Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)
Kalicz Nándor: Újkőkorvégi és rézkori megtelepedés maradványai a nagykanizsai Inkey-kápolna mellett
Az újkökorvégi és rézkori megtelepedés maradványai a nagykanizsai Inkey-kápolna mellett 17 megemlíteni a fülek egy jellegzetes típusát, a vízszintes átfürású, szűk nyílású „alagútfüleket", melyek leggyakrabban a tálakon, jóval a perem alatt jelennek meg. Többször is bevagdalt bordával, völgyeléssel, díszítettek, vagy csak simák, egy esetben párosával tűntek fel (15.kép 13, 16.kép 10, 20.kép 5-9, 21.kép 6, 22.kép 9, 23 .kép 6). Főleg a nagy tálaknál figyelhetők meg a középen benyomott, vízszintes állású bütyökfogantyúk, vagy csak egyszerű bütykök (18.kép 14, 17, 21.kép 8, 24.kép 7). 3. Fazekak. A Baden kultúra igen jellegzetes edénytípusa, s az Inkey-kápolna mellett is sok töredéke került felszínre. Feltehetően a tárolás lehetett az egyik funkciójuk, emellett az sem kizárt, hogy nagyobb létszámú étkező számára főzésre is felhasználták őket. Töredékességük miatt méretükre nézve nincs adatunk, de a 30-40 cm-es szájátmérő alapján a 60-70 cm-es magasság is elképzelhető. Alakjuk egyszerű. Jellemző az enyhe S-profil több változata és a széles szájnyílás. A peremen egy sorban, alatta egy vagy két sorban erőteljes, bevagdalt bordák fútnak körbe. Felületük a leggyakrabban erősen durvított és csak ritkábban simított. Nagyon ritkán függőlegesen haladó bekarcolt zegzugvonal és függőleges sima lécborda is díszítheti (17.kép 1-9, 18.kép 12, 15-16, 20.kép 10-11, 21.kép 7; 24.kép 4-6, 10-11). A bemutatott fazekak a Baden kultúra minden fázisában otthonosak, de a többsoros bordák inkább a korai klasszikus időszakra jellemzők. 4. Amforák. Ez az edényforma is gyakori, de nem annyira, mint a fazekak. Jellemző rájuk a lekerekített kettős kónikus vagy tojásdad test és a töréssel vagy törés nélkül kapcsolódó magas, szűk nyak. Éppen a szűk nyak miatt a főzési funkciót kiiktathatjuk felhasználási körükből. Inkább a folyadéktárolás, esetleg erjesztés lehetett legfontosabb rendeltetésük. Méretük a töredékek alapján ítélve, a fazekakéhoz lehetett hasonló. Nyakuk, sőt testük is mindig simított, többnyire díszítetlen, olykor azonban vízszintes lécbordák, lapos korong alakú kiemelkedések, és függőleges kannelurák díszítik gondosan simított felületüket. (17.kép 10-11, 19.kép 4, 23.kép 9, 24,kép 13). A kisebb és nagyobb amforánál figyelhető meg a legidősebb fázisból öröklődött, az edény belseje felé betüremlő függőleges „szubkután" fül, mely a korai klasszikus kor végéig használatban maradt (15.kép 10, 23.kép 9). A „szubkután" fül a nagyobb korsóknál is megfigyelhető. A kis és különleges agyagtárgyak között említhető a kettős kónikus orsógomb (19.kép 1), és egy középen, hosszában átfúrt kúp alakú díszített agyagtárgy, melynek rendeltetés ismeretlen előttem (21.kép 1). Több csiszolt vagy a használattól kopott dörzsölő- és őrlőkő töredéke is megtalálható az Inkey-kápolna melletti késő rézkori település leletei között (24.kép 1-3), amelyeket leginkább a gabona őrlésére használtak. A késő rézkori Baden kultúra leletanyaga nagy vonásokban elhelyezhető a hosszú, kb. 1000 éves idősávban, mely a Boleráz fázis kezdetétől a Kostolac fázis végéig valamennyi fejlődési szakaszt magábafoglal. A 20. század harmadik negyedében végzett nagy felületű szlovákiai ásatások lehetővé tették, hogy a Baden kultúra egymást követő időszakait, az egyes fázisok leletanyagát önállóan tartalmazó lelőhelyek alapján el lehessen különíteni és meg lehessen határozni. Ezt a munkát Viera Ne'mejcová - Pavúková végezte el máig ható érvényességével (néhány a Boleráz fázis utáni időszakot tárgyaló tanulmányaiból: Ne^mejcová-Pavúková 1974; 1981; 1991). Az általa megállapított fázisok nemcsak Szlovákiában érvényesek (Cheben 1984), de lényegében a magyarországi viszonyokra is alkalmazhatók. Az állapítható meg, hogy a Baden kultúra Inkey-kápolna melletti települése a korai és középső klasszikus fázis határára keltezhetők. Elsősorban a Cerveny Hrádok, Nevidzany és Malá nad Hronom lelőhely által képviselt lib és III. fázis leletegyüttesei képviselik azt a leletanyagot, mely a legjobb párhuzamokat tartalmazza az Inkey-kápolna melletti település leleteihez (Ne'mejcová - Pavúková 1974, 16-50, 54-56.kép). Hasonló jó párhuzamnak tartható a Kisbényen (Bínán) feltárt telepü-lésen is, melyet a feltáró Ivan Cheben a Ne'mejcová - Pavúková szerinti lib fázisba keltezett (Cheben 1984). Ezek szerint az Inkey-kápolna melletti település a Baden kultúra fejlődésének középső szakaszába tartozhat. Az észak-zalai Tekenye lelőhelyen feltárt kevés objektum a legkorábbi, vagyis a Boleráz fázis emlékeit tartalmazta (H. Simon 1987, 15, 17). Ebből következik, hogy a Délnyugat-Dunántúlon is számolhatunk a Baden kultúra minden fejlődési szakaszának jelenlétével. A Baden kultúra abszolút számokban kifejezett időszaka a kalibrált 14 C-adatok alapján a Kr.e. 3600 2600. közötti időre keltezhető. A klasszikus fázisnak az Inkei-kápolna melletti telepen talált leletei ennek megfelelően, közvetetten a Kr.e. 3300 - 3000. közötti időben helyezhetők el (Bankoff - Winter 1990, 2.tábla, Forenbaher 1993, 239, és 2.kép; Stadler 1995, 224, 2.t.; leg-újabban: Marán 1998). Evzen Neustupny, Ne v mejcová - Pavúková, Raczky Pál ugyancsak magasabb, bár nem mindig a szélső értékek közé keltezték a Baden kultúrát (Neustupny, 1968; Ne v mejcová-Pavúková 1991, 84; 1992, 367: J. Görsdorf meghatározása alapján a Kr.e. 3690/3360 - 2910/270. adatokat közölte a Baden kultúrával kapcsolatban, egyben azonban kifejezte kétségeit is; Raczky 1995). J. Pavelcik ezekkel szemben alacsonyabbra keltezte a Baden kultúra időszakát (Pavelcik 1988). Az tapasztalható, hogy a kutatás az utóbbi évtizedben egyre inkább a dendrokronológisi, kalibrált évszámokat használja. Mivel a természettudományos alapú eredmények egzakt vizs-
