Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

A Göcseji Múzeum története 15 álló kiállítást rendezett a római kor zalai emlékeiből. Ezt csak 1999 őszén lehetett szép, korszerű bemutatatóval felváltani. Még 1976-ban kisebb Deák kiállítás készült Söjtörön, pár évvel később Kehidán is. Néhány jelentősebb rendezvénnyel is felhívta magára a figyelmet az intézmény: az évtized közepén a MTA Néprajzi Kutatócsoportjával együtt két alkalommal is házigazdája volt az Etnographia Pannonica elnevezésű, négy ország - Ausztria, Jugoszlávia, Szlovákia, Magyarország - kutatói néprajzi tanácskozásnak. Ugyancsak vendégül látta a Régészeti és Művészettörténeti Társulat vándorgyűlésének résztvevőit. Egy évtizeden keresztül rendkívül magas színvonalú ismeretterjesztő tevékenység jellemezte a múzeumot. A magyar tudomány sok jeles művelőjét sikerült megnyerni előadóul: Dávid Katalint, Kodolányi Jánost, Mócsy Andrást, Redő Ferencet, Szabó Miklóst, Varga Editet. A hetvenes évek végén közreműködtünk a FinnMagyar Baráti Társaság létrehozásában. A Göcseji Múzeum meghatározó szerepet vállalt Zala megye műemlékeinek megismertetésében. Ennek egyik eszköze volt a megye műemlékeit ismertető kis kötet 1975-ben és 1979-ben, a több száznyi diavetítéses előadás. Népszerűek voltak a múzeum munkatársai által vezetett műemléki kirándulások. E tevékenység szakmai alapjait erősítette később a régészeti és a művészettörténeti kutatás. Vándor László régész (ma az intézmény igazgatója) műemléki szakmérnöki diplomát is szerzett. E rendkívül intenzív munkát 1979-ben a megyetörténeti állandó kiállítás megnyitása tetőzte. A gyűjtemények alakulása: 1971 1981 1991 1999 Régészet 13079 68453 87282 118942 Numizmatika 55 1375 1386 1441 Természettudom. 150 150 150 150 Néprajz 6445 8216 10357 9045 Képzőművészet 85 1083 1974 2204 Iparművészet 99 234 254 261 Történet 236 1101 2685 3645 Fotó neg. 8957 15813 24865 34456 Dia 20 4447 9016 11605 Nem sikerült azonban az egyes szakágak egyenletes fejlődését biztosítani. A múzeum a legnagyobb eredményeket a régészeti kutatásban érte el. Jelentős figyelmet keltettek Vándor László ásatásai, melyek elsősorban a megye középkori történetére irányították a figyelmet. (A zalaszentgróti és a lenti vár, a csácsbozsoki, a zalaszentgyörgyi templom, a megye középkori várai, kolostorai, stb.) Szervező munkájával jeles szakembereket is sikerült a megyébe vonzania. Mócsy András az ELTE régészeti tanszéke tanásatásaként kezdte el Zalalövő régészeti feltárását, ezt később Redő Ferenc folytatta. Szőke Béla Miklós, a MTA Régészeti Intézetének munkatársa Vándor Lászlóval együtt Pusztaszentlászló, majd Zalakomár temetőjének feltárását végezte, s hamarosan Valter Ilona is folytatta a megye középkori templomainak kutatását. Az intézmény ekkor alapozta meg a következő két évtized rendkívül intenzív régészeti kutató munkáját. E szakágban a Göcseji Múzeum már a hetvenes évek közepén valóban megyei múzeumként működött, s előbb a nagykanizsai, majd 1979 után a Zalához visszakerült Balatoni Múzeummal együtt sikeres szakmai munka-megosztásban dolgoztak a megye archeológusai. így kerülhetett sor 1978 után a Kis-Balaton régészeti kutatásának előkészítésére, amely a nyolcvanas években az ország egyik legjelentősebb, leginkább összehangolt ásatásává fejlődött, olyan programmá, melyre addig egyetlen megyei szervezet sem vállalkozott. A meg-növekedett létszámú zalai régész-közösséggel együtt folyamatosan itt dolgoztak a MTA Régészeti Intézetének munkatársai is. Tevékenységük, közleményeik révén a Zala megyében folytatott kutatások széles körben ismerté váltak. (Hasonló nagyságú munkák csak később, az autópálya programok idején indultak.) A munka befejezése után a Hahóti medence hasonlóan össze-hangolt kutatása kezdődött meg. A nagymértékű feltáró munka mellett nem sikerült a tervezett mértékben folytatni a régészeti topográfia megkezdett munkálatait. Ebben az is szerepet játszott, hogy a MTA Régészeti Intézete a korábbinál jóval kevesebb energiát tudott biztosítani e munka irányítására. 1985-től Horváth László és Simon Katalin a Göcseji Múzeum munkatársai lettek, s az őskor régészeti kutatását is meghonosították. Ki-emelkedően magas a régészeti publikációk száma. 2000 első felében az itt dolgozó 5 régész közül ketten kandidátusok, ketten egyetemi doktorok. A Göcseji Falumúzeum megnyitása után a korábban oly sikeres néprajzi munka szemmel láthatóan visszaesett. Szentmihályi Imre energiáját előbb a Múzeum költözésével kapcsolatos munkák foglalták le, az általa is gerjesztett ellentéteken nem tudott úrrá lenni. Reményi András igazgatása idején a Levéltárba távozott, 1973 őszén visszakerülve pedig már egészégi okok miatt sem tudta munkáját a régi színvonalon és energiával folytatni. 58 éves korában betegsége miatt nyugdíjba kényszerült. Három utóda sem volt képes magas színvonalú múzeumi munkát végezni, (mindegyikük más munkaterületre távozott.) A gyűjtemény ugyan gyarapodott, de a fejlesztés rendkívül egyenetlen volt, s jórészt híján volt a tervszerűségnek is. Több tucatnyi felesleges, hiányos adatú tárgy is raktárba került, ezek egy részét később selejtezni kellett. Mindmáig nem került sor a Göcseji Falumúzeumban a saját három évtizedes működés, az újabb öt hasonló intézmény tapasztalatai alapján a porták, lakóházak berendezésének megújítására. Hasonló átrendezés lenne célszerű a tájházakban, melyek berende-