Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)
Kardos Ferenc: Amiről a tárgyak mesélnek. Dél-Zala gyermekjátékkultúrája a Thúry György Múzeum gyűjteménye tükrében
ZALAI MÚZEUM 12 2003 Kardos Ferenc Amiről a tárgyak mesélnek Dél-Zala gyermekjátékkultúrája a Thúry György Múzeum gyűjteménye tükrében A Thúry György Múzeum Néprajzi Gyűjteménye 1951 óta gyarapodik gyermekjátékokkal. E rövid ismertetés elsősorban a gyűjtemény bemutatása, s a játékokhoz tartozó leírásokon keresztül egy-egy délzalai, a zalai határhoz közel fekvő somogyi, vagy ma Nagykanizsához csatolt falu gyermekvilágának felvillantása, megidézése. A ma már jelentős számú és a gyermekjátékok sokféle típusát, formáját őrző gyűjteményrész tárgyai, leírókartonjai és a felgyújtott területről származó adattári leírások lehetővé teszik, hogy bemutathassam a múzeum és a gyűjtőterület kapcsolatának néhány érdekes jellemzőjét is. I. Gyermekjáték a néprajzi kutatásban A gyermekjátékok gyűjtése és vele együtt kutatása két évszázados múltra tekint vissza. Kresz Mária 1948ban összefoglalta az addigi eredményeket, s abban már a kezdetek említésénél - megjelenít három irányzatot 1 : „A gyermekjátékkutatás a népköltészet gyűjtésével indult meg. ... Talán az első társadalomnéprajzi aspektusú leírás Török Ferenc műve 2 , mely ,,a játékoknak a gyermek és a fiatalság társadalmában való szerepéről tájékoztatást nyújt."... ,,A játékszerek helyi, monografikus leírását (először) József Dezső 3 nyújtja. " 4 1948-at követően több jelentős nagymonográfía is megjelent, de számtalan a játékok tanítását célzó kiadvány is született. 5 Végigtekintve az azóta eltelt időszakon, elmondható, hogy a 20. századi játékkutatás erőteljesen szöveg- és dallamközpontú, kevés a társadalomnéprajzi jellegű munka. A 20. századi eredményeket Niedermüller Péter és Lázár Katalin foglalta össze a Magyar Néprajz VI. kötetében 6 Játékelméleti fejtegetésekkel és egy-egy tájegység áttekintő bemutatásával elsősorban Lázár Katalin újabb köteteiben találkozhat a kutató. 7 Zala gyermekjátékairól, a zalai gyermek életéről és szokásairól leginkább a 20. század elejéről kaphatunk képet, köszönhetően elsősorban Gönczi Ferenc munkásságának. 8 Sajnos a két háború közötti, majd az 1945 utáni időszak kimaradt a rendszeres feldolgozásból, bár különböző intenzitással (és metodikával) folyamatos volt a gyűjtés. Dél-Zala nagy részét kevéssé kutatták a gyermekjátékkal foglalkozók. Adattári kéziratok születtek ugyan 9 de tanulmányszintű feldolgozás még nincs. A zalai tájak közül Hetesben és Göcsejben, valamint a néprajzi szempontból is kevésbé egységes táj szomszédságában, Somogyban - köszönhetően Gönczi Ferenc, 10 Egyűd Árpád 11 munkásságának, jelentős gyermekjáték-kutatás folyt. Legújabban Szapu Magda adott közre 12 egy, az Egyűd-hagyaték játékait sokrétűen feldolgozó munkát. E kötetben is a játékok leírása áll a középpontban, de fontos újdonsága, hogy a Somogy Megyei Múzeum gyűjteményében szereplő játéktárgyakat is felsorolja. A somogyi kutatás Dél-Zalát tekintve kiemelkedően fontos, hiszen a somogyi kutatók Dél-Zalában is gyűjtöttek, illetve van olyan dél-zalai, valaha somogyi település (ilyen például Nemespátró), illetve Nagykanizsához közeli somogyi település (mint Pogányszentpéter), ahonnan gyűjtött a Thúry György Múzeum is néprajzi tárgyakat. 13 A Thúry György Múzeum gyermekjátékainak bemutatása ezekhez az előzményekhez kötődik és lehetőséget ad egy, a korábbi kutatásokban ritkán alkalmazott megközelítési módra. A játékok leíró kartonon és adattári anyagokban rögzített tárgytörténete alapján a játék és a játékot körülvevő természeti és társadalmi környezet kapcsolatrendszere kerül előtérbe. Mik is e kapcsolatrendszer alapvető elemei? Olyan tárgy-ember, tárgy-környezet viszonylatok, melyek meghatározzák a tárgy egész életét a játékba kerüléstől a játékból való kikerülésig. Felbontva e kapcsolatrendszer különféle
