorf-i típusú idolok egyik szembeötlő jellemzője éppen a ruházat ábrázolása, a karcoláson túl joggal tarthatjuk a festést is a viselet megjelenítésének, még akkor is, ha tisztában vagyunk a festés - főként a vörös szín közismert szakrális jelentésével. Bizonyos esetekben azonban valószínű, hogy az idol testének festésével a ruhát, inget, szoknyát jelezték. Leleteinken a festés két esetben (6. és 15. sz. töredékek) vörös színű (4. kép 2; 5. kép 2; 10. kép 2; 11. kép 2). A 4. sz. torzón a ruha, tunika vagy ing színe sárga, a kis foltokban fennmaradt vörös festés mintát ábrázolhatott (2. kép 4; 3. kép 4). Podborsky egy Krepice-i idol altestét borító, mintás festés kapcsán felveti, hogy a festés ez esetben akár az öltözetet, akár tetoválást, testfestést is jelölhet (1985: 211). Szintén sárga festéssel jelezték a 11. sz. idol öltözetét (6. kép 3; 7. kép 3). A 6. sz. idolon (4. kép 2; 5. kép 2) nyomokban fellelhető vörös festés a nőalak alsó testén - a festéknyomok helyzete alapján - hosszú szoknyára utal. A ruha vagy szoknya hossza - a festés alapján - feltehetőleg a lábfejig ért. A lengyeli kultúra temetőiben több esetben megfigyelt jelenség szerint a halottak alkarját és alsó lábszárát (azaz a ruházattól szabadon maradt testrészeket) vörös okkerrel fedték be, amiből arra lehet következtetni, hogy a ruha csak térdig ért (KALICZ 1985: 72). Ennek az ellentmondásnak egyik lehetséges magyarázata, hogy az idolok nem a temetkezésekből megismert köznépi személyeket ábrázolnak hétköznapi viseletben, hanem istennőket - esetleg papnőket - rituális, szertartási öltözékben (GIMBUTAS 1974: 44-56). Mint már szó volt róla, a festés további, a mai szemlélő számára már nem érthető, átvitt értelmet is hordozhatott. Erre főként az olyan leletek figyelmeztetnek, melyeken a vörös festés az idolok arcán vagy homlokán jelenik meg (3. és 14. sz., 2. kép 3; 3. kép 3; 10. kép 1; 11. kép 1). Ugyanakkor még ezekben az esetekben is gondolhatunk viseleti elemekre: az arc festésére, ill. a haj vörös festékkel való fedésére. A ruhák alapanyagára nézve a sormási lelőhelyek egyetlen konkrét adatot szolgáltattak: az I. árok-rendszer külső árkából kerültek elő egy agyagnehezék töredékei 6 , melyeken laza szövésű szövet lenyomatai őrződtek meg 9. kép 3). A nehezéken egyszerű vászonkötésű, mintázat nélküli szövet nyoma látszik. A több példányban előkerült orsógombok 7 szintén bizonyítják a szövés-fonás gyakorlatát. A ruházkodáshoz nyilvánvalóan az állati bőröket és prémeket is felhasználták. Irodalmi adatok nyomán kender-, len- esetleg gyapjúfonalból szőtt textil használatával számolhatunk (KALICZ 1985: 85. kép 3; KALICZ 2003: 11). Kiegészítők. Minden, a már említett, a felső ruházat részét képező darabokhoz másodlagosan kap-
