Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

258 Németh József Devecserben született 1843. január 5-én. Családjáról semmi adatunk nem maradt fenn, mindössze arról tudunk, hogy nagyon hamar elvesztette anyját, nehéz körülmények között nőtt fel. (Talán testvére volt Hoffmann Gyula, aki 1871-ben izraelita tanító volt Lengyeltótiban, ez évben cikke is jelent meg a Néptanítók Lapjában és H. Mórral együtt írtak egy történelmi tankönyvet a nép- és polgári iskolák számára. Az sem lehetetlen, hogy Kanizsára valamilyen rokoni kapcsolat révén került, hiszen itt ekkoriban nyugdíjazták Somogyi Henriket és Hoffmann Jakabot, s ez időben kezdték meg az iskola magyarosítását.) A családi erőfeszítés tette lehetővé, hogy hat gimnáziumot elvégezzen: Pápán, Vácon, Komáromban, Győrben és Pesten tanult. Nagyon fiatalon segédtanítói állást kellett vállalnia, s valószínű, hogy itt szerzett keresetéből tudta a képzőt elvégezni és 1864-ben tanítói oklevelet szerzett. A következő évben Veszprémben, két évig a Trencsén megyei Belluson és Nógrád megye székhelyén, Balassagyarmaton nevelő, 1868-69-ben igazgató tanító a somogyi Lengyeltótiban. 1869-ben került Nagykanizsára, ahol 1875-ig az izraelita elemi iskolában tanított. 1875-ben, immár 30 éves korában befejezte a gimnáziumot és érettségi vizsgát tett, ezután a polgári iskola tanára. A tanulást tovább folytatta, s már több kötettel a háta mögött 1876-ban polgári iskolai, 1882-ben pedig a budapesti egyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Munkahelye azonban nem változott, 1897-ben címzetes igazgatói címmel tüntették ki. Nem tudjuk okát, hogy miért nyugdíjazták, más forrás szerint nyugdíjaztatta magát 59 éves korában, 1902-ben. Ezután Budapestre költözött, ott állást vállalt, egy közgazdasági lap szerkesztőségében dolgozott, de érdemi közleménye már nem jelent meg. Mindössze arról maradt adatunk, hogy 1915-ben ötödik kiadásban jelent meg egy németül írt magyar nyelvkönyve magántanulók számára. A fővárosban halt meg a világháború második esztendejében, augusztus 18-án. Az unokák emlékezete tartotta fenn, hogy fiatalon szeretett bele egy szép arcú, módos, falun nevelkedett leányba, Wesel Wilhelminába. Hamarosan összeházasodtak, s a fiatalasszony igyekezett szellemileg is közelebb kerülni férjéhez: sokat olvasott, idővel még Ibsent is kedvvel forgatta. Vidám, közvetlen teremtés. A város társasági életében alig játszott szerepet, (nevével mindössze az 1881-ben megalakult Vöröskereszt Egylet választmányának női osztályában találkozunk még 1895-ben is), igyekezett családjában derűs, kiegyensúlyozott hangulatot teremteni. Négy gyermekük születik, elsőként Sándor, később még három lány, mindegyiket taníttatják, a lányok tanítónői oklevelet szereznek. Sándor már nyolc éves korától zongoraórákra jár, nagyon tehetségesnek ítélik, nyolc éves, amikor franciául, tizenkettő, amikor angolul kezd tanulni. A német kezdettől családi nyelv is volt. Lakásukban élénk társasági élet zajlott, nemcsak a szűkebb munkatársi kör, a zsidó iskolák tanítói fordultak meg náluk, hanem gyakori vendég a piarista gimnázium néhány tanára is. A szülők azt sem ellenzik, hogy fiúk a katolikus templomba jár egyházi zenét hallgatni. (LÁSZLÓ 6.) Lakásaikat nem tudjuk, felépülte után a Bazár udvarban laktak. (Az annak falán elhelyezett emléktábla azonban tévesen jelöli meg Hevesi szülőházul, hiszen e reprezentatív, két utcára nyíló, előkelő üzleteket és rangos lakásokat magába foglaló épülettömb csak 1881-ben készült el. Az a feltevés, hogy ugyanitt állhatott a szülőház, nem valószínű. Nehezen tételezhető fel ugyanis, hogy az építkezés idejére átmenetileg máshova költöztek volna, hiszen ez időben folyamatosan épültek a rangosabb bérházak a városban. A tábla szövegét célszerű lenne úgy javítani, hogy e házban lakott 1881-1891 között Hevesi Sándor.) Hoffmann, noha benne élt a város társadalmi életében, elsősorban a kulturális élettel kapcsolatos szervezkedésekben vállalt élénkebb szerepet. így nem találjuk nyomát annak, hogy tagja lett volna a Kaszinó, a Társaskör vagy a Polgári Egylet irányító testületének, a különböző jótékonysági egyesületeknek. Egyetlen, politikainak tekinthető szerepvállalásáról találtam több helyütt is megörökített adatot. 1877-ben az orosz-török háború idején az ország közvéleménye nagy rokonszenvvel fordult a törökök felé. Ebben különösen kitűnt Kanizsa közönsége. Augusztus 5-én népgyűlést szerveztek az orosz birodalom törökök elleni inváziója ellen tiltakozva. A demonstráció elnöke Eperjesi Sándor ügyvéd, takarékpénztári elnök, szónokai közt ott találjuk Tuboly Viktor és Veszter Imre társaságában. Hoffmann Mór nevét is. Tiltakozó feliratot fogalmaztak és fogadtak el, kérve a kormányt, hogy lépjen közbe az orosz csapatok kegyetlenségének megszüntetése érdekében, hatalmuk terjeszkedése ellen. 1875-ben részt vett a Nagykanizsai Kisdednevelő Egyesület szervező bizottságában, 1880-ig annak titkári teendőit is ellátta. 1895-ben még biztosan tiszteletbeli tagja. Ugyancsak tagja volt az Irodalmi és Művészeti Kör igazgató tanácsának, jegyzője a Vöröskereszt Egyletnek. Tiszteletbeli tagja a Kereskedő Ifjak Önképző Egyletének. E szerényebb közéleti szereplés azonban természetes, ha arra gondolunk, hogy milyen kiterjedt irodalmi tevékenységet fejtett ki, hogy hosszú időn keresztül lapot szerkesztette, hogy a tanítók szakmai szervezetének évtizedeken keresztül egyik ügybuzgó vezetője volt, a század végén pedig a helyi szabadkőműves páholy egyik tisztségviselőjeként is működött.