Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

Hoffmann Mór 261 napvilágot. (SZINNYEI) Máig is figyelemre érdemes gondolatokat fogalmazott meg A túlterhelés a népiskolában című kötetében, 1885-ben. Az okok közt említette az osztatlan iskolát, a zsúfolt tantermeket, a nem lényegre törő, tudománytalan tankönyveket, a verbalizmust. Több tanulmánya, kötetei is jelentek meg a nőnevelésről, írt a költészet pedagógiai jelentőségéről. Szorgalmas munkatársa volt a Magyar-Zsidó Ifjúság Lapja című újságnak. Ennek szerepét még Komlós Aladár is fontosnak tartotta rögzíteni: „1886-1887-ben jelenik meg Halász Nándor szerkesztésében a Magyar-Zsidó Ifjúság Lapja, a jó nyomású, ízléses kiállítású és tartalmában máig legmagasabb színvonalú ifjúsági folyóiratunk. Legszorgalmasabb munkatársai Hoffmann Mór és Komor Gyula. (KOMLÓS I. 122.) (Halász Nándor korábban Fischer Náthán - Hoffmann-nál egy évtizeddel idősebb, szándékaiban is, sorsában is sok tekintetben hozzá hasonló tanító volt. Komor Gyula később elsősorban színművei révén lett közismert író.) Hoffmann maga is megpróbálkozott ifjúsági lapok szerkesztésével, kiadásával, de tartós sikert nem tudott elérni. 1870-187l-ben A Magyar Ifjúság lapja címmel Bun Samuval közösen mulattató és oktató magyar folyóiratot szerkesztett, havonként egyszer jelent meg 1870. január 15. és 1871 decembere között. Az OSZKban egyetlen száma maradt fenn. A Néptanítók Lapja elismerően szólt róla: „E lap az előttünk fekvő szám szerint ítélve figyelmet és élénk felkarolást érdemel... Tartalma színes és változatos, tartalmaz elbeszéléseket,... természettani szemelvényeket... és pályázati felhívásokat a tanuló ifjúság számára,... költeményeket és mulattató játékokat." (idézi: KOTNYEK 169, BARBARITS 364. old.) Két évtizeddel később megpróbálta feltámasztani, s némileg változott címmel (Ifjúság Lapja) újra elindította. Két évig rendszertelenül jelent meg, példánya nem maradt ránk. Vele szinte egy időben, 1871. január 1-től Győrffy Jánossal, a tanfelügyelőség munkatársával közös szerkesztésben és Bója Gergely közreműködésével megindították a Magyar Ifjúság Könyvtárát. Havonta egy-egy számot terveztek kiadni. Példányát nem sikerült fellelni, a sorozat sorsát nem sikerült kideríteni, feltehetően nem élt hosszú ideig. Jellegéről megint csak a Néptanítók Lapja ismertetése áll rendelkezésünkre: „Történeti képek, főleg hazánk történetéből, természettani és természetrajzi közlemények, földrajzi leírások,... elbeszélések, útirajzok, költemények, regék, mondák, színművek" olvashatók a füzetekben, (idézi KOTNYEK 169.) 1882-1883-ban társszerkesztője volt (Hajgató Sándorral együtt) a Bátorfi Lajos által szerkesztett és kiadott Zalai Tanügynek. E lap hosszabb ideig jelent meg, (1881-1887 között), s Hoffmann több fontos írása is helyt kapott benne. Pedagógia jellegű írásait szinte lehetetlen számba venni. Nemcsak azért, mert sokféle, néha csak pár számot megért folyóiratokban is lappanganak írásai, hanem azért is, mert több alkalommal is álnevet, betűjelet használt névaláírás helyett: Udvarfy Mór, Szalamander, Tóváry Jenő, (H.M.), H-n, H-y Mór, Hevesi Mór. Legsikeresebb, maradandó értékű volt tankönyvírói tevékenysége. Összesen 19 különböző tankönyvének 47 kiadásáról maradt ránk adat. Ezek többségét egyedül írta, de néhány munkájának címlapján társszerzővel is találkozunk. Ezek névsora is elárulja Hoffmann rendkívül sokoldalú szakmai kapcsolatait. Szerzőtársai közt előfordul elismert piarista középiskolai tanár (Kiss Ernő és Perényi József), zsidó tanító, (Hoffmann Gyula), újságíró-szerkesztő (Bátorfi Lajos). Érdekes találkozás, hogy átdolgozta, a megváltozott körülményekhez alkalmazta 1890-ben, a szerző halála évében Gyürky Antal Magyar polgári jogok és kötelességek című korábban már három kiadásban is megjelent tankönyvét. Gyürky jól képzett, többféle tisztséget is betöltő közigazgatási szakember volt, Madách Imre unokatestvére. Hoffmann tankönyveinek témaköre rendkívül sokszínű: Bibliai történeteket alkalmazott iskolai használatra, német klasszikus szerzőket adott magyarázatokkal a tanulók kezébe, a kereskedelem tankönyvét szerkesztette, magyar történetet írt, a szülőföld ismertetése címmel Zala megye leírását készítette el. Legkevesebb témaköre azonban a magyar nyelv és helyesírás, valamint a német nyelv tanítása. Már nyugdíjasán írta meg több kiadásban is megjelent magyar nyelvkönyvét a magyarul magánúton tanuló németek részére. Természetes, hogy e jelentős írói munkásság hamarosan tanító társai körében is ismertté tette nevét. Még Kanizsára érkezése esztendejében, 1869-ben a Megyei Iskolai Tanács tagja lett, s alig egy esztendeje tanít a városban, amikor beválasztották a Zala megyei tanító testület vezetőségébe is. Hogy kollégái figyelme ilyen gyorsan Hoffmannra irányult, abban annak is szerepe lehetett, hogy a Zala-Somogyi Közlöny már az előző évben, lengyeltóti igazgatása idején is több színvonalas cikkét közölte az Eötvös-féle népiskolai törvénnyel kapcsolatban. (JUBÉVKÖNYV 11.) Az 1868. évi XXXVIII. Törvény szerint a községi és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tankerületben tanítói testületté alakulni, amely annyi körre oszlik, ahány járása van az illető megyének. Zalában Kanizsán kezdődött a szervezkedés, főleg azért, mert ez időben ott volt a tanfelügyelőség székhelye. A tanfelügyelő az a Bója Gergely, aki már az 1840-es években a tanítóképző igazgatója, 1848 nyarán a város és környéke országgyűlési képviselőjévé is választották. Már 1870ben megalakult a testület, elnöke Bója lett, alelnöke Nucsecz József, aljegyzője Hoffmann Mór.