Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

T. Mérey Klára: Magyarország kereskedelme az 1810-es évek elején, egy katonai jelentés tükrében

ZALAI MÚZEUM 12 2003 T. Mérey Klára Magyarország kereskedelme az 1810-es évek elején, egy katonai jelentés tükrében* Az I. Ferenc király által 1806-ban elrendelt második katonai felmérés Országleírásának az a része, amely Dunántúl „Népismeret" (Völkerkunde) kötetében található, a kereskedelem kérdéskörével is foglalkozik (Kriegsarchiv 1810-1812). Mivel a gazdasági életnek ez az ága is - akárcsak a mezőgazdaság és az ipar szorosan a népismeret, a népesség leírásához tartozik, ezért általános áttekintést ad erről a témáról. Ez a katonai jelentés számunkra azért fontos, mert nemcsak helyzetképet ad arról, hogy milyen volt akkor a kereskedelem, hanem azt is bemutatja, hogy egy katonatiszt mely vonásait tartotta érdemesnek kiemelni, bemutatni. Ez utóbbi - véleményem szerint - fontosabb mint a kereskedelem helyzetének bemutatása, hiszen - erre az időszakra vonatkozóan - akkor már készültek statisztikai feldolgozások, és ismerjük az e területre jellemző lényeges gazdasági mutatókat. Fontosabbnak tűnik tehát az a vélemény, amelyet - mindezek ismeretében egy kortárs formált, illetve fogalmazott meg a kereskedelem akkori helyzetéről. A jelentés az ország nyugati területéről készült, pontosan a régi Dunántúlról, de a kereskedelem helyzetének bemutatásánál már nem korlátozódhatott erre a viszonylag kis területre. Az ipart és a mezőgazdaságot be lehetett mutatni csak Dunántúlon, amely akkor a Muraközt, a Baranyai háromszöget, és a mai Burgenlandot is magába foglalta, de a kereskedelem fontosabb mutatószámai: vámok és országos adók alapján mérhetők le, s ezekben - mint minden időben - mindig megvolt a lehetőség a torzításra. A nagyobb terület áttekintése - a nagy számok törvénye alapján - ezt a veszélyt csökkenti. A jelentés készítője az első mondatában azonnal azt szögezi le, hogy ez az ország - politikai és földrajzi fekvése miatt - nem alkalmas a kiterjedt kereskedelem (ausgebreiteten Handel) űzésére, mert egyik oldalán sem határolja tenger. Az ország útjai olyan állapotban vannak, hogy legtöbbjük csak száraz időjárás esetén utazható teherrel, így a szállítás (Transporte) nagy költségekkel (Kosten) jár. A hajózható folyók rendszerint olyan tartományok felé folynak, amelyekben a kivinni szándékolt árukból ugyancsak túltermelés van. Emellett Magyarországnak egyetlen olyan természeti produktuma sincs - hangzik a jelentés -, amelyről el lehetne mondani, hogy azt idegen népek (fremde Völker) nem nélkülözhetik. A bor az egyetlen kivétel, amelyet Magyarországról a Dunán és a Fekete-tengeren át Odesszába, oroszországi tartományokba lehetne szállítani, ha a Duna torkolata a „mi tulajdonunkban lenne" („in unseren Besitz wáren") - írja a jelentés készítője. Egy ország, amelynek nincs gyára és manufaktúrája (kézműipari üzeme), az nem folytathat árukereskedelmet - állapítja meg a továbbiakban a katonai jelentés. Ez a helyzet Magyarországon, amelynek csupán a természeti produktumaira korlátozódik a kereskedelme. Ez pedig főként: gabona, dohány, bor, gubacs, állat, gyapjú, bőr és ezek mellett néhány ásványi termék (Mineral Produkten). Az ország gabonakereskedelme jórészt a szomszédos osztrák tartományokba irányul. A bécsi béke előtt nagy részük a tengeri kikötők felé tartott. Zenk (sic!), Fiume és Trieszt nevét említi (a térképen Zengg a névforma! (Tört. V. 1991. 66E4). Ez a forgalom most, ha nem is szűnt meg teljesen - hangzik a jelentés -, de korlátozódott. A bécsi béke, amelyről ez a jelentés szól, 1809. október 14-én jött létre, amikor is I. Ferenc és I. Napóleon nevében Metternich és Talleyrand aláírta a béke feltételeit tartalmazó okmányt Schönbrunnban. Ebben Ausztria lemondott - többek között - Krajnáról, Triesztről, Karintia déli részéről és Horvátország egy részéről (Benda, 1983. II. köt. 626.o.) Nyilván ez hatott kedvezőtlenül a kereskedelemre, amelynek igen fontos osztrák tengeri kikötője volt Trieszt. A Magyarországból az osztrák tartományokba irányuló kereskedelem áruinak nagyobbik része Sopron, Mosón, Győr, Komárom, Vas és Nyitra megyékből és más, „belső" megyékből is érkezik - hangzik tovább a jelentés. Ennek a gabonakereskedelemnek (Kornhandel) * A munka megírását a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Történelem-Földrajz szakalapítványa támogatta.