Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

260 Németh József Magyar Irodalom - és Művészetpártoló Egyesület Irodalmi Szakosztályának ülésén 1886. február 24-én, s az Egyesület kiadványainak I. füzeteként még ez évben megjelent. Színpadra kerüléséről nem találtam adatot. Hogy maga a szerző sem tartotta fontos alkotásának, abból is következtethetünk, hogy müveinek Szinnyei számára gondosan összeállított jegyzékéből kifejtette. László Anna valószínű a családi emlékezetre támaszkodva említi, hogy a Nemzeti Színházhoz is benyújtott egy verses vígjátékot, de nem fogadták el. (LÁSZLÓ 9.) Lehetséges, hogy erre a kis humoreszkre emlékezve alakult ki a családi legenda. Maradandóbb volt Hoffmann irodalomtörténeti, kritikai munkássága. Több érdemi tanulmánya jelent meg a magyar és világirodalom jelentős alkotóiról: Pedagógiai eszmék Arany János költeményeiben, Goethe, Madách és Byron, A regény és annak viszonya a társadalomhoz, Emlékezés Szigligetire, Irodalmi viszonyaink, Az ifjúsági irodalom, Arany János Toldija, Hermann és Dorothea, Schiller, Zola, Eötvös József stb. Tanulmányainak egy részét kötetbe is gyűjtötte: Vázlatok és tanulmányok az irodalom, az élet és nevelés köréből, 1887-ben Kanizsán jelent meg. Irodalmi dolgozatai ma már idejét múltak, megírásuk idején nemcsak szerzőjük széleskörű tájékozottságáról tanúskodtak, hanem hasznos ismeretterjesztő, népszerűsítő szerepet is betöltöttek. III. Hoffmann Mór életművének alighanem legmaradandóbb része széleskörű pedagógiai tevékenysége. Négy évtizeden keresztül tanított, ez idő nagyobb részében a kanizsai zsidó elemi, majd a polgári iskola pedagógusa. Tanári egyéniségét, óráinak hangulatát nem örökítette meg tanítványi emlékezés. Azt tudjuk, hogy ösztönző, alkalmanként versengésre késztető környezetben dolgozott. Mindegyik intézmény rendkívül színvonalas, jó hírű, több pedagógusa az iskolai teendőkön kívül is sokat dolgozott. Először Boronkay Károly hívta fel magára a figyelmet. 1830-ban Sárbogárdon született, rabbinak készült, majd polgári iskolai képesítést szerzett. Pár esztendei nevelősködés után Újvidéken, 1856-tól Nagykanizsán tanított. Nevét a kiegyezés évében változtatta Braunról Boronkayra. 1896-ban nyugdíjazták, 1899-ben halt meg. Az ötvenes években, németországi lapokban kezdett közölni, 1863 után a Pesti Napló a Tanodái Lapok, az Izraelita Közlöny, a Zala-Somogyi Közlöny, a Zalai Tanügy szerzője. Héber abc és olvasókönyve, Magyar nyelvgyakorlatok című tankönyve több kiadásban is megjelent. Bun Samu 1868-ban 24 éves tanítóként Székesfehérvárról költözött Kanizsára. Előbb a zsidó elemiben, majd a kereskedelmi iskolában tanár, igazgató. 44 éves, amikor a középkereskedelmi iskolai tanári képesítést megszerezte. Nemcsak nyelvkönyvet, hanem könyvviteli munkákat is írt. Altmann Mór középiskoláit Bécsben, az izraelita tanítóképzőt Pesten végezte, 1881-1903 közt volt tanító a zsidó elemi, majd polgári iskolában. Nevét a század végén Alpárra változ-tatta. Versei, tanügyi cikkei, német nyelvkönyve, természetrajzi munkái jelentek meg. 1903 után Tapolcán tanított. Méltó társuk volt az állami iskolák több tanítója is: Hajgató Sándor 1869-ben kerül Kiskanizsára, 1873-tól a felső leányiskola tanára, 1876-ban polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, ettől kezdve a polgári leányiskolában tanított. Több műfajban otthonos, verskötetei különösen sikeresek voltak. Szalay Sándor 1876-ban szerezte oklevelét Csurgón, segédtanító, tanító, majd igazgató volt Kanizsán. 1880-tól kezdve verses és elbeszélő köteteit, drámái jelentek meg nemcsak városában, hanem Pozsonyban, Pesten is. Tankönyvet is írt, egy időben lapszerkesztőként is sikert aratott. A polgári iskola első igazgatója Téesz János később vált tankönyvszerzővé. 1887 után Pesten jelentek meg földrajzi, történelmi tankönyvei több kiadásban is a polgári iskolák számára. (NÉMETH J. 158, SZINYNYEI, GULYÁS) Hoffmann már Kanizsára érkezése előtt szerzője volt az Izraelita Néptanítónak, majd a Magyar Pedagógiai Szemlének, dolgozatai olvashatók voltak még a lipcsei Bunte Blatterben, a bécsi Unterhaltungsblattban, a Magyar Tanügyben, a Néptanítók Lapjában, a Népnevelők Lapjában, a Néptanodában. A magyar pedagógia története szempontjából egyik legjelentősebb munkája DITTES Christian Friedrich (18291896) német liberális pedagógus A nevelés és oktatás története című kötetének fordítása, amely Pesten jelent meg 1872-ben. Dittes 1869-től a bécsi Paedagogium igazgatója, mind írásaiban, mind gyakorlati munkásságában, a tanítóegyesületek gyűlésein elmondott nagyhatású beszédeiben a polgári demokratikus iskolaügy, a minden egyházi és bürokratikus állami befolyástól mentes állami iskola és az általános népoktatás megteremtéséért küzdött. Nagy erővel védelmezte az 1869. évi osztrák polgári liberális iskolatörvényt. Négy alapvető művét a magyar pedagógiai történet jeles személyiségei fordították magyarra. A sort Hoffmann nyitotta, a következő években Lélektani kézikönyvét Kiss Áron, a Gyakorlati logikát és A népiskola módszertanát Gyertyánffy István tette hozzáférhetővé a németül nem értő magyar tanítóknak. (PEDLEX). Hoffmann főleg kanizsai működésének első évtizedében több pedagógiai jellegű kötetkét is kiadott. Fischel Fülöp nyomdájában jelent meg az Ein Kapitel zur Wirklichen Erziehung című jutalmazott pályamunkája 1871-ben. Két évvel később Lipcsében a Das Weib und seine Erziehung című tanulmánya látott