Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Müller Róbert: A keszthelyi Fő tér

196 Müller Róbert A megváltozott Fő tér még fontosabb szerepet játszott a város életében, hisz a török támadások ellen a vár nyújtott menedéket, amely egyben a városlakók jelentős részének - a végvári katonáknak - adott kenyeret. 80 évvel Turco után, 1651-ben Oktavian Leukhard hadmérnök készített egy alap- és látványrajzot a keszthelyi végvárról (ZÁKONYI 1966, 140-141). Ennek érdekessége, hogy a kolostort és a templomot közvetlenül övező árkon kívül külső palánkfalakat is jelöl, amelyek a mai Fő tér területét is magukba foglalták. Kérdéses, hogy ezek a palánkfalak már a 16. században álltak-e, vagy csak a 17. században készültek el? Az előbbire utal, hogy 1589. júniusában, a keszthelyi úrnapi vásár előestéjén végrehajtott török rajtaütés során fogságba esett pápai kereskedőkről tudjuk, hogy a várkapitány többszöri figyelmeztetése ellenére sem húzódtak a biztonságot jelentő palánk mellé a sertéles kertbe''' (VÉGH 2002, 37. 20.j.). Ez az adat úgy is értelmezhető, hogy a tulajdonképpeni várhoz tartozó, de azon kívül elhelyezkedő gazdasági területet is palánkfal övezte. Ezen a területen kaphatott helyet a várőrséghez tartozó lovas katonák lovainak egy része is. Hisz 1576-tól a király által fizetett őrség védte a várat (PÁLFFY 1995, 150), és ezek közt kezdetben 50, majd a 17. század második negyedétől 100 lovas is található.

2 A Fő tér palánkkal való bekerítése, és ezen belül létesített gazdasági funkció alapján felételezhetjük, hogy a nagy vásárokat immár nem a Fő téren, hanem a térben összeszűkült településen kívül, talán a Fő tértől délre keletkezett szabad térségen rendezték meg.

3 Erre utal az 1589-es adat is, amely azt is bizonyítja, hogy Keszthely gazdasági jelentősége nem csökkent a törökkorban. Ez abból adódhatott, hogy a királyi és a hódoltsági terület határán a gyakori portyák és a háborúskodás dacára, élénk kereskedelem folyt. Rams Dániel 1632-es jelentésében említi, hogy többek között Keszthelyen sokan vannak, akik török árucikkekkel kereskednek, ezért is javasolta, hogy létesítsenek itt harmincad vámszedő helyet. (ESZES 1984, 274). Meg kell még jegyezni, hogy a ferencesek temploma a végvári időkben csak részben veszítette el egyházi funkcióját. A templom hajóját raktárként használták, de a szentély rendeltetése megmaradt. Ennek bizonyítéka, hogy ide temették el az 1599-ben Kaposvár ostroma során meghalt Joan de Overbroek tüzér kapitány holttestét (VÉGH 2002, 36). A Szt. Osvald tiszteletére szentelt főoltár 1647-ben készült, 1678-ban pedig a veszprémi püspök állíttatott egy oltárt Szt. Antal tiszteletére (BONTZ 1896, 216). A várban halt meg 1659-ben Komáromi Akkurzius ferences barát, aki Sümegről járt át igét hirdetni (DORNYAY 1935, 15). A keszthelyi végvár Kanizsa 1690. áprilisi visszafoglalásával elveszítette katonai jelentőségét. A lecsökkentett létszámú katonaság 1701. őszén hagyhatta el végleg a várat (VÉGH 2002, 53). A Rákóczi szabadságharc idején, bár 1706-ban Bercsényi generális seregszemlét tartott Keszthelyen, és itt volt 1707 novemberében Bottyán János főhadiszállása (ESZES 1984, 276), a vár nem játszott katonai szerepet. A védművek elbontására és a várárok betemetésére sokkal később került sor. Erre utal, hogy 1723-ban a ferencesek visszatértét előkészítő szerzetesek nem a romos kolostorban, hanem Bakács Lukácsné házában húzták meg magukat, ami a várkaputól 20 lépésnyire, a kőfalon kívül, de a várat övező palánkon belül állt (VÉGH 2002, 57). A Fő tér tehát csak fokozatosan nyerte vissza korábbi formáját és funkcióját. A kolostorépület tulajdonosai a Pethő örökösök és Esterházy Pál herceg maradt. Az épület állaga nagyon siralmas képet mutatott, csak az Esterházy birtokában lévő épületrész karbantartásáról gondoskodtak. Simon Clements angol utazó 1715-ben fordult meg Keszthelyen. Augusztus 13-án délután érkezett, és 14én már tovább is utazott Kanizsára (OPPEL 1923, 6). Keszthelyről, akárcsak a többi, általa felkeresett magyar településről felettébb elnagyolt, és pontatlan képet rajzolt. Szerinte a városban 2-300 ház volt, amihez hozzátette, hogy „ha ugyan ebben az országban található tapasztott és szalmával fedett, földszintes viskókat házaknak lehet nevezni." Két kőépületről tudott, egy jó templomról, és Eszterházy herceg régi javítást igénylő kastélyáról. Oppel J. a templomot a Szt. Márton egyházzal, Esterházy kastélyát a mai Pethő- vagy Goldmark-házzal azonosította (OPPEL 1923, 8), ami tévedés. Esterházy Pál keszthelyi birtokainak összeírása során következetesen palotának" nevezték várbeli részét, amit 1715 június 24-én villámcsapás ért. Ezt ugyan sikerült gyorsan eloltani, de a helyreállítás még augusztusban, Clements látogatása idején is váratott magára (VÉGH 2002, 53-56), ezért tarthatta az épületet javításra szorulónak. A templom a ferences templommal lehetett azonos. A Szt. Márton templom állapotáról nincsenek adataink, de a törökkor után bizonyára felújításra szorult. De ugyanez mondható el a ferencesek templomáról is. A gótikus boltozat állt, de a tetőhéjazat a kolostor nagyobbik részéhez hasonlóan rossz állapotban lehetett. A ferencesek 1723 virágvasárnapján vehették újra birtokba a kolostort és templomát. A barokk stílusú újjá- és átépítés 1748-ig elhúzódott.

4 Clements leírása tehát pontatlan, hisz legalább két kőtemplom volt a városban, mindkettő viszonylag rossz állapotban, és a világi rendeltetésű egykori kolostoron kívül bizonyosan állt a Fő tér délnyugati sarkában a Pethő László által épített ház, ill. a Kossuth utcai Pethő ház is. Az épületek többsége Clements leírásának megfelelően természetesen tapasztott falú lehetett. Ilyen építőanyagból készül-