Zalai Múzeum 11. Kereszténység Pannóniában az első évezredben (Zalaegerszeg, 2002)

Kiss, Gábor: Die frühmittelalterlichen christlichen Gürtelschnallen und die spätawarische Metallkunst

Die frühmittelalterlichen christlichen Gürtelschnallen und die spátawarische Metallkunst 233 Koraközépkori keresztény övcsatok és a késő avar fémművesség A nyugat-európai germán népek koraközépkori hagyatékának egy jól körülhatárolható egységét alkotják az úgynevezett 6-7. századi „keresztény övcsatok". Ezeknek több csoportját ismerjük, amelyek aztán további alcsoportokra is oszthatók (WERNER 1977). Fontosabb fajtáik az ereklyetartó övcsatok, a Dánielövcsatok, a latin feliratos, és különféle bibliai jelenetekkel díszített övcsatok, továbbá a griffes övcsatok. Legtöbbször fémből (elsősorban bronzból és sárgarézből) öntötték, elvétve pedig csontból faragták őket. Elterjedési területük hasonló, elsősorban a mai Németország, Belgium, Franciaország és Svájc közös határvidékének körzete, a Saône és a Rajna (Rhein, Rhine) völgye, továbbá a Szajna (Seine) és a Loire mente, valamint ezek mellékfolyóinak környéke (WERNER 1977 Abb. 5-6, Abb. 23, Abb. 27.). Legtöbbször azonban a a Jura-hegység két oldalán, a Saône torkolata és a baseli Rajna-kanyar között kerülnek elő. Koruk a 6-7. évszázad. Elsősorban burgund soros és templom körüli temetőkből, kisebb részben alemann és frank sírokból látnak újra napvilágot (KÜHN 1934 80-84; WERNER 1977 349-350.). A szóban forgó csatok egy részén olvasható feliratok, vagy a bennük tárolt ereklyék teljesen összhangban vannak a rajtuk látható ábrázolásokkal. Motívumaik ugyanis a keresztény kultuszkörből magyarázhatóak. (Pl. Dániel az oroszlánbarlangban, Jónás és a cethal, a paradicsomi örökélet forrásából ivó griff, a paradicsomi kígyó, a vele viaskodó griff, görögkereszt, keresztet tartó vagy imádkozó (orans) tartású alakok, stb. Ezek az övcsatok egyben szorosan kapcsolódtak a kultikus keresztény öltözethez, ami a germánok közt ekkor elterjedő kereszténységgel jól összhangban van. A szóban forgó keresztény övcsatokon fellelhető ábrázolások néhány részlete, azonban a késő avar kori bronzöntvények mintái között is fellelhető, amely tényre a szakirodalom hasábjain már többen felhívták a figyelmet. Elég itt pl. Herbert Kühn, Arnulf Kollautz, Jan Dekán, Joachim Werner munkáira utalni (KÜHN 1934; KOLLAUTZ 1970; DEKÁN 1972; WERNER 1977; stb.). A képaláírásokon felsorolásra kerülő hasonlatosságok arra utalnak, hogy távoli kapcsolat lehetett a 6-7. századi germán keresztény övcsatok és a 7-8. századi Kárpát-medence bronziparának mintakincse között. Ezt a kapcsolatot e csatok esetében a forma és a mintakincs közös gyökereiben kell keresnünk. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában segítségünkre van e csatok néhány szerkezeti (technikai) megoldása (pl. a hátlapon levő fülekkel való felerősítés szokása, a bordázott tagú zsanérok használata, a csatkarika és a tövis díszítési módja). Ezek a jellemzők nagy számban lelhetők fel a mediterráneumban elterjedt, 6-7. századi ún. bizánci csatokon. Mintakincsük egyes elemeit szintén ezeken találjuk meg. (HESSEN 1974; VINSKI 1974; stb.) A megoldás kézenfekvő: mind a 6-7. századi nyugateurópai, mind pedig a 7-8. századi kárpát-medencei leletkörre ugyanaz a bizánci anyagi kultúra volt hatással, ám mindkét helyen más módon. Amíg a germánoknál e jellegzetes övcsatok a keresztény öltözet ré-szei voltak, addig az avarok esetében egy kb. 120-150 éven át hordott népviselet kiegészítő darabjaivá váltak. (A késő avar anyagi kultúrára gyakorolt bizánci hatásról: DAIM 1990, 1996, 1997; DEKÁN 1972; DIMITRIJEVIC 1966; FÍEDLER 1996; GARAM 1997; KLANICA 1972a; KOLLAUTZ 1970; SZŐKE 1974; VIDA 1999; VINSKI 1974; WERNER 1986; stb.) Az átvett mintakincsnek azonban az avarok szemében a kereszténységhez semmi köze sem volt, az ábrázolások jelentését nyilván saját hitviláguk képeivel magyarázták. Ha a két már bemutatott leletcsoportot a tábláink segítségével összehasonlítjuk, a hasonlóságok mellett azokat a törvényszerű különbségeket is érzékelhetjük, ami a közös gyökerekből táplálkozó, de merőben eltérő fejlődés eredményei. Reméljük, vizsgálódásaink segítségével, azaz a 8. századi avar bronzipar nagy szériában gyártott darabjainak lehetséges előképeinek kiválasztásával talán lépésről-lépésre közelebb juthatunk a későavar öntőművészet későantik-bizánci rétegének mind biztosabb meghatározásához és elkülönítéséhez. (KISS 1995; 1997; 1998; 1999-2000).