Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Petánovics Katalin: A zalaszántói tájház – egy népi műemlék viszontagságai

260 Petánovics Katalin A képviselőtestület a fenti vélemény szerint terjesztette fel az épületet a műemléki védettségre, amelyet 1994-ben megkapott.

29 Az örökösök minden igyekezete ellenére, a tájház szerény egymagában, reklám nélkül nem vonzotta a látogatókat, ezért megváltak tőle. A faluban lakó német állampolgár vállalkozása felkarolta a hamvába holt kezdeményezést és 1999-ben életjáradék fizetése ellenében megvette a házat a hozzátartozó telekkel együtt. Igazi parasztudvart akart létrehozni, állatokkal, kerti növényekkel, virágokkal, hogy élővé és természetessé tegye a környezetet. Elképzelését a műemléki hivatal is támogatta, kikötve az épület szakszerű felújítását, s az üzemeltetéshez szükséges vizesblokk megépítését. Sajnos, az új tulajdonos minden szakismeret és hozzáértés nélkül átformálta az udvart: lebontotta és elégette a régi deszkából épült hidast (sertésólat), minden engedélyt mellőzve takarmánytárolókat és ólakat épített a hagyományos paraszti élettől idegen állatok (őz, szarvas, vaddisznó, póni és különböző szárnyasok) számára. A lakóház berendezését is átformálta. Részben elvitt tárgyakat belőle, részben más helyekről származó, régiségpiacon vásárolt eszközökkel akarta „gazdagítani" a lakásbelsőt, tönkre téve a házban lakó nemzedékek által használt és megőrzött tárgyegyüttest. Reményeiben csalódott, mert a magas belépődíj visszariasztotta a látogatókat, s egy év múlva bezárta a tájházat. A ház örököseivel szemben sem teljesítette a kötelességeit, ezért megtámadták a vele kötött szerződést, s három év múlva - megnyervén a pert - felbontották azt. Az épület most már az önkormányzat tulajdonába került, s kötelezték a német állampolgárt, hogy az eredeti állapotnak megfelelően adja át mind az udvart, mind a ház berendezését. Ez megtörtént, de az épület megsínylette az évekig tartó bezártságot. Az önkormányzat szeretné ismét - most már szakszerűen - működtetni a tájházat, visszaállítva az udvar, a kert hajdani állapotát, és a konzervált, megjavított bútorokkal helyreállítani a lakóház ápolt rendjét. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy egyszerű kis lakóház - bármilyen helytörténeti jelentősége legyen is - önmagában nem jelent vonzerőt.

30 Ezért ide illő programokat kell szervezni. A tájház tágas, gyönyörű panorámával keretezett telkén folklórműsorokat, népművészeti bemutatókat, gyermekfoglalkozásokat, falunapot lehetne tartani. A tájház működtetése érdekében bizonyos engedmények elkerülhetetlenek, másként a tervezett programokat nem lehet megvalósítani. Ez az engedmény egy pajta felépítése lenne. Korábban szóltunk róla, hogy a szegény embereknek általában nem volt pajtájuk, bár kivétel akadt. Ezen a portán sem volt. Az előadások, a népi mesterség-bemutatói (rossz idő esetén a vendégek) számára mindenképpen szükség lenne egy hajlékra. Javasoltam hogy építsenek egy olyan - a házhoz igazodóan szerény méretű s a faluban ismert - (téglaoszlopokon álló, nyitott vagy deszkás oldalú) lábas pajtát, ahol a simára döngölt agyagpadlón táncolni is lehet, vagy dobogókból álló, könnyen szétszedhető színpadot is felállíthatnak benne, amelyet a pajtában tárolhatnak, ha nincs rá szükség. A hagyományos formában épült pajta tehát jól illeszkedne az udvar épületeihez, miközben több feladatot is ellátna. A háború előtt a falusi fiatalok rendszeresen rendeztek táncmulatságokat - bátyusbálokat - a pajtákban, tehát ez a másodfunkció sem idegen a gazdasági épülettől. A tervek szerint a tájház mintegy centrumként működne. Innét indulnának a turisták a bevezetőben említett látnivalók megtekintésére, vagy éppen itt fejeznék be, pihennék ki a kirándulás jóleső fáradalmait. Hogy mindez megvalósuljon, még sok tennivaló vár a tulajdonos önkormányzatra: meg kell erősíteni a tetőszerkezetet, helyre kell állítani a homlokzatot, a lakásbelsőt, a kertet, a kerítést, s meg kell építeni azokat a kommunális létesítményeket, amelyek a turisták fogadásához szükségesek. És meg kell szervezni a tájház folyamatos és színvonalas működtetését is. A képviselő testület tisztában van a feladatokkal, a tettre kész akarat nem hiányzik s azon fáradoznak, hogy a már ismert látnivalók mellett egy újabbal is meglepjék az idelátogatókat, remélve, hogy majd jól érzik magukat abban az életre keltett környezetben, ahol valójában megállt az idő.

31